Regények - 118.oldal

. Soulness elfintorodott, örült ő, hogy valahol gyógyul, de félelemmel töltötte el az hogy az orvos még nagyobb előszeretettel fog benne turkálni. De tűrte cserébe a lány megígérte, hogy tőle meg vért vesznek, hogy megállapítsák hogy mi a baja, és mivel az orvos előtt „veszekedtek” erről, az megígérte, hogy a vérvétel után, ha visszajönnek ide, faxon átküldik neki az eredményt. A vérvétel miatt a gitáros még idegesebb volt, mint a lány, a keze hideg volt, akár a jég, és szédült. Nem akarta...

Hogy lehetett ilyen ostoba? Hiszen Rosa néni azt a cukrot egy dobozból vette elő! Abból a dobozból! Hirtelen eszébe jutott a furcsa hang, amit hallott, a doboz, amiről azt hitte, valami érdekes dolog van benne, és a még furcsább levél, ami annyi fejtörést okozott neki. Mis. Pupper meg is írta a levélben, hogy cukrok vannak benne! Kitalálta a gondolatait! Hiszen elhatározta, hogy amint hazaér, megkérdezi, hogy volt erre képes! ...

July nem szerette az embereket. Világ életében megvetették, lassacskán nem tudta megemészteni magát a szeretet sem. Halvány sugarakat ugyan észrevett egy-egy mosolyban, vagy vállbaveregetésben ittléte során, de nem foglalkozott velük. Nem akart velük foglalkozni. Néhány ember érdemelte ki a szeretetét, néhánynak el is fogadta. De mióta szülei meghaltak, neki a szeretetről semmi tapasztalata nem maradt. Az utolsók, akiket szeretett, a szeme láttára haltak meg...

Az egész társaság olyan furcsa volt. Minden félbehagyva, a kekszek félig megrágva, mindenki ruhában. Az egész azt a hatást keltette, hogy az egyik pillanatban még táncolt, és mulatozott a társaság, a következőben pedig mindenki elejtette, ami a kezében volt, és eldőlt, mint egy zsák. Julia óvatosan átlépdelt a tömegen, míg végre kijutott az erkélyre. Az ajtó mellett fekvő, egymásba ölelkező párban felismerte Lillyt, és Gorge-t. Carolt azonban sehol sem látta. Hiába nézte végig az összes,...

Juliát meglepte Carol elszántsága. Elhatározta, hogy valahogy ki fogja harcolni, hogy elmehessen. Már csak azért is, mert sajnálná Carolt, ha miatta nem menne el a buliba,
barátnője ugyanis közölte vele, hogy ha Sabrina nem engedi el, akkor ő sem megy. Pedig ez nagyon fontos volt neki, főleg, hogy Julia úgy vette észre, hogy Dave az első olyan barátja, akit tényleg szeret...

- Régen, mikor vámpír lettem, sokáig nem tudtam hogy mi tévő legyek a világban. Nem találtam helyem. Kitaszítottnak éreztem magam, nem tudtam senkire sem támaszkodni, hisz mesterem meghalt. Megölték idő előtt. Arra adtam a fejem, hogy körbeutazom a világot, s így ráakadtam valamire. Pontosabban, valakikre...

Feszülten az ajtónak tapasztották a fülüket, hallották, ahogy rengeteg cipő koppan odakint, kíváncsi zsivaj kerekedik, majd félig-meddig elhal.
- Most pedig elárulnád, miért kellett elrohannunk??? - tárta szét a karját Gordon. - Valaki berobbantotta mellettünk a ta…
- Én voltam.
Gordonnak torkán forrott a szó.
- Miért robbantottad fel a takarító szekrényt?!
- Nem volt direkt.
- De hát velem beszéltél!
- Igen, és jól fel is húztál! - tört ki July...

Ez volt a legrosszabb hír, amit csak hallhattunk. Belevesztünk a dzsungelbe. Senki nem volt a közelben, aki segíthetett volna. Teljesen magunkra voltunk utalva...

- Akkor… Azt akarod mondani… - Frozen felpattant a székből. – Hogy … nem vagyok ember, ne is legyen magánéletem…
- Ez nem magánélet! Amit te csinálsz, az egy mocskos dolog! Mindenkit elcsábítasz, majd eldobsz!
- Ehhez semmi közöd! – a fiú is kezdett felindult lenni, kékes-fehér arca kezdett pirosodni.
- De van! Segítettem Melindának megteremteni a tökéletes embert, vagyis téged! Félig meddig tőlem származol! Melinda azt mondta tökéletes leszel, de én nem ezt a tökéletességet...

Nagyon fáj…! Szükségem van rá! Kell nekem, és meg is fogom szerezni! Itt akarom hagyni ezt az átkozott helyet! Az ablakok rácsosak, az ajtókat este mindig zárják. Még a kertbe is csak kísérettel mehetünk ki. Komolyan, mint egy elmegyógyintézet. Nem engedik, hogy zenét hallgassak. Pedig mennyire szükségem lenne rá… és Danre is...