Novellák - 57.oldal

- A franc essen Saint-Exupéry-be, a sivatagba, minden őrült fehér emberbe, aki a sivatag felett repül, főleg, ha élvezi is… Átkozott sivatag.
Ha nem száradt volna ki a torka és nem szítta volna ki erejét a nap, John S. Woravka, vagy ahogy társai szólították, Lefty, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének bombázótisztje még tovább is folytatta volna a káromkodást. De egyedül, sok száz mérföldre minden lakott településtől, a líbiai sivatag kellős közepén értelmetlennek tűnt volna...

A következő novellácskának köszönhetően jutottam tovább a címben említett verseny következő szakaszára. Úgy gondoltam, megosztom mással is, nem csak a javítótanárokkal:).

Van egy gyűrűm. Édesanyámé volt. Már gyerekként el-elcsentem, hogy gyönyörködhessek benne.
Titokban, székről nyitottam a szekrényt, emeltem a doboz tetejét... a sok izgalmas ékszer közül minden alkalommal ezt választottam.

- Akkor még nem hallhatok meg… Még nem bocsátott meg nekem.
- Sokan azt hiszik, hogy ha kiélvezték az életet, akkor halnak meg boldogan. Pedig nem. A jó halál, szerintem az, amikor az ember adósság nélkül tud átlépni a másik dimenzióba.
- Ha már mindenről lemondott, mint a buddhisták?
- Nem, nem pont erre gondolok. Hanem arra, hogy már minden feladatát teljesítette a világban, ha csak jó nyomot hagy maga mögött. Ha csak egy ember is van a földön, aki gyűlöli, akkor...

Óracsörgés szakítja meg kellemes álmom, hajnal van, sötét még a reggel, csillagok meg csak lemosolyognak rám, mint parányi lámpafények kik mutatják az utat a hold mellett...

- Az áldott életbe! – káromkodott a Sátán. A többi ördög félve húzta be a nyakát. A főnök ritkán szokta ennyire elveszíteni a fejét. – És a paráznaság?
Minden szem a nőstényördögre szegeződött.
- Meztelen női testbe bújva mellé feküdtem.
- És erre mit csinált?
- Betakart – sütötte le a szemét. – De aztán megjelentem neki, pár barátnőmmel és olyan csábtáncot lejtettünk, hogy még Pál apostol is elismerőleg csettintett volna. De nem. Letérdelt, imádkozott és hálát...

Nem igazán szeretem a romantikus történeteket. Túl rámenősen próbálják meg elhitetni velünk, hogy egy színpadi csók ezerszer jobb, mint egy izzasztó nyár esti kefélés. Hidd el, tudom, miről beszélek.
Nézd meg a Casablancát, és soha nem leszel képes Ingrid Bergman szájába képzelni a farkadat.
Nézd meg a Római vakációt, és el fogod hinni, hogy Audrey Hepburn soha életében nem fingott.
A romantikus filmek csupa tökéletes, megdughatatlan nőt hagynak ránk.

Ifjú szemének tava, néma könnyeitől áradt. A céltalan vonat mocskos ablakában úsztak a távoli fények, s foszlott velük maradék hite. Érzékei már átlépték a tudat szabta határokat, s a Földre taszítottsága fájdalmát.

Ez csak egy történet, amit elszeretnék mesélni.
"Mert sokszor csak egy történetért vagyunk itt, máskor pedig egy egész könyvet írunk együtt."

„Elméd, mint a víz, ha felbolygatják, nagyon zavaros lesz; de amikor lecsillapodik, akkor a válasz önmagától megmutatkozik.” Kung Fu Panda c. film

„Vannak kérdések, amikre nincsen válasz. (...) Ez egy változó világ, és mi magunk vagyunk a legfurcsább változás. Rengeteg behatásra reagálunk. A jövőnk folyton...

Az egyezés a valósággal nem a véletlen műve...