Regények - 108.oldal

- Ez nem normális! – bökte meg a lány, és Thomas-ra mutatott.
- Szerintem ma senki nem normális! Nézd, mindjárt elájul!
És tényleg. Dr. Gordos szemei lecsukódtak, és bemutatott egy tökéletesen végrehajtott arccal előre ájulást a kemény padló felé.
Szerencsére néhány szemfüles diák még idejében elkapta, és lefektették a tanári asztalra...

Úgy gondolta jobb lesz előbb körbejárni, majd aztán megcsinálni a dolgát. Jobbra került el, egy nem is oly rég festett kis fakerítéssel volt elválasztva a hátsó kert, valószínűleg, mindkét oldalon. Nagyon fontos volt megismerni magát a házat, ha efféle védelmező bűbájokat akarunk rárakni. Ha nem ismerjük meg, minden négyzetcentiméterét, könnyen előfordulhat, hogy, védelem, nem lesz teljes, és biztonságos...

- A hegy nagyon erős, olyan agyagok vannak bennem melyeket, csak nagyon lassan lehet kitörni. Mentális energiával kicsit gyorsabban halad a munka, de így is egy hónap mire megkerüljük. – jelentett Wergard.
- Nem baj. A lényeg, hogy meglegyen. Addig számos más teendőnk van, ne feledjétek. Holnap megejtjük az első lépéseket a csatornákban. Ma pedig, este elmegyünk az árulóhoz, és együtt végzünk vele...

Odarohantunk de egy rendőr meg akart állítani. Mondtuk, hogy családtagok vagyunk, erre vonakodva bár de odaengedett minket. Láttuk az autót az árokban, de szinte felismerhetetlenségig össze volt törve és ebből a roncsból, mintha egy épségben lévő ,,lányt˝ emeltek volna, kihoztak egy mentőágyat és ráfektették. Olyanbékés volt az arca, mintha aludna...

- Ami engem illet… Én kihasználom fiatalkori éveimet, és keresem az igazit a párkapcsolatokban… - mondja Laus. – Persze, semmi bajom Soulness döntésével, de én az ő helyében vártam volna a családalapítással és a házassággal… Soul 25 éves, a legszebb korában van, ilyenkor kéne élnie, viszont mióta ismerem sosem volt nagy nőcsábász…- mondta el a billentyűs a sajtótájékoztatón...

- Cat… Szerintem ezt már nem érdemes újra végigjátszani… Soulness nagyon ki volt borulva… A menyasszonyával is veszekedtek… - ásította és megfordult a fejében, hogy lehajtja fejét az asztalra, és itt alszik el. De mikor megpillantotta a szemrehányó zöld pillantásokat, akaratlanul Soulness jutott eszébe, és már csak szerelme nevének foganatja is újabb energiát pumpált belé. Pedig nem vágyálma gubbasztott előtte türelmetlen arckifejezéssel, hanem egy nő, akin meg sem látszottak az éjszaka...

Victumnak egyszerű volt a hirtelen felállított terve: Szó nélkül nem hagyhatja ott a férfit, ezért gyorsan kigáncsolja, és futásnak ered, ahogyan bír. Azzal viszont nem számolt, hogy ellenségének komolyabb tervei vannak vele, ezért meglepődött mikor Ternoss a tarkójánál fogva a földhöz teremtette. Arca és bal tenyere elég sok horzsolást szenvedett az esés miatt, Vic mégsem szólt egy szót sem. Ha most felordít a fájdalomtól, akkor Ternoss elégtételét érezné, és joggal nevezhetné selejtnek......

Nincs kézzelfogható bizonyítékom a bűnösségére. Nem hinnének nekem- gondolkozott - felesleges. Azt is sikerült elérnie, hogy utáljam, így ők azt gondolnák, hogy csak el akarom távolítani innen a kitalált történeteimmel. Most még magára is uszított. Már annyira a bizalmukba férkőzött...

A sérülékeny test forrósága pillanatok alatt átütött a ruháján, és tisztán érezte Victum gerincét. Egy pillanatra felcsillantak szemében a vágy körvonalai, de mire igazi testet kaphattak volna, elillantak, akárcsak a kíváncsiskodó napsugarak az ablakról. Megfogalmazhatatlan akaratot érzett, aminek az volt a célja, hogy ne keressék még a lányt...

A színpad előtt szorosan fényképészek hada villantották az akkukat, közben pedig szólt a zene és az ének. Soulness úgy érezte, mintha nem is a földön lenne. Szárnyal, miközben dalol az ismeretlen embereknek. Azoknak az embereknek, akiknek az életét köszönheti. Kitörlődött a fejéből Mia, a feljelentés, a gondok, a fájdalmak, az emlékek. Sőt még az az érzés is, amit Micha pillantása hordozott magában a koncert előtt néhány perccel...