Novellák - 71.oldal

Csendes nyári este van, 16 éves lányként végtelen nyugalommal a szívemben egy vidéki tábor udvarán ülök a fűben, egy melléképület teraszának pirosra mázolt korlátja mellett.
Telnek a percek, s egyre jobban elmerülök a csillagos ég csodás látványában. Elmerengek a távoli civilizációk létezésén, képzeletben már messzi bolygókon járok...

Furcsa napra ébredtek Roswell lakói. Gyilkosság történt Jóbarátok közt, melyet a városkában élők nem tudtak kideríteni, ezért odahívták Columbot-t. A gyilkosságról értesült a Smallville-ben élő Clark Kent, (aki a vásárlással kapcsolatban csak ennyit mond: Tucatjával Olcsóbb), valamint Walker, a Texas-i kopó és kedvese Buffy, a Vámpírok Réme. Időközben Columbo hadnagy fényt derített A Beépített Szépség segítségével a Másvilágon tartózkodók életére...

Szegény legény, az út porát taposva,
Meglátott egy öregasszonyt rőzsét hordva,
Unatkozott, nem tudta mit tegyen,
Gondolta egyszer az életben, ő is lehet kegyetlen.
Utána eredt a vénasszonynak,
Hátba verte, de nem tudta mily ereje lehet a boszorkának.
Az, két kezével megragadta,
Hatalmasat lökött rajta.
Mondta – Ne bántsd az időseket te galád,
El nem képzelem milyen lehet egy ilyen család!
Most figyelj rám, és tanulj,
Elmondok...

Egy nagy ház. Sötét van kívül, belül. Hideg, dermesztő, nyomasztó sötét, szinte érezni, ahogy reszketnek, rettegnek tőle a falak. Ha lábuk volna, messzire szaladnának, a tető cserepei pedig szárnyra kelnének, és elrepülnének, messze innen, el a fojtogató, vérszomjasan vicsorgó Fagytól. Felettese, a Sötét, most hosszú ujjait kinyújtva belöki az ajtókat, s benyúlva rajta, kiszív minden életet, bekúszik a téglák közé, áthatja az épület egészét. Rettegés, félelem jár át mindent, reménytelenség...

Az Úr 2008. esztendejében történt. Minden oldalról megtalált a baj. A szegény embert az ág is húzza mondás rám teljesen igaz volt. Kereskedelmi szektorban dolgoztam, és mint minden céget, minket is érintett a válság. Nagy volt a fluktuáció, és tudtam, hamarosan rám is sor kerül. A tizedik és a tizenegyedik hónapban nem hoztam a minimumot, így elég erősen célozva volt, hogy az új évvel távoznom kellene. A közvetlen munkatársaimat egyesével elbocsátották. Egyedül maradtam, és mivel az nem...

Nyár volt. A Nap és a Hold szinte egymást kergetve szaladtak az égen, hogy minél többet lehessenek a hegyek közt, a patak völgyében, a szépséges leány háza felett. A Nap a leány gyönyörű alakjával ébredt, és este ezzel az álomképpel tért nyugovóra. A Hold felhőtlen éjszakákon szinte nappali fénnyel világította be udvarát és a házat. Időnként a leány ki is jött a nagy fényességre, és hálás mosollyal tekintett fel az égi vándorra...

Egyszer régen, amikor még a nappalok és az éjszakák a Földön mindenütt egyforma hosszúak voltak, a Nap és a Hold mindig pont ugyanúgy ragyogott az égen. A Nap reggelenként elindult a távoli hegyek mögül égi útjára, hogy délben a legmagasabb pontjáról nézhessen körbe a Földön...

Éreztem, hogy elpirulok, még jó, hogy ő nem látta, mert a lámpa fénye már nem világított meg bennünket. A bizsergés a gyomromban egyre jobban erősödött. Ujjai újra az enyémekre fonódtak, majd elindultunk. Kéz a kézben sétáltunk, még nem találtunk egy csendes kis zugot, ahol volt egy padszerűség is. Ő ült le először, én meg mellé, de olyan kicsi volt a pad, hogy testünk szinte majdnem mindenhol összeért...

Ezen írásommal kívánok minden kedves itteni szerzőnek és olvasónak boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet!

Pár utcával arrébb egy fiatal srác próbált elaludni. Már későre járt és másnap munka, de nem jött álom a szemére. Az a lány járt a fejében, a reggeli buszról. Eléggé kitűnik a többi közül, csak feketébe jár, hosszú fekete a haja is, egyedül a térdzoknijába vannak vörös csíkok. Persze, csodaszép leányzó. Sokszor szomorúnak látszik, szeretné néha felvidítani vagy valami, de nem ismeri. Egyszer látta mosolyogni, gyönyörű, mikor nevet, rossz látni, hogy a legtöbbször bánatos. Már régen kinézte...