Regények - 109.oldal

- Cat… Szerintem ezt már nem érdemes újra végigjátszani… Soulness nagyon ki volt borulva… A menyasszonyával is veszekedtek… - ásította és megfordult a fejében, hogy lehajtja fejét az asztalra, és itt alszik el. De mikor megpillantotta a szemrehányó zöld pillantásokat, akaratlanul Soulness jutott eszébe, és már csak szerelme nevének foganatja is újabb energiát pumpált belé. Pedig nem vágyálma gubbasztott előtte türelmetlen arckifejezéssel, hanem egy nő, akin meg sem látszottak az éjszaka...

Victumnak egyszerű volt a hirtelen felállított terve: Szó nélkül nem hagyhatja ott a férfit, ezért gyorsan kigáncsolja, és futásnak ered, ahogyan bír. Azzal viszont nem számolt, hogy ellenségének komolyabb tervei vannak vele, ezért meglepődött mikor Ternoss a tarkójánál fogva a földhöz teremtette. Arca és bal tenyere elég sok horzsolást szenvedett az esés miatt, Vic mégsem szólt egy szót sem. Ha most felordít a fájdalomtól, akkor Ternoss elégtételét érezné, és joggal nevezhetné selejtnek......

Nincs kézzelfogható bizonyítékom a bűnösségére. Nem hinnének nekem- gondolkozott - felesleges. Azt is sikerült elérnie, hogy utáljam, így ők azt gondolnák, hogy csak el akarom távolítani innen a kitalált történeteimmel. Most még magára is uszított. Már annyira a bizalmukba férkőzött...

A sérülékeny test forrósága pillanatok alatt átütött a ruháján, és tisztán érezte Victum gerincét. Egy pillanatra felcsillantak szemében a vágy körvonalai, de mire igazi testet kaphattak volna, elillantak, akárcsak a kíváncsiskodó napsugarak az ablakról. Megfogalmazhatatlan akaratot érzett, aminek az volt a célja, hogy ne keressék még a lányt...

A színpad előtt szorosan fényképészek hada villantották az akkukat, közben pedig szólt a zene és az ének. Soulness úgy érezte, mintha nem is a földön lenne. Szárnyal, miközben dalol az ismeretlen embereknek. Azoknak az embereknek, akiknek az életét köszönheti. Kitörlődött a fejéből Mia, a feljelentés, a gondok, a fájdalmak, az emlékek. Sőt még az az érzés is, amit Micha pillantása hordozott magában a koncert előtt néhány perccel...

,, Kinek kellek én? Ó, senki sem venné észre, ha most leugornék a hídról. Elmenekülnék erről a szörnyű helyről, ahol mindenki csak magával törődik…’’
Keze lassan kicsúszott a zsebéből, és a bicska felé kúszott.
Csuklójáig feltűrte a blúzát, és mély sebet hagyva végighúzta kezén...

A lányok alighogy beértek a Klub ajtaján, mindjárt hagyták is ott a helyet Bob, Gabi és Sebi kíséretében. A közelben lévő piacteret szemelték ki ’’ kocsmának’’. Vettek két üveg rumos kólát, és mindenki elkezdte inni az adagját. Persze nem kellett sok idő ahhoz, hogy ezeket a fiatal szervezeteket megfogja az alkohol, és ittasan dülöngélnek egymáson...

- És te mi vagy? Valami angyal?
- Angyal…ez jól esik tőled meg kell mondjam, hogy angyalnak nézel. Tudod itt az angyal, a legmagasabb elismertségbe tartozik. Én csak affajta segítő volnék. Az olyanokat igazítom útba, és maradok vele ittléte alatt, mint te.
- És hogyan kerültél ide?
- Ugyanúgy, mint te, vagy bárki más. Elég csúnya baleset során, meg kell hogy mondjam. Annyi idős voltam, mint te. Ennek már négy éve...

Edmund meglepetten nézte a feliratot. Először az a kérdés merült fel benne hogy milyen időszámítást használhatnak ezek. A zsidó időszámítás érte csak el a hatodik évezredet a bizáncin, az óegyiptomin és a mezopotámiain kívül. Ám ezek már letűntek, mielőtt elérték volna ezt a kort. De az is különös hogy a zsidók 5676. éve egybeesik a mi 1915. évünkkel...

Üdv. Jennifer Moon vagyok, auror. A továbbiakban olyan dolgokat fogok leírni, amelyeket nem mindenki tart majd hihetőnek, sőt sokak meg is akarnak majd cáfolni, vagy eltenni láb alól, ahogy azt már rengetegen próbálták...