Regények - 41.oldal

Drogok, szex, és minden, amiről a mai tinédzserek nem beszélnek.
Egy 17 éves, Budapesten élő lány vagyok, aki regényében szeretne rávilágítani a mai fiatalság életszemléletére, emberi kapcsolataira, gondolataira.
A négy főszereplő (Karina, Ráhel, Kira és Aliz) mindegyike nagyon okos, tehetséges, gyönyörű, vagyis látszólag mindenük megvan ahhoz, hogy elérjék céljaikat az életben.
Ugyanakkor az intelligencia és a szülői óvás ellenére az élet nem kíméli őket, hibát hibára...

Ila elhajította a kosarat és szaladt. Máskor megállt volna talán és dacosan lecövekelve várja be őket, de most sok forgott kockán. Ez most más volt.
Hát rohant. Égett a tüdeje. Érezte a mögötte kurjongató vadászokat. Vonyító sakáloknak hallotta őket. Őt üldözték. Futott.

Az irodában Alexnek feltűnt, kollégái egymás közti ugratása, fogadásokat is kötöttek, melyikük hódítja meg elsőnek a Két pecsét új pincérnőjét.
- Beszállhatok én is? - kérdezte a kis csoport mellé lépve, mire mindenki elhalkult, mert Alexel a legtöbben nem tudtak versenyezni, a nők elsőre mindig őt választották, külseje, kisugárzása, minden nőnél kívánatossá tette.

Ila a saját nyögésére ébredt. Mikor tudatosult benne, hogy mit művel vele a férfi, hirtelen riadalommal elrántotta a csípőjét és félig felülve próbált hátrálni, de Ilián megmarkolta a fenekét és visszahúzta. Folytatta, amit elkezdett.

Ő eltolta maga elől Hamid-bebet, hozzám lépett, annyira közel hogy szinte hozzám ért testével. Lehúzta vállairól ruháját, hagyta nézzegessem kedvemre meztelen melleit.

Ez semmiképpen sem szentírás, és nem is csúfolkodás az ókori könyvekkel. Egyfajta átírás. Felmerült ugyanis számomra (és biztos vagyok abban hogy nem voltam ezzel egyedül): milyen is lehetett a legjobb ember. Milyen lehetett ő, aki legjobb volt mindannyiunk között? Milyen lehetett ő, aki tudta, felfogta, értette, élte is a Paulus apostol által megfogalmazott elvszerűséget: ”...mert az az Isten akarata hogy minden ember az igazság ismeretére eljusson”.
Én megengedtem magamnak azt...

Állkapcsán megvonaglott egy izom, ahogy erőlködve türtőztette magát. Szerette volna hanyatt vágni a földre és addig baszni, amíg el nem ájul.
Mégis alig hitte, hogy ez volt az a feszes húsú, nyögdécselő, éhes és csípős csitri, akit a fának, aztán az asztallapnak tuszkolt. Otrombának érezte magát, ahogy most nézte és ez ráncigálta megint a zsigereit az az akaratos dühös ösztön.

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

Bob O’Connell bíró irodája felé sietett. Abbotot már ott találta az ajtó előtt ücsörögve.
– Mit jelentsen ez az egész? – förmedt rá az ügyész.
– Jó reggelt magának is, Mr. Abbott! – válaszolta Bob szarkasztikusan.
– Felejtse el ezt a szarságot, Wooten! Mi olyan fontos, hogy ilyen korán kellett találkoznunk?
– Hamarosan megtudja – válaszolta az ügyvéd.
Ekkor az ajtó kinyílt.
– Jöjjenek be, uraim! – szólt ki O’Connell bíró, és mindkét férfit egy biccentéssel...

Alma látta Johnnie-n, mennyire vágyik már rá, hogy odaérjenek a kórházba Tracy-hez. Alig tudott lépést tartani vele.
– Kicsim! Ti menjetek előre Torival! Ceecee majd vigyáz rám, amíg felvánszorgok a lépcsőn.
– Sajnálom, kicsim! Túl gyorsan mentem? – fordult hátra Johnnie. Látta Almán, mennyire fáradt már, és mennyire nehézkesen veszi a levegőt. Megállt az egyik padnál, hogy felesége kifújhassa magát. – Ülj csak le ide egy pillanatra!
– Johnnie! Menjetek csak előre Torival!...