Mivel most végeztem el a középiskolát, ezért nem kellet volna korán kelnem. De hajnalban izzadtan riadtam fel egy rossz álomból, melynek tartalmára nem emlékszem csak a bennem maradó érzésekre, a mardosó fájdalomra és a mérhetetlen dühre. Mérgesen a telefonom után kutattam a sötétben, tompa puffanás jelezte, hogy sikerült levernem a szőnyegre. Szerencsére esés közben a telefon világítása bekapcsolódott így könnyen a kezeimbe kaparinthattam. A kijelző reggel hatot mutatott. Sóhajtva másztam ki az ágyból, most mindennél jobban esett az a 10 km-es táv, amivel a testem gyötröm mindennap. Mire a zuhany alá álltam, addigra az állom által kiváltott rossz érzéseknek nyoma sem maradt bennem.
Félmeztelenül léptem be a konyhába hogy valami harapni valót készítsek magamnak. A hűtőt kinyitva konstatáltam, hogy a bevásárlást mostanában nagyon elhanyagoltam, csak 5 tojást találtam. Így neki álltam rántottát készíteni magamnak. Miután jó ízűen elfogyasztottam a reggelimet, autóval beugrottam a városba egy pár dolgot vásárolni. Elsőnek egy ruházati boltba tértem be, hamar végeztem a válogatással és már beálltam a sorba, amikor elővettem a pénztárcámat, amibe bele nézve szomorúan konstatáltam, hogy egy ötezresen kívül nincs benne több pénz, mivel a kosaramban több minden volt, ami eleve ötezren felül volt így visszaraktam minden ruhát a helyére. Elindultam a legközelebbi bank automatához, ahol pechemre pont kiürült a bankjegy. Erősen elkezdtem gondolkodni rajta, hogy ilyen kezdés után ne menjek-e inkább haza? De végül úgy döntöttem, hogy még meg próbálkozom a bankkal. Már erősen benne jártam a délelőttben, így a levegő rohamosan forrósodott és ezen azon se nagyon segített, hogy az utcán 5 percenként hajtott végig a locsoló kocsi. Mikor a bankhoz értem pont akkor fordult be egy másik az utcára. Már éppen a forgó ajtón léptem befele, amikor a szemem sarkában láttam, hogy a második vizes kocsi megáll a bank előtt és kiszáll belőle 2 öltönyös fickó, egy a volánnál maradt. Egyből beindult a veszélyt jelző hatodik érzékem. Már bent voltam a bankban és beálltam a sorba, a két gyanús fickó beállt mögém. Már csak három ügyfél volt előttem, kezdtem kíváncsi lenni, hogy mikor lépnek akcióba, de amint akcióba lépnek eljön az én időm is. Készen álltam.
Oda léptem az ablakhoz, közben láttam, hogy az egyik oda sétál a bankban található egyetlen biztonsági őrhöz a másik még mindig mögöttem tartózkodott. Kedves, csinos arc fogadott az ablak mögött.
- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva.
- Hello, pénzt szeretnék kivenni a számlámról.
- Semmi akadálya, csak a személyi okmányára és a bankkártyájára lesz szükségem.
Miközben beszélgettem vele feltűnt, hogy nagy szép dekoltázsa van, a fehér blúz, amit viselt még jobban kiemelte azt.
- És mennyit szeretne felvenni?- kérdezte, miközben egy előre hulló tincset igazított vissza a füle mögé. A két gyanús fickó ellenére, a hölgyet egyre jobban kívántam.
- Most csak 200.000 Ft-ot szeretnék kivenni Monica - mosolyogtam rá. - Szép neve van.
- Köszönöm- fogadta a bókot, amit szerintem már számtalanszor hallott, bár kicsit azért csak elpirult.
- Önnek elég ritka neve van, Alfred Richards.
- Tudom. Sokan mondták már. Nem is nagyon jegyzik meg sokan elsőre. - Húztam el a számat. Türelmetlen sóhajtást halottam a hátam mögül, az egyik gyanús fickótól. Sokat nem aggódtam rajta, had őrölje kicsit még az idegeit.
- Szerintem megjegyezhető név, és szép is. – mondta Monica enyhe pírrel az arcán. Közben elkezdte lerakni a tálcára a tíz darab húszezrest.
- Köszönöm. Nem tudom Ön, hogy van vele, de én szeretem a fagylaltot. Nem lenne kedve esetleg velem fagyizni valamikor?
- Hmm, miért is ne?
- Meddig dolgozik ma?
- 2-ig, de hagyjuk ezt a magázódást, jó? – kacsintott félszegen.
- Oké. Ezt megbeszéltük, akkor a bank előtt találkozunk, ha végeztél?
- Rendben, itt írd alá – tolta elém az átvételi bizonylatot. Lendületesen aláírtam, majd elraktam a pénzt a tárcámba. Elköszöntem Monicától és a másik gyanús fickó felé indultam.
Közben Monicához lépett a mögöttem álló. Már csak 2 méter választott el a férfitól, mikor akcióba léptek. Az ablaknál álló elő rántotta a fegyverét és ráfogta Monicára, aki egy sikoltást engedet el. A másik addigra a biztonsági őr háta mögé kerülve leütötte azt, mielőtt elő tudta volna rántani a szolgálati fegyverét. Az őrnek esélye sem volt, a férfi rutinosan vágta halántékon a pisztoly tusával. Amint leütötte, levegőbe lőtt. Abban a pillanatban értem oda, érkezésem lendületét kihasználva a pisztolytartó kezét megragadva hátra csavartam a csuklóját. A csuklócsavarást befejezve a földhöz csapódott, majd jobb tenyértővel állon vágtam, aminek hatására elájult, a fegyver kiesett a kezéből, amit én a biztonság kedvérért messzire hajítottam. A másik aki Monicán tartotta a szemét és a fegyverét, meghalván a fegyver földet érésének zaját felém fordult. A fegyverét rám emelte majd lassú, de egyenletes mozdulattal behajlítva mutatóujját, meghúzta a ravaszt. A dörrenés pillanatában két dolog történt, az egyik hogy Monica felsikított, a másik hogy egy villámgyors zempo nagare1-val kitértem a golyó elől.
- Ez képtelenség - kiáltott fel a férfi döbbenten, amint rám meredt -, ilyen gyors reflexek nincsenek.
A férfi újra tüzelt, egyszer, kétszer. háromszor. De minden alkalommal sikerült elvetődnöm a golyó útjából és egyszer-kétszer megpördülve magam körül ismét talpra ugrani. Majd, mikor kiürült a tár, a pisztolyt hajította felém, amit az arcomtól 30 centire elkaptam. Majd a fickó elé lépve, egy-egy ütést mértem a karjaira megbénítva azt, majd befejezésképen a fejét vettem célba a lábammal, ügyelve arra, hogy ne oltsam ki az életét.
Abban a pillanatban hatolt be a rendőrség a bank épületébe, amit a rúgásom a fickó fejét érte. A pajzsok mögé bújt rendőrök rám célozva felszólítottak, hogy térdeljek le és tegyem a kezemet a tarkómra. Mivel nem akartam a rendőrséggel összeakasztani a bajszot, ezért engedelmeskedtem. Az egyikük mögém lépet és hátra bilincselte a kezeimet, kivezettek egy járőr autóba és bevittek a kapitányságra. Egy kihallgatóba vittek ahol a kezeimet elől bilincselték meg.
