Ezer könny és ezer ima (Bevezető)

Nem emlékszem mindenre.
Hogyan is emlékezhetne a tudat arra, ami a szívnek olyan fájdalmas?... Mégis megteszem.. Meg kell tennem.
Régen volt.
Régen, de néha, mikor leomlanak lelkem védőbástyái, ugyanaz a rémült kisgyerek néz vissza rám a sötétben...
Szinte hallom a fejemben azt az apró, erőtlen kis hangot, ahogyan könyörög, hogy legyen már vége.
Vége.
Az egésznek.
Képek peregnek le a szemem előtt megállíthatatlanul.
Nem tudok védekezni.
Ahogyan sohasem tudtam.
Ellene.
Érzem, ahogy remegek és kalapál a szívem. Nehezen veszek levegőt. A kezemben a toll is bizonytalanul suhan, bár te ezt nem láthatod, mint a fájdalmamat sem.
Senki sem láthatja.
Senki...
Pedig sokan vagyunk. Milliónyi gyermek- kínzó emlékekkel. Amiket átéltek, amelynek a részesei voltak. Akaratlanul, mint én.
Ezért írom meg a történetemet.
Talán így begyógyulnak a sebek...

Ha olvasod majd a sorokat, lehet, hogy magadra ismersz.
Segíthetek?
Remélem.
Mégis, bármi történt is, hiszem a csodát.
Mert az életem egy csoda.
Egy ajándék.
Azt akarom, hogy tudd nincs bennem harag, csak néha még félek...
Magamtól is.
Lesznek olyan részek, amelyek az én igazságomat fogják tükrözni.
Nem, nem... Ez az egész könyv akármennyi lapja legyen is- az én történetem lesz.
Az enyém.
Minden sor szívem egy dobbanása és minden betű a múlt egy könnye...
Hiszem, hogy az életben több igazság létezik.Az enyém és másoké.
Ezért kérlek, ha olvasod- ne érezz haragot, mert lehet, hogy aki irányában ellenszenvel viseltetnél másképpen látná a történteket.
Az lenne az ő igazsága.

Hiszel nekem?
Kell, hogy higgyél!
Minden ember esendő. Minden ember megérdemel még egy esélyt.
Egy esélyt...

Én adtam, mert kaptam is...
Megérte minden egyes pillanat. Éld át velem.
Sírj, ha úgy érzed meghatott, és nevess, ha nevetésre ingerel- ne szégyelj semmit
Merj újra önmagad lenni és higgy újra a csodákban.
Ismerd meg a történetem, hogy magadra ismerhess benne.
Győzd le a félelmeidet, hogy én is legyőzhessem őket...

Nem lesz minden pontos és precíz.
Nem tudok dátumokat felsorakoztatni és rideg tényeket. Én csak leírom a szavakat, azt amit érzek. Leírom, amit az agyam lefényképezett.
Gyerek voltam még..., ne kérd hát, amit nem adhatok.
Hiszen még most is gyermek vagyok.
Belül.
Éppen lemeztelenítem a lelkem előtted, úgy, ahogy soha nem mertem, és ahogy lehet nem is lesz többet bátorságom.
Elárulom neked a Tündérálmaim...
Olyan valóságba repítelek, ahol talán már te is jártál.
Ahová elmenekültél.
Minden és mindenki elöl.
Utazzunk együtt.
Hidd, hogy fogom a kezedet közben és semmi baj nem érhet. Hunyd be a szemed .. és talán érzed is- fogom erősen.
Együtt semmi sem lehetetlen, minden akadályt le lehet győzni.
Le tudunk győzni.
Én így éltem túl.
És szeretettel- a szeretet mindent elsöprő erejével...

Most a tiéd lettem és te az enyém.
A lelkünk egybeforrt- végleg.
Vigyázz rám, ahogy én fogok terád.

ŐRIZD ÉS ADD TOVÁBB A TITKOT!

A szeretetet.

Én ezt a végtelen erőt és földöntúli hatalmat egy csodálatos lánytól kaptam.
Megosztom veled.
A neveket megváltoztatom és a helyszíneket is másképpen írom le. Nem akarok senkinek fájdalmat okozni.
Mégis, ha valamelyik "szereplő" kezébe kerül a könyvem, akaratlanul is magára ismerhet.
Talán szeretném is..., de nem akarok bánatot és sebeket.
Gyógyítani szeretnék.
Mindenkit.
Magamat is.

Szeretettel ajánlom a könyvemet:

Diana Susanna G.