Regények - 66.oldal

Részlet a Kósza utak legendája c. kisregényből

- Aljas kurafi, te rohadt hímringyó! Ribanc vagy! Miért, nem mondtad, hogy kevés vagyok neked, miért? Képes voltál megcsalni az első adandó alkalommal?- ordította miközben behúzott neki egy kemény ütést, az arca jobb felére. Michael messzire röpült, fenékkel lefelé és a kezét az arca elé tartotta védekezően, mert visszaütni, azt nem volt hajlandó. Ám Nick nem ment oda, hogy tovább üsse.

Részlet a Kósza utak legendája c. kisregényből.
A trónját és testőrbatárját elveszített Aceras király menekülésre kényszerült. Útjának egy részlete olvasható itt.

Részlet a Kósza utak legendája c. kisregényből

A kisregény valahol Kelet-Európában, képzeletbeli országban játszódik az 1000-1200 –as években. A szereplők kitalált személyek. Az öltözék, fegyverzet, technika megfelel a kornak. A benne szereplő törvények az Árpádházi királyok törvényeiből vannak kiemelve I. Istvántól - Könyves Kálmánig.

Az emberek nem is sejtették, hogy az angyalok egykoron a földön éltek. Egészen addig lakták a bolygót az éteri lények, amíg a patás, szarvakat viselő horda végül ki nem űzte őket a paradicsomból, Atlantiszt örökre megsemmisítve. A kevés túlélő emberi külső mögé rejtőzött. Azóta maroknyi, félig emberré változott angyal- harcos vívja láthatatlan küzdelmét a gonosszal...

Amikor a két bőrkabátos alak belépett az ajtón, minden tekintet rájuk szegeződött. Az emberek eltátották a szájukat, mert a két férfi olyan félelmetesen festett, mintha egy egész hadsereg tódult volna be az ajtón. A Darwintoni emberek nem voltak gyávák, de ember legyen a talpán, aki e két alakkal sötétben is szeretett volna találkozni...

Elmír kém volt, titkos ügynök. A harci tudományok mestere, bérgyilkos, és eszes mentalista, aki nemcsak az edzésnek és az agya illetve a teste karban tartásának köszönhette a képességeit, hanem a benne rejlő sejtjeinek, amelyek nem a földről származtak...

A vad ölelkezésben leszaggatták egymásról a ruhát, egymás húsát tépték, már nem volt gravitáció, se más fizikai törvény, csak a tűz, amiben égtek. A férfi szétfeszítette a nő karjait, a szerelemben szinte keresztre feszítették egymást, majd belefulladtak a csókokba, alig érthetően, sodorva a lélegzetben a szavakat, annyit mondott a nőnek:
- Szeretlek...

Furcsa érzés ezt végiggondolni. Utoljára. Furcsa íze volt a szónak. Egyszerre fáj, hogy valami véget ér, valami, ami eddig az életem volt s egyszerre szabadít fel ez a szó: utoljára. Újra fiatalnak érzem magam, hív a régi életem. A szerelem. A szabadság. Még ha nem is tudom, hogy kivel...

1) nem tudom, mikor álmodom, és mikor vagyok ébren. Egyedül azzal tudok védekezni, hogy az álmokban mindig van valami logikátlanság, s mert én álmodom, a vágyaim könnyebben teljesülnek. Következtetés: ezekre kell figyelnem, ezeket kell tesztelnem, s ha ügyes vagyok, még egyszer nem tud becsapni ezzel a módszerrel. Ha egyszer úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor jobb, ha megpróbálok felébredni és egy kis mosolyt rajzolt a bekezdés végére.
2) álmomban kárt okozok magamban...