Novellák - 78.oldal

Ahogy beljebb megyek a könyvsorok között, azt veszem észre, hogy egy bácsi körében sok-sok gyerek ül, és kérdezgetnek tőle, beszélgetnek vele. Odamegyek, megnézni, mi van ott. A könyvtáros néni halkan a fülembe súgja:
– Ő egy író. Menj te is szépen, biztos élvezni fogod.
És már taszigál is, míg egyszer csak ott állok előtte, és ő néz rám. Olyan érzésem van, mintha átlátna rajtam...

A kulcs zörgésére, heves szívdobogással sietett az előszobába, Péter csókja végre elfeledette a délutáni őrült támadást. Ajkuk összeforrt, a férfi parfümjének illata, egész testét lázba hozta, testük összetapadt, és becsukott szemei fényes villámokat láttak, reszkető örömmel adta át magát az erős karok szorításának.

Tudniillik Zsófi árva. Már nyolc egész hónapja, ami számára egy egész életnek tűnt. Sok családnál élt ez idő alatt, de mindenhol kirekesztettnek érezte magát. Rettentően hiányoztak a szülei, sőt most karácsony napján még sokkal jobban. Soha nem töltötte egyedül ezt az ünnepet, amely számára nagyon sokat jelentett. Gyermekkorában, vagyis inkább 2-3 éve, mert a maga 11 évével nem igazán nevezhető felnőttnek, sok dolgot hallott, mit szokás ilyenkor csinálni

- Újra viccelődni akarsz a szexszel? – nézett rám cinikusan.
- Eredj már! Nem az a lényeg, hanem az, hogy az, ami volt, most felborult. De miért?
- Ez túl komplikált – tért ki a válasz elől, és ellépett előlem.
Nem akartam erőltetni semmit sem, csendben maradtam, és leültem az asztalhoz. Miért? Miért változott meg valami benne? Nem tagadom, bennem is megváltozott valami, de ennek ekkor még nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget...

A fiú megkérdezi a lányt, hogy szomjas-e. Ó, ha tudná mennyire. A lány bólogat. Én vagyok a nő. Én vagyok minden nő. Mintha a világ összes energiája bennem egyesülne. Nem bírom, meg kell osztanom vele ezt az energiát. A fiú visszatér egy pohár vízzel. A hideg víz égeti felhevült bensőmet. El kell mennem, vagy felrobbanok, nem bírok el ekkora energiával. Minden nő vagyok. És minden nő itt van bennem. A fiú látja, hogy baj van. Megkérdezi a lányt. A lány szemében könnyek. Nem tud megszólalni....

Gregor Dion szerencselovag és nőcsábász, hangos gyerekordításra ébredt. Először nem is tudta hol van, és úgy érezte, mintha fejjel lefelé lógna valahol.
Gyorsan átfutott az agyán az elmúlt éjszaka:
…...egy város melletti fogadóban ivott két muskétással, amikor egy felszarvazott férj párbajra hívta... ...segg részegen tántorgott ki a fogadó elé, ahol pisztolyt nyomtak a kezébe, valami nagy durranásra emlékszik, aztán semmi...

- Üljön le, kérem, mindjárt bejön valaki, és felveszi a vallomását!
Leültem a kemény és hideg székre, és vártam. Vártam. Vártam, és már-már azt hittem, hogy megfeledkeztek rólam, amikor is bejött egy pocakos, kopaszodó, idősödő férfi, művelt egy alak, mosolygós, ami alapból nem volt baj, de ebben a szituációban eléggé bántóan hatott.
- A bűn feladja önmagát – mondta mosolyogva. – Na, akkor mondja csak el szépen, lassan, kimérten, hogy mit csinált! – leült velem szemben,...

Én nem mondom, hogy az irodalom óra egy kibírhatatlan szenvedés, megsemmisülés mellyel elkezdem a hétfői napjaimat, de mikor a tanárnő tízszer szólít fel egy nap (mivel két irodalom óránk van hétfőn) pedig tudja, hogy az anyagból az ég adta világon egy kukkot se tanultam akkor néha megfordul a fejemben, hogy nem kedvel engem sem a hétfő, sem a tanítónő. Mondok is egy példát egy ilyen napomra...

Nem értettem mi zajlik le most pontosan bennem, és hogy mi is az, ami elől én éppen menekülök, mégis tudtam, meg fogom érteni a dolgot. Ez kissé megnyugtatott, és már azon voltam, hogy lassítok lépteimen, amikor eszembe jutott mi is van a nyomomban. Egy hatalmas árok tátongott előttem, egyenest belefutottam volna, amikor az megfogott hátulról, szorosan magához ölelt. Nem tehettem semmit, hagytam csináljon, amit akar...

Kezd egyre hűvösebb lenni a kocsiban, már a rádió sem működik. Édesanyámhoz indultam Colorado-ba, az utóbbi időben sokat betegeskedik. Szeretném minél előbb viszontlátni, és most nemcsak, hogy eltévedtem, de hirtelen a kocsi is lerobbant, egy ideig még tudtam fűteni, a zene is ébren tartott, de most nem működik semmi, és térerő sincs, segítséget egyáltalán nem tudok hívni. Ez a hely pedig minden életerőmet leveszi, a félelem teljesen elhatalmasodott rajtam. Egy pillanatra el is bóbiskolok,...