Novellák - 57.oldal

Nem igazán szeretem a romantikus történeteket. Túl rámenősen próbálják meg elhitetni velünk, hogy egy színpadi csók ezerszer jobb, mint egy izzasztó nyár esti kefélés. Hidd el, tudom, miről beszélek.
Nézd meg a Casablancát, és soha nem leszel képes Ingrid Bergman szájába képzelni a farkadat.
Nézd meg a Római vakációt, és el fogod hinni, hogy Audrey Hepburn soha életében nem fingott.
A romantikus filmek csupa tökéletes, megdughatatlan nőt hagynak ránk.

Ifjú szemének tava, néma könnyeitől áradt. A céltalan vonat mocskos ablakában úsztak a távoli fények, s foszlott velük maradék hite. Érzékei már átlépték a tudat szabta határokat, s a Földre taszítottsága fájdalmát.

Ez csak egy történet, amit elszeretnék mesélni.
"Mert sokszor csak egy történetért vagyunk itt, máskor pedig egy egész könyvet írunk együtt."

„Elméd, mint a víz, ha felbolygatják, nagyon zavaros lesz; de amikor lecsillapodik, akkor a válasz önmagától megmutatkozik.” Kung Fu Panda c. film

„Vannak kérdések, amikre nincsen válasz. (...) Ez egy változó világ, és mi magunk vagyunk a legfurcsább változás. Rengeteg behatásra reagálunk. A jövőnk folyton...

Az egyezés a valósággal nem a véletlen műve...

Egy helyi temetés alatt fogant meg bennem az ötlete ennek az rövidke elbeszélésnek. Ha valakit megbántana az írásom, attól elnézést kérek, csupán csak a véleményem öltött testet benne.

- Ezek a fiatalok… - fordult az egyik beteg a másikhoz. – Mindig csak rohannak. Nézze meg ezt is: csak bejön és közli, hogy aki tud, az menjen vele. Nem látja, hogy nyakig gipszben vagyok?
- Bezzeg a mi időnkben… Semmi hordágy, semmi mankó, csak így egyszerűen: keljünk fel és kövessük, ha akarjuk. Semmi részvét.
- Semmi. Persze, megértem, hogy nekik is megvan a maguk baja.
- És nekünk nincs? Már hetek óta nem ettem semmi normális kosztot, odadobnak valami vackot és együk...

- Szia, Aaron vagyok.
- Öh, szia öhm Mia.
- Mond csak szabad ez a hely? – kérdezte Aaron mosolyogva és a lány melletti szabd helyre mutatott a padon.
- Öhm, persze – felelte a lány.
- Köszönöm – mondta a fiú és leült. – Mia… hm még nem találkoztam Mia nevű lánnyal, igazán különleges – jegyezte meg nyugodtan. - Mondd csak Mia, hiszel-e abban, hogy valaki egy öt perces beszélgetés keretében kiderítse, hogy összeillik egy lánnyal?.

Éltem a fiatalok hétköznapi életét. A párommal a szüleinél laktunk egy külön részben. Nemrégen váltottam munkahelyet, mert az előző nagyon felemésztett. Az új helyen két műszakban dolgoztam, nyugisan, elfogadható fizetésért. A hétvégém általában szabad volt. Egy kis peca, tivornya a haverokkal vagy szimplán egy nyugis nap. Jól éreztem magam, úgy gondoltam, hogy ez az élet alkalmas lesz nekem.

Lehunyt szememen dörömböl a jeges szél. Talán soha nem nyílik fel többé. Vaksötét éjszaka ölel, s démonjaim fogják kezem. A reggelt várom...

inyitotta a szemét, de rögtön be is csukta, mert egy lámpa teljes erejéből belevilágított. Dühöngött egy sort, majd újra próbálkozott, de most sokkal óvatosabban. Rájött, ha kicsit lentebb néz, nem vakítja el a lámpa. Csakhogy úgy se látott semmit. Fekhelyét a fényforrás megvilágította, de körülötte sötétség honolt. Megborzongott. Nem szerette az ilyen helyzeteket. Elfogta a hányinger, és valami furcsa kavargott a gyomrában. Talán a rosszérzés…
- Készen állsz?- csendült egy érdes...