Novellák - 57.oldal

Döbbenten bámultam a csukott ajtót. Fordultam a konyha felé és letettem a kezemet foglaló szennyest. Hallottam az erőtlen kopogtatást.
- Kérlek! Édes! Ne csináld! - hangzott a fojtott kérlelés. - Tudod, hogy imádlak... Engedj be, beszéljük meg. Ez nem méltó hozzánk. Hallod?
Reménykedve néztem az ajtó felé. Egy láthatatlan erő mozdította a lábaimat és emelte a kezem a kilincs felé, amikor hirtelen az utamat állta valaki.

,,Írj novellát, melynek címe: Szilveszter." Ezt a feladatot kaptam magyarórán. Mindig azt tanultam, hogy sose azt írjam, ami másnak is eszébe juthat, ezért ehhez tartom magam. Megírtam a novellát, és a magyar tanárnőm elolvasta. Azt mondta, hogy:
,,Üres. Ez nem szappanopera. Ilyet többet ne írj! Nem jó! Tudod mi a baj vele? Kihánysz egyszerre mindent!"
Nos, ez sértette az egómat, mert szerintem nem rossz kis történet, ezért úgy döntöttem, nagyközönség elé tárom a...

Nem ez a kedvenc munkám, viszont ez az egyetlen befejezett, így hát örülök, ha időt szakítotok rá, hogy elolvassátok^^
Remélem, tetszik :D

Feladás. Egy olyan dolog, amit soha nem szabad megtenni. Csak azért mert úgy érezzük nincs más út, nem azt jelenti, hogy tényleg nincs is. Csak azért mert nehéz és fáj, a lelkünk, soha ne adjuk fel, mert mindig is találunk jobbat magunknak. Mindig lehet jobb, ha sikerül erőt vennünk magunkon a legnehezebb pillanatainkban.

:)

Ezt a novellát két embernek szánom, akiket most, és itt nem szeretnék semmilyen formában megnevezni. Beteljesületlen szerelmükről szól; úgy, ahogy én ezt majdnem tizennyolc évesen látom. Hibát követnek el, hiszen sohasem késő...És remélem, ha valaha elolvassák ezt az irományt, valamit elindít bennük. Talán éppen az első novelláskötetem első kiadásában találkoznak vele.:)

Egy kisebb, novella féle.. Régebbi alkotásom ^^ Kamaszkori egyoldalú szerelemről szól ^^ remélem tetszeni fog =))

Ismerik azt az érzést, mikor valami nagyon rossz és szokatlan illetve váratlan dolog történik velünk? Amikor azt mondjuk, hogy ez nem történhetett meg velem!?

Próbáltam elkapni a vörös tincsek mögött a tekintetét. Azt kívántam bárcsak rám nézne. De ő csak bámult lefelé a földre. Legszívesebben lágyan átöleltem volna, hisz akkor kénytelen lett volna a szemembe nézni, azokkal a gyönyörű kék szemekkel, mint akkor 4 éve.

Első történetem itt . Remélem tetszeni fog ^^ Örülnék, ha írnátok véleményt ^^ előre is köszi :)

Az ajtó csapódása mögött lassan elhalt a gúnyos hahota, és a bakancsos léptek zaja. A szívverésem lelassult, az öklöm szorítása engedett. Mégsem éreztem jobban magam...