Novellák - 140.oldal

Budapest, a nagy Budapest! Miki egészen bezsongott a gondolattól, hogy ami tegnap még legmerészebb álmaiban szerepelhetett csak, ma már valóság. Elzárt életébe azért egy dolog bizonyosan bejutott: a fővárosban nagyon más az élet. A lehetőségek kapuja, a csodás főváros, az a hely, amely egész Európának az eszébe jut hazánkról. Ez hát az ő gondolataiban Budapest, és ezt nemsokára maga is megízlelheti. Úgy gondolkodott, hogy ha nyolcvanezer forintját csak a legeslegfontosabb dolgokra költi,...

- Hiszek Benned, és abban, hogy egyszer, valahol, valamikor, talán egy másik világban... együtt leszünk! Hogy hogyan azt nem tudom, de rájövök! Megtalálom azt a helyet, azt a világot! De azt már tudom, hogy nem itt van...
- Bolond voltál mindig is - súgja a lány. Szavaiban kedvesség, játékosság és egy lágyan pislákoló szeretet honol...

- Talán a kép szomorít el ennyire?
- Nem dehogy. Bár szerintem nem lett elég jó. - mondta a lány, s kérdezője felé mutatta. Ervin örült, a lány közvetlenségének és megnézte a rajzot. Nagyon jónak találta, s ezt mondta:
- Hidd el, ha én mondom... ez remek lett. - és a lányra mosolygott.
- Miért kellene elhinnem? - incselkedett.
- Hát csak mert véletlenül ez a munkám. Festő vagyok. - A lánynak felcsillant a szeme...

- Elhagylak.
Ez az egyszerű szó letaglózott. Mint hatalmas földrengés elpusztított mindent. Mindent. Azonnal. Hosszú perceken keresztül ültünk a konyhában. Ritkán füstölt, de most egymás után gyújtott rá a cigarettákra. A parázs még ki se aludt, remegő kezével már az öngyújtó után kotorászott...

- Igen, én vagyok a nemződ. - az érzések valószínűleg kiülhettek az arcomra.
- De nem is haraptál...
- Már nem így megy - mondta szokatlanul megfontoltan - a szabályok tiltják.
- A vámpírok ... tiltják?!
- Igen. Az ostoba tojásfejek - a tudósok amerikai gúnynevét használta - úgy gondolják, hogy túl kell lépnünk állati ösztöneinken. Pedig legszívesebben a hagyományos módon térítettelek volna meg...

A sivatag egy eldugott szegletében, a föld alatt az arab egység vezetőit egy elit muzulmán kommandó őrizte-biztosította. A további lépéseket tervezgették. Vita alakult ki köztük a BOMBA bevetését illetően. A két részre szakadt arab vezetés győzködte egymást a maga igazáról. A radikálisabb oldal a bomba bevetését akarta elérni, a másik oldal próbálta csitítania hevesebb vérűeket...

Az események után közel fél évvel is furcsa borzongás futott végig testén, mikor e kapcsolat kezdetére gondol. Már túl voltak mindenen, ami egy férfi s nő között megtörténhet, csodálatos órákat töltöttek el lopva egymással. Túlságosan is közelkerültek egymáshoz. Szerelem volt a legnagyobb. A férfi sem volt szabad. A közömbösség volt a társuk, tipikus elhidegülési effektus...

Aztán jött az első, majd a sokadik kezelés, egyre nehezebben viselte a rázúduló sugarakat. Állapota súlyosbodott, megkönnyebbülést csak a morfinos időszakok hoztak számára. Elintézett mindent, a végrendelet, az akarat biztos kezekben ügyvédnél...

Ahogy lenni szokott beütött a krach, megbetegedett. Bekerült a kórházba s megállapították, előrehaladott rák. Szegény iszonyú kínok közt halt meg a temetésére is nehezen engedtek el a főnökök.
Ahogy lenni szokott a halál után jelentkeztek a gyerekek, akik évek óta az anyjuk fele sem néztek. Nekem jönnöm kellett a lakásból. Tele voltam feszültséggel, és ekkor jött a karambol.
Karambol? Igen elaludtam a volánnál a tizenkettedik órában és belefordultam az árokba, több milliós...

Tudja, hogyha nyer, akkor nincs visszaút, márpedig győzni fog. Ezért szurkol egy család, egy város, egy ország. Ő csak figyel a startpisztoly hangjára. Óriási hanghullám, dobhártya szinte kiszakad, pulzus az egekben, szív szorul, egy szempillantás és már teljes sebességgel pörög. Fél távnál már nem lát, de fut. Nem érheti meglepetés. Ha nem gondolkodik, és nem hagyja eluralkodni magán a depressziót és a szorongást, akkor gyerekjáték...