A Guttenberg térről siettem az iskola felé. Kis micisapka virított a fejem tetején, hetykén, enyhén pimaszkodva. Bár ha belegondolok, a hosszúkás fazonú bőrkabáttal, akár katonásnak is tetszhetett.
Ahogy befordultam az utolsó utcába a cél előtt, hirtelen eltűnt a nap. Talán a házak takarták el, talán más, de nagyon gyorsan hűvös lett, és én megborzongtam. Egy, az én utamra merőleges sikátorból, ötvenes asszony fordult ki. Tanárnőnek néztem volna, vagy hivatalnoknak, ha valaki a hivatása felől kérdez. De nem járt arra senki más, aki erről érdeklődhetett volna. Ketten voltunk csak és a hideg árnyékok. Hosszú, fekete ballonkabátot viselt, magas gallérral. A haja is fekete volt és rövid. Sárgásfehér arcában sötét barázdákban ültek a ráncok. Harsányan és agresszívan fütyörészni kezdett. Ahogy közeledett felém, mintha egyre inkább gyorsult volna. Félszegen tértem ki előle, még el is somolyodtam, mert pontosan szemben volt már velem és félő volt, hogy összeütközünk. Mint mikor egy kamasz fiú és egy kamasz lány zavartan kerülgetik egymás ügyetlen testét. De aztán gyorsan szétfoszlott ez a kedélyes villanás.
A szívem alig maradt le dobbanásban attól a gyorsaságtól, ahogy a kitérésemet követően, újra elém ugrott. Értetlenül és most már valami növekvő furcsa érzéssel tértem ki előle másodjára. És megint ugrott. Mit ugrott? Vetődött elém. Értetlen, tompa szájrándulással, ami talán egyszer mosolynak indult, tértem ki előle most már sietve és mentem, szinte futottam tovább. Halk, dühös morgás ütötte meg a fülem, oldalt kaptam a fejem és ökölbe rándult a kezem. Éreztem magam mögött a szelét, mintha közvetlenül a hátam mögött a tarkómnál, a gerincvelőmet súrolva szuszogna.
De látni, már nem láttam semmit. Még berzenkedtem egy kicsit magamban (gyere csak és nyugalommal fogom átrendezni az arcod te mocsadék), hogy ne legyen olyan kínos az adrenalin keltette remegés, aztán csak mentem, még mindig azzal a döbbenettel az arcomon.
Hirtelen jött a megnyugtató érzés, hogy mégis tudok félni, ha éppen az ördöggel találkozom össze az utcán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Hozzászólások