Novellák - 57.oldal

Egy kisebb, novella féle.. Régebbi alkotásom ^^ Kamaszkori egyoldalú szerelemről szól ^^ remélem tetszeni fog =))

Ismerik azt az érzést, mikor valami nagyon rossz és szokatlan illetve váratlan dolog történik velünk? Amikor azt mondjuk, hogy ez nem történhetett meg velem!?

Próbáltam elkapni a vörös tincsek mögött a tekintetét. Azt kívántam bárcsak rám nézne. De ő csak bámult lefelé a földre. Legszívesebben lágyan átöleltem volna, hisz akkor kénytelen lett volna a szemembe nézni, azokkal a gyönyörű kék szemekkel, mint akkor 4 éve.

Első történetem itt . Remélem tetszeni fog ^^ Örülnék, ha írnátok véleményt ^^ előre is köszi :)

Az ajtó csapódása mögött lassan elhalt a gúnyos hahota, és a bakancsos léptek zaja. A szívverésem lelassult, az öklöm szorítása engedett. Mégsem éreztem jobban magam...

Tánc a pszichiáteremmel - egy történet egy erősen skizofrén leányzó legszebb, és egyben legrémesebb hallucinációjáról (ami szerencsére nem történt meg :D). Mivel szándékomban áll néhány novellámat megjelentetni, ezért igyekszem a legtöbbet kihozni ebből a művemből - ahogyan a többiből is. Élvezzétek!

A hósapkás hegyek omladozó alagútjából felhangzott a vonatfütty. A rövid, rekedtest követte egy hosszú, gőgös.
Napra pontosan 150 évvel azután...

"Egy kellemetlen vendég járt nálam tegnap. Nem csengetett, nem kopogtatott, egyszerűen besurrant. Egyik kezével a szememet fogta be, másikkal a számat. Szúrós tekintettel üdvözlést bólintott, majd letelepedett a fotelembe..."

Nyakalta a bundapálinkát, majd elővéve tangóharmonikáját rázendített még egyszer, utoljára az utolsó nótára. Bele kiáltotta a világba, rábízta a szélre öreg szíve minden fájdalmát, elzengve a magány dalát. Szállt a kétségbeesett kiáltás, és a szerteszéjjel vitte a szél a nagyvilágba.És csodák, csodája: megdörrent az ég, hirtelen elállt az eső, kisütött a nap és ott állt előtte a Tavasz! Kis törékeny lányka bukkant fel az ajtónyílásban, karjaiban apró kölyökmacskát szorongatva. Vékony...

Az öreg kétségbeesetten körbenézett és ellenvetéssel próbálkozott.
– Én innen, nem mozdulok. Ha, meg kell halnom akkor itt haljak meg!
– Papa, ne ellenkezz! Kollektív gondozásban részesítünk, így igazságos!
– Nincs más megoldás gyerekeim?
– Nincs, ebbe bele kell nyugodnod papa!
– Hát akkor, ha nincs…– suttogta az öreg és gyermekein körbehordozva a tekintetét a borotvakésért nyúlt, majd egy hirtelen mozdulattal elnyisszantotta a nyakát. Feje előrebicsaklott,...

– Miau, mindenkit egyformán szeretett! – Zúgott a macskakórus.– Faljunk belőle egyszerre, mind! Igazatok van! Adta áldását Tigúr és mintegy vezényszóra megrohanták Irmát és felugrálva rá, munkához láttak. Bella és Tigúr ugrott fel először a két vállára. Éppen mintha meg akarnák puszilni arcához hajoltak, és mohón vájták éles fogaikat Irma lóarcába. A pergamenszerű bőr, hersegve engedett a harapásoknak.
Irma jóságosan, hangtalanul nevetett.