Novellák - 36.oldal

Személyes élmények alapján...

Naplójegyzet

Csődtömeg. Mérte végig tűnődve a köztudottan jó emberismerő igazgató az előtte álló idegent. Az idős férfin molyirtó illatú kopott, leporolt öltöny lötyögött, nadrágjának duplára vasalt éle megtört a térdénél. Lábán bőrtalpú cipő fénylett a vastag boksz alatt, kérdés, miképp maradt fenn a Horthy korszak óta. Az igazgató úgy vélte, ha a férfi megmutatná a talpát, talán a kopott faszögek végeit is látná.

Egy gyönyör történet a szerelemről és a halálról. Szerintem eddigi legjobb írásom, olvassátok szeretettel.

Még azt mondanák, hogy meghamisítom a Szentírást. Jó ember a püspökünk, de nagyon tud haragudni, ha rosszul idézem a Bibliát.

– Igazán segíthetnél, Uram… – mondogatta, mert igencsak nehezen gyűltek a diók. Ha végzett egy talpalatnyi hellyel, s felállt, lábával érezte, hogy igencsak sok dió maradt még a falevelek között.
Aztán újra térdre ereszkedett, nem törődve fájós csontjaival, s úgy folytatta a gyűjtögetést. Néha a viskója felé pillantott, mint aki vár valakit. Aztán feltámadt a szellő, lefújta az izzadtságot a homlokáról – és már nem volt egyedül.
– Örülök, hogy eljöttél…

A történet a Liliom c. írásom folytatását képezi, bár önmagában is érthető. A hangulata is hasonló az előzőéhez képest. Így aki nem rajong az ilyesmiért, azt kérem ne olvassa tovább, mindenki másnak, jó olvasást! :) Véleményeket, kritikákat szívesen fogadok. :)

Egy megtörtént esemény írok le, úgy ahogyan megtörtént. Bocsánat, ha esetleg helyesírási hibák vannak benne...

Egy röpke "izé", ne tessék komolyan venni.

Aztán emlékszel mi történt az irodádban? Annál nagyobb zavarban én még nem voltam életemben, a trikómat húzogattam, övemmel babráltam, kezeimet tördeltem, melegem volt, mire te rávágtad: „Vetkőzzél le!” és még komolyan is gondoltad. Istenem imádtam azt a napot.