Novellák - 86.oldal

Eddig is levelezgetett, csetelgetett sokakkal, hol a festészetről, hol másról beszéltek. De egyik alkalommal belépett Ő. Többször csak belekotyogott, néha mesélt az életéről a közösségnek, azonban esténként, mikor többen kiléptek, már csak ketten maradtak és beszéltek. Az utóbbi időben mindig gyorsabban dobogott a szíve, valahányszor szóba elegyedtek. Mesélt neki az alkalmi partnereiről, maga sem tudta miért, néha viszont a családjáról. Amikor egyszer napokig nem hallott az asszonyról,...

A térdeim újfent nyikorogtak, és nyöszörögtek, szinte szálltam, mikor végre kiálltam a sorból, mert láttam, hogy Anna biztosan meg tudja venni azokat a jegyeket. Újra elfogott az a narkotikus öröm, ami akkor otthon. Emlékszem, hogy mit mondtam, pontosan, amikor a kezembe nyomta a jegyet: - Esküszöm, ha fiú lennél megcsókolnálak! - az benne a vicces, hogy komolyan is gondoltam! Szegénynek fizetnie kellett, mert úgy megnyomorgatták, hogy mikor már benn voltunk is reszketett...

- Értem. Szóval az fáj, hogy mással dug?
- Hülye vagy. Mondom, hogy nem gáz. Mármint…
- Nem gáz, hogy mással dug? – kérdezte Philip megilletődve.
- Oh bazmeg. Persze, hogy para. De nem ezen van a hangsúly. Az, hogy van egy másik pasi, akivel neki most jó és történetesen dugnak, az egy dolog. Nem ez a cinkes. Tulajdonképpen a pasinak semmi köze ahhoz, ami engem bosszant. Nem is bosszant, inkább csalódottá, reményvesztetté tesz...

Jézus nem tett annyi csodát, mint amennyit a srác őrangyala, hisz ki látott még olyat, hogy egy elgázolt, betépettnek tűnő – nevezzük nevén a gyereket: betépett. Ja, hogy ezt eddig még nem említettem? Bocs. – borostás, alkoholtól bűzlő fazont felsegítsen két önzetlen, öltönyös üzletembernek álcázott gerinctelen féreg – más néven ügyvéd...

eljebb mentem és ekkor vettem észre, hogy abban a kórteremben van nagy felfordulás, ahol Erika volt. A többi kicsi, akikkel együtt feküdtek, máshol beszélgetett, másik kórteremben üldögélt. Ahogy közeledtem az én barátnőm szobája felé, az egyik nővér utamat állta. A főorvosnő parancsára, nem engedhettek be. Ám a kislány meglátott és apró, vékony karjait, felém nyújtotta, aminek senki nem tudott ellenállni és beengedtek. Ágyát az ablak elé húzták, de az éjjeli szekrénye a bejárat mellett...

Odaléptem Erikához, az egyik kedvencemhez, aki már sápadtan várt. Elpanaszolta, hogy bizony ma ő is „szurit” fog kapni, valamint vérvétel lesz nála is. Apró kezén felhúzta a pizsama ujját, és én láttam azokat a kék foltokat, melyeket a többi szúrás nyoma hagyott. Végigsimogattam a vékony kis karokat, melyek ezután, nyakam köré fonódtak és sírva kérte, hogy maradjak vele, míg rá kerül a sor, hogy a kezelőbe vigyék. Reszketve egyeztem bele, mert bár én nem féltem, de látni azt a csöpp lányt,...

Hirtelen úgy éreztem, hogy csupán színjáték volt az egész. A szerelmem nem is érzett semmit sem a lány iránt, még a lány sem szerette Őt. Olyan volt, mintha a hercegem megjátszotta volna magát, mert már tekintetéből fáradságot és megadást olvastam ki. Amint megpillantott, tettetni sem próbálta örömét, hogy kint voltam. Leültem egy padra, ők is leültek a mellettem lévőre. A fiú, arcán széles mosollyal nézett. Nagyon jó érzés volt, de attól még nem értettem semmit sem...

Emma továbbra is hordta a tanító úr ebédjét, és ha a tanítóné megkérte, hogy legyen kéznél a takarításnál, a kislány nem volt rest dolgozni. Jóska folyton szaladgált a belváros és a városvégi házuk között. Hordta a kész és javítandó cipőket és beszedte az értük járó fizetséget, így időt takarított meg édesapjának, aki ugyanannyi idő alatt több lábbelivel készült el mintha magának kellett volna ingáznia az otthon és a kuncsaftok között. A kis Nándi pedig kézen fogva az édesanyjával házról-házra...

Valójában féltem. Hogy rosszul választok. Hogy csalódok. Nem akartam elveszíteni.
Aztán más lett. Elveszett belőle az a csibészes lélek, amiért úgy szerettem. Tipikus macsó lett, aki a verdában feszít és felszedi a csajokat. Élvezte a rivadalfényt, és én nem hibáztattam érte. Ilyen volt. Én azonban más voltam. Bár még mindig szerettem, valamilyen láthatatlan erő taszított tőle. De hiába minden utálat és változás, mikor összejött egy volt osztálytársnőmmel, nem volt semmi kifogás…...

Ez az álom minden egyes nappal egyre gyötrőbb volt számára. Nem tudta miért van ez, de rá akart jönni...
Tíz év múlva maga is orgonista lett. Pontosan ezért. Meg akarta fejteni az álom jelentését. Remekül bánt a hangszerrel, környezete tisztelte őt. Más emberek jelenlétében boldognak és kiegyensúlyozottnak mutatta magát... de valójában mégsem volt az...
Egész életében kereste azt a dallamot. Minden létező kottát átnézett, de sehol sem találta. Végül úgy döntött, maga fogja...