Porszem vagyok. Nyomódom felfelé és zuhanok lefelé. Az új, ismeretlen világ összenyom és szétszakít. Kiáltani szeretnék vagy némaságba burkolózni egy pillanatra. Örökre? Reszketek és melegem van. Fáj mindenem, közben zsibbadok. Az ellentétek összemosódnak, mintha az élet csak egy rossz vicc lenne. A múltam most veszik el, a jövőm homályos, a jelenem nem létezik. Most hagyjuk el a Föld légkörét.
Az űrhajón 3 millióan vagyunk. Én és 2999999 ember, mégis végtelenül magányosnak érzem magam. Senkit sem ismerek közülük. A nyelvünk sem közös. Persze, ha rájuk néznék rögtön megértenének az új nyelvfordító agyolvasónak köszönhetően. De nem akarom, hogy tudják mit gondolok. Úgysem értenék meg úgy, ahogy azt én szeretném.
Mi vagyunk a Szaturnusz őslakosai. Ők bizakodnak, én üres vagyok. Egy fiú, egy elég helyes srác, egy csomag bioglükozíniumot nyom a kezembe. Undorodva nézem. Előveszem az utolsó csomag Orbitoma. Talán az összes földi rágógumi között ő Az utolsó. 3 éve tartogattam. Akkor közölték velünk, hogy a környezetszennyezést már nem lehet megállítani, és hogy megkezdik a Föld evakuálását. Fura. A Szaturnuszra el tudunk jutni, új életet tudunk kialakítani, a műanyagpoharak problémáját ne vagyunk képesek megoldani... Rágom a rágót. Finom. Rosszabb időkre tettem el, hogy majd erőt merítsek belőle. Most elhasználom. Mi lesz velem nélküle?!
Döccenünk egyet, és elfog a honvágy. 10 éve a buszon is így utaztam. Ott túró rudit majszoltam, kb. 50 ember vett körül, s miközben áthaladtunk egy alvó kis falun nem is tudtam, hogy milyen boldog vagyok. Tudtam hova tartozok.
Most a távolodó kék-zöld bolygót figyelem. Zsugorodik. Európa már alig látszik, pedig nemrég még kis hazám, Magyarország is hatalmasnak tűnt.
Porszem vagyok. Porszem az Univerzumban, mely céltalanul sodródik. Utazunk egy új élet, az újra kezdés reménye felé. 2020 éve Jézus leszállt közénk, most mi keressük őt.
Utazunk. Porszemek vagyunk. De ez a néhány milliárd kis porszem röpke 5 ezer év alatt tönkretette a Földet. Most következő céltáblaként vár minket a világegyetem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások
:grinning: Van a történetedben valami irónikus, könnyed súlytalanság, mint a közegben, ahol jászódik.
Egy utolsó Orbitnyi boldogság?
Jópofa.
(amúgy miféle gigászi csotrogányba pakolnál 2999999 embert? Mekkora meghajtóerő kéne ahhoz, hogy akár egy pukkanásnyit is eltávolodjon a Földtől? Haha, itt ragadnánk és jól beszakadna a teteje, ahogy Murphey törvényei szerint illő)