Regények - 118.oldal

- Most meg merre? – nézett körül, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve balra indult. –Talán várnom kéne… - torpant meg. –Biztos keresnek… - rémülten nézett maga mögé, de a sötétségen kívül nem látott semmit. Fáradtan támasztotta karjának a vizes homlokát, és hevesen zihált. Hallgatózott. Trappolásra figyelt fel, hegyezni kezdte a fülét, és lélegzetvisszafojtva várta az eseményeket.
- Megszökött! - üvöltötte valaki...

Soulness le sem tagadhatta volna tettét, fel sem merült számára hogy esetleg valaki bejön hozzá. A férfi meglepettségében az ajtót nyitva hagyta, Soulness kapva kapott az alkalmon, rohanni kezdett, azt tervezte, hogy majd kicsusszan a férfi lábai között, a férfi viszont nem törődve azzal mennyit ér a fiú, megfogta a karját, és kicsavarta. - A bitang!
Soulness felordított, egy óriási reccsenést hallott és vége. Sajgó karral feküdt a földön ismét könnyezve. Eltört a keze.
-...

Julia, miután ismét hazament, el sem tudta hinni, hogy egy ilyen mesébe illő kalandon van túl. Kezdte úgy érezni, mióta megismerte Rosa nénit, életében egy új szakasz kezdődött. El tudta választani azt a Julia Clyme – ot, aki Rosa Pupper –el beszélget, és szinte varázsol, másik énjétől, aki teljesen normálisan élte egy átlagos tizenhét éves lány életét. Mindkettő más volt, másért volt jó, és rossz. De mégis, mindkettő ő volt. Azzal pedig, hogy iskolájában hajtotta végre azt a „mágikus...

- Már régen meg akartam kérdezni. - szólt Alex, miközben utat engedett az egyik kuktának. - Neked milyen képességeid vannak?
- Tulajdonképpen nem tudom, nem minddel találkoztam. - szagolt bele Juliet a mellettük lévő edénybe, amiben íncsiklandó paradicsommártás gőzölgött.
- Nem minddel találkoztál??
- Úgy, ahogy mondom. Vannak furcsa tulajdonságaim. Néha akarva-akaratlanul csinálok ezt vagy azt, lebegek álmomban, vagy épp gyújtogatok, meg például teljesen véletlenül felrobbantottam...

Vajon miért? Úgy érezte magát, mintha egy mese kellős közepébe csöppent volna. Egy boszorkány titkos leveleket, rímbefoglalt útmutatókat küld neki, és kitalálja a gondolatait. Julia még a komoly hivatás hevében is felkuncogott. Ez tényleg elég lehetetlenül hangzott. Úgy érezte, hogy ő már nem ugyanaz a Julia Clyme, mint aki két hónapja volt. Mióta megismerte Rosa Pupper -t, minden egészen más lett. Addig csak élte a mindennapjait, most pedig minden olyan furcsa…

. Soulness elfintorodott, örült ő, hogy valahol gyógyul, de félelemmel töltötte el az hogy az orvos még nagyobb előszeretettel fog benne turkálni. De tűrte cserébe a lány megígérte, hogy tőle meg vért vesznek, hogy megállapítsák hogy mi a baja, és mivel az orvos előtt „veszekedtek” erről, az megígérte, hogy a vérvétel után, ha visszajönnek ide, faxon átküldik neki az eredményt. A vérvétel miatt a gitáros még idegesebb volt, mint a lány, a keze hideg volt, akár a jég, és szédült. Nem akarta...

Hogy lehetett ilyen ostoba? Hiszen Rosa néni azt a cukrot egy dobozból vette elő! Abból a dobozból! Hirtelen eszébe jutott a furcsa hang, amit hallott, a doboz, amiről azt hitte, valami érdekes dolog van benne, és a még furcsább levél, ami annyi fejtörést okozott neki. Mis. Pupper meg is írta a levélben, hogy cukrok vannak benne! Kitalálta a gondolatait! Hiszen elhatározta, hogy amint hazaér, megkérdezi, hogy volt erre képes! ...

July nem szerette az embereket. Világ életében megvetették, lassacskán nem tudta megemészteni magát a szeretet sem. Halvány sugarakat ugyan észrevett egy-egy mosolyban, vagy vállbaveregetésben ittléte során, de nem foglalkozott velük. Nem akart velük foglalkozni. Néhány ember érdemelte ki a szeretetét, néhánynak el is fogadta. De mióta szülei meghaltak, neki a szeretetről semmi tapasztalata nem maradt. Az utolsók, akiket szeretett, a szeme láttára haltak meg...

Az egész társaság olyan furcsa volt. Minden félbehagyva, a kekszek félig megrágva, mindenki ruhában. Az egész azt a hatást keltette, hogy az egyik pillanatban még táncolt, és mulatozott a társaság, a következőben pedig mindenki elejtette, ami a kezében volt, és eldőlt, mint egy zsák. Julia óvatosan átlépdelt a tömegen, míg végre kijutott az erkélyre. Az ajtó mellett fekvő, egymásba ölelkező párban felismerte Lillyt, és Gorge-t. Carolt azonban sehol sem látta. Hiába nézte végig az összes,...

Juliát meglepte Carol elszántsága. Elhatározta, hogy valahogy ki fogja harcolni, hogy elmehessen. Már csak azért is, mert sajnálná Carolt, ha miatta nem menne el a buliba,
barátnője ugyanis közölte vele, hogy ha Sabrina nem engedi el, akkor ő sem megy. Pedig ez nagyon fontos volt neki, főleg, hogy Julia úgy vette észre, hogy Dave az első olyan barátja, akit tényleg szeret...