Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Regények - 100.oldal
Beküldte: Anonymous ,
2007-01-24 00:00:00
|
Regény
Egyszer csak arra ébredtem, hogy valami elrepül fölöttünk. Kinéztem az ablakon, és három helikoptert láttam elrepülni felettünk. Az oldalukra vörös csillag volt festve. A busz másik oldalán lévő ablakból láttam, hogy megfordulnak. Akkor nagyon rossz érzésem támadt. Felébresztettem Pétert. Robbanásokat halottam. Felrobbant pár kocsi előttünk. A buszsofőr félrerántott a korányt. Az egész busz ledőlt a mellettünk lévő lejtőre. A mellettem lévő ablak kitört, és egy nagyobb sziklánk egy mély...
- Gondoltam, hogy Győző beszélt róla neked. Fiatalok voltunk, őrültek, és eszünkbe sem jutott, hogy mi is meghalhatunk. A tragédia megtörtént, három kedves barátunk odalett, de az életben maradottak kapcsolata sem volt már a régi. Elszakadtunk egymástól, nem is akartuk keresni a másikat, mert ha egymásra néztünk, óhatatlanul az a végzetes éjszaka jutott az eszünkbe a fájó kérdéseivel együtt. Miért? Miért pont velünk történt mindez? És a legfőbb kérdés: ki hibájából történt! De nemcsak...
- Kislányom, az előbb telefonált ide valami Bell Johnson. – Géza itt szünetet tartott, a lányhoz lépett, és megfogta a kezét – Az édesanyád egy órája meghalt. Azt mondta nem szenvedett, békében ment el, és utoljára a te nevedet suttogta el.
Trini érezte, ahogy fordul vele egyet a világ. De nem érzett fájdalmat, már sírni sem tudott. Üres volt, céltalanul, egy nő, kinek nincs múltja, és nincs jövője...
Trini érezte, ahogy fordul vele egyet a világ. De nem érzett fájdalmat, már sírni sem tudott. Üres volt, céltalanul, egy nő, kinek nincs múltja, és nincs jövője...
Egyszer csak arra ébredtem, hogy valami elrepül fölöttünk. Kinéztem az ablakon, és három helikoptert láttam elrepülni. Az oldalukra vörös csillag volt festve. A busz másik oldalán lévő ablakból láttam, hogy megfordulnak. Akkor nagyon rossz érzésem támadt. Felébresztettem Pétert. Robbanásokat halottam. Felrobbant pár kocsi előttünk. A buszsofőr félrerántott a korányt. Az egész busz ledőlt a mellettünk lévő lejtőre...
Trini mosolyogva lépett be a Hírmondó szerkesztőségének ajtaján. Megkönnyebbült, hiszen Viktória, Zénó édesanyja képes volt neki megbocsátani, már nem őt hibáztatja a fia korai haláláért. Talán ez az első lépés. Talán ezután a kicsiny városrész lakói más szemmel néznek rá, s lassan mindenki el fogja őt fogadni. Trini őszintén remélte, hogy így lesz. Bízott a szebb jövőben, bár maga sem tudta, miből táplálkozik optimizmusa. Az biztos, hogy a munkája rengeteg erőt adott a számára...
- Mi a baj, kicsim? – kérdezte hangjában teli aggodalommal, miközben megérintette a nő kezeit
- Semmi Győző, csak volt időm gondolkodni, és rá kellett döbbennem, hogy mi nem illünk egymáshoz, s hogy én nem akarom elhagyni az intézetet. Jó itt nekem, nem hiányzik semmi. – Szabina miközben ezeket mondta, nem nézett a férfira, képtelen lett volna a szemébe hazudni. Elhúzta a kezeit, s keményen Győzőre parancsolt:
- Most menj el! És kérlek, ne gyere vissza! Éldd az életed! ...
- Semmi Győző, csak volt időm gondolkodni, és rá kellett döbbennem, hogy mi nem illünk egymáshoz, s hogy én nem akarom elhagyni az intézetet. Jó itt nekem, nem hiányzik semmi. – Szabina miközben ezeket mondta, nem nézett a férfira, képtelen lett volna a szemébe hazudni. Elhúzta a kezeit, s keményen Győzőre parancsolt:
- Most menj el! És kérlek, ne gyere vissza! Éldd az életed! ...
- Géza, emlékszel, amikor megszöktettél a bálba? Az volt életem első, és leggyönyörűbb bálja! – majd Trini felé fordulva folytatta – Tudod kicsim, az én apám tehetős, és gőgös ember volt. Géza meg csak a béreslegényünk, akibe én fülig szerelmes lettem, de persze az apám számára ez nem jelentett semmit, csak annyit látott, hogy a gazdag lány az apját megszégyenítve összeáll a béreslegénnyel...
- Az amerikai lány! – Trini említésére Szabina dühösen nagyot fújtatott, miközben bátyja után loholt – Nem értem, mi olyan nagy szám abban a Trini Harperben! Még csak nem is ismeritek, de máris úgy beszéltek róla, mintha valami istennő lenne!
- Mi az Szabina, csak nem vagy féltékeny? – kérdezte Kristóf kajánul mosolyogva, miközben átnyújtott egy bukósisakot a húgának
- Én, féltékeny? Na ne viccelj! Fogadjunk, hogy az a csaj egy nagy nulla! ...
- Mi az Szabina, csak nem vagy féltékeny? – kérdezte Kristóf kajánul mosolyogva, miközben átnyújtott egy bukósisakot a húgának
- Én, féltékeny? Na ne viccelj! Fogadjunk, hogy az a csaj egy nagy nulla! ...
Forró, augusztusi éjszaka volt. Az utat, mely Szeged és Üllés között húzódott nem világította meg semmi. Mindenütt csend honolt. Mondhatni feszült, vészjósló csend. Aztán a távolban feltűnt két autó. Két egymással szemben közlekedő autó vakító reflektor fénye hasított bele az éjszakába. Nagy sebességgel közeledtek egymás felé. Aztán az egyik hirtelen áttért a másik sávba, az autókban ülők sikolya hallatszott...
- Tedd le a kést, vagy próbáld befejezni, amit elkezdtél. – folytatta, miközben láthatatlan tekintetét nem vette le a lányról, aki megbabonázva nézett a csuklyába.
Chintia ugyan olyan hirtelen mozdulattal, mint amikor kirántotta tőrt, vissza is helyezte a harcos oldalán függő hüvelybe. Érezte, hogy teste szinte megkönnyebbül, mintha egy nehéz követ dobot volna le magáról...
Chintia ugyan olyan hirtelen mozdulattal, mint amikor kirántotta tőrt, vissza is helyezte a harcos oldalán függő hüvelybe. Érezte, hogy teste szinte megkönnyebbül, mintha egy nehéz követ dobot volna le magáról...