A háború

Lenyugvó nap elérte a föld peremét, megszólaltak az ágyuk a tüzérség teljes erjével lőtte az arab állásokat. A muszlin harcosok körbeásták a város, bebunkerolták magukat. Az amerikai csapatok kihasználva az esti ima idejét, támadásba lendültek.

Az imaszőnyegen térdelő muzulmánok a szétfröccsenő gránátszilánkok közt Allahot kiáltva fejezték be földi életüket. A tüzérségi támadást követően egy kétperces csend beállta után az F 18-as bombázók megsemmisítették a maradék állásokat. Az akció után gyalogsági roham indult. Az állig felfegyverzett szövetséges katonák befejezték a XXI. Századi technika által még életben hagyottak likvidálását.

Könnyű dolguk volt, a sebesültek segélykiáltásai túlharsogták a fegyverek zaját. A szövetség jó munkát végzett, nem maradt sebesült utánuk, mindenkit megöltek.
A CNN egyenesben közvetítette a háború kezdetét, ahogy már ez lenni szokott az utóbbi évtizedben. Az érkező képeket a Pentagon szűrőrendszere kétfelé bontotta; a Civilizált (?) világ számára az amerikai csapatok humánus oldalát bemutatva adta tovább a föld minden pontja felé a képeket. Az igazi háborús felvételek, száz évre titkosítva, a fehérház archívumába kerültek az elnök utasítására.
Mindeközben a föld lakossága, mint valami akciófilmet nézte a képeket, nem is gondolván arra, hogy most a végső háború kezdetét és végét látják.

Az Elnök büszke volt katonáira, az amerikai fölény megmutatkozott, a borzalmakat mosolygós arccal, csillogó szemekkel, élvezettel nézte. Közben arra gondolt Amerikának újra felfelé ívelő pályára áll gazdasága, a szövetségeseknél jól kiképzett arab ellenzék biztosítja az amerikai érdekeket. Arra a pápai üzenetre gondolt, mely elítélte az amerikai beavatkozást, az orosz ellenállás is megtört, mikor kilátásba helyezte a szibériai bányák bezárását. A pápa szenilitása nem számottevő, az oroszokkal szemben győzött a gazdasági fölény.
A sivatag egy eldugott szegletében, a föld alatt az arab egység vezetőit egy elit muzulmán kommandó őrizte-biztosította. A további lépéseket tervezgették. Vita alakult ki köztük a BOMBA bevetését illetően. A két részre szakadt arab vezetés győzködte egymást a maga igazáról. A radikálisabb oldal a bomba bevetését akarta elérni, a másik oldal próbálta csitítania hevesebb vérűeket.

Miután az utolsó iszlám város is elesett, a vezérkar ide menekült a műholdaktól is gondosan álcázott elhagyott vidékre. Közülük is kevesen tudták, hogy több bomba felrobbantása a terv. Évek konspiratív munkájának köszönhetően a bombák a célországok legsűrűbben lakott városaiban összeszerelve várják a megsemmisítés parancsát! New York, Washington, Chicago, London, Berlin és Párizs lerombolása a cél. Szaddam, a fővezér a radikálisokkal összhangban aztán kimondta, véget kell vetni életünk árán is az amerikai agressziónak. A hazánk a mi hazánk, kultúránk a miénk, ha ellentámadásba lendülünk, elérjük, hogy kitakarodnak országunkból a betolakodók.

Rejtett rádió csatornákon eljutott a parancs az iszlám harcosokhoz, ezek az emberek a WTC kommandó tartalék hadoszlopai voltak, a két torony ledöntése után teljes beolvadást színleltek a fejlett világ nagyvárosaiban. Miután a parancs eljutott hozzájuk, engedelmeskedve vallási meggyőződésüknek, a sokat gyakorolt módon a gyújtószerkezetet begyújtva felrobbantották a hidrogénbombáikat.
Másodpercre pontosan iszonyatos földlökések rázták meg a világot, a célországok lakossága nagy részben megsemmisült. A földgolyót az atompernye takarta be, azok jártak jól, aki az epicentrum közelében tartózkodtak a robbanáskor. Londontól keletre a part leszakadt, Anglia nagy része az óceán habjai alá került.
A világ atommal lett szennyezett, maradék lakossága a sugárfertőzés okozta kínokat élte. Amerika megdöbbent: Pearl Harbor, World Trade Center után mindenki azt gondolta ennél rosszabb nem lehet. A megmaradottak a zavarodottság minden jelével céltalanul bolyongtak a fekete égbolt alatt.

A támadást követő második hónap végére a növényzet az államokban teljesen megsemmisült! Sokkot kapott Amerika, a technikához szokott tömegek nem tudtak mit kezdeni nomáddá vált életükkel. Minden, a rádió a tévé az áramszolgáltatás teljesen megszűnt, az emberek kezdtek elállatiasodni. Féltek! A soha nem érzett félelem, amit csak a gének hordoztak, most felszínre tört, pánik lett az úr. Harc és harc az élelemért a vízért-egymást gyilkolták.
Az elnök emberei ez alatt egy hegy gyomrában kialakított bunkerban élték napjaikat, a világtól elzárva, összkomfortban. Ötvenen voltak a föld alatt. Ebből a körből hiányzott az alelnök, aki köztudottan nem lehetett az elnökkel egy időben egy helyen nemzetbiztonsági okokból.
Ő máshol, több ezer mérföldre élte napjait, a második vonal vezetőjeként.

Szaddam és hű emberei elégedetten jöttek elő rejtekhelyükről a sötétségbe. A győzelem napóleoni ábrázata uralta arcukat. Tervük az volt, hogy ellentámadásba lendülnek, partraszállnak Amerikában, végső megsemmisítést mérnek a gyűlölt amerikai népre! Megalázzák és tönkreteszik a maradék önbecsülésüket. Azonban soha nem látott kép fogadta a bunkerból előjövő vezéreket.

A sivatag megváltozott, a korábban lágy sárgás szín szürkére változott, az eget sűrű mélykék felhőzet borította. Valahol a messzeségben a nap sugarai erőlködve próbálták a földfelszínt elérni! Skorpiók és rágcsáló dögök borították közel és távol, arcukról a győztesek mosolya helyére rémület költözött. Rájöttek, ennek a csapásnak ők is vesztesei lettek.
Az amerikai elnök tanácsadói kívánságára, csak a tizedik héten merészkedett elő a megfelelő biztonsági szabályok betartása mellett. Személyi testőrei közrefogták, a hegy gyomrából előszedték járműveiket. Próbálták az alelnököt elérni, nem sok sikerrel. Semmi technika nem működött.

A járműoszlop lassan haladt előre folyamatos sugármérés közepette, Geiger-Müller találmánya megállás nélkül csipogott. Ők azonban biztonságban voltak a minden védelemmel felszerelt járművekben. Ötven mérföld után találkoztak az első embercsoporttal, elhaladtukban látták az emberek arcán döbbenet, felismerték a konvojt. Később azt tapasztalták, hogy az emberek fenyegető kézmozdulatokat is megengednek maguknak. Elérték az első várost, lépésben haladtak, bezúzott kirakatok, elhagyott gépkocsik és emberhullák voltak az úton, egy-egy életben maradott vadállat is keresztezte útjukat. Senki nem bántotta, űzte őket, az ember szövetségesei lettek a pusztulásban, dögöket takarítottak. Ahogy az embereken, úgy rajtuk is látszottak a kezdődő sugárfertőzés nyomai. Fekélyes test és kihulló szőrzet, egykedvű méla vánszorgás. A város főterét elhagyva a külvárosok amúgy is nyomasztó képe fogadta őket.

Az úton piszkos elvadult emberek vonultak, döbbenet volt látni a sebekkel borított arcokat.
E döbbenet csendjét az elnök hangja törte meg. Beszélnem kell velük, beszédet tartok, fel kell ráznom őket, ez nem Amerika! Mi az álom megtestesítői vagyunk. Szinte hisztérikus roham kapta el, arcára kiült a diktátorok idióta pirosban torzuló arca. Tanácsadói nem helyeselték az elnök tervét, próbálták lebeszélni. Prezident azonban nem tágított elképzelésétől, lelkesítő szavakkal akarta felrázni népét.
Hirtelen iszonyatos csattanás törte meg a vitát, beleremegett a jármű. Páncéltörő rakétatámadást kaptunk, jelentette a felderítők parancsnoka. Meneküljünk, mondta, szerencsére a páncél túlméretezett anyaga megakadályozta a nagyobb katasztrófát.

Egyik döbbenetből a másikba estek. Megtámadták Amerikában az elnököt? Kennedy óta erre nem volt példa! A testőrök viszonozták a tüzet, össze-vissza lövöldöztek, nem tudták merről jött a támadás. Aztán megkapták a másodikat, a jármű gyenge pontját érte találat, kilőtték a futóművet- meg kellett állniuk. Senki nem sérült meg, azonban a továbbhaladás lehetetlenné vált! Az elnököt is valahogy ki kellett menteni a sérült kocsiból, a végrehajtáson törték a fejüket mikor iszonyatos bűz ért el az orrukig. A bűz csendjében jutott el tudatukig az elnök motyogása, az arabok, Bin Laden, az arabok jöttek értem, mormogta torz hangon! A körülötte lévő emberek megdöbbenve vették észre: az elnök nadrágja átázva, és felőle jön e bűz, arcán könnyek peregnek.

Orvosa riadtan nyúlt feléje és mondta. Elnök úr a gyógyszere, ebben a zűrzavarban elfeledtem időben odaadni! Ha nem veszi be időben, erőt vesz magán a skizofrénia, és most elfeledtem. Másodszor rövid időn belül, a támadás napján is késve kapta meg de ezt csak a közvetlen közelében állók hallhatták. A kíséretben akkor tudatosult, hogy a namber van nagyon beteg! Egy beteg ember volt, akinek parancsait vakon teljesítették.
Az utcán eközben az emberroncsok egyre csak sokasodtak a gépkocsik köré, ütötték botokkal, dobálták kövekkel az álló konvojt. Kiabáltak, káromkodtak, a bátrak felmásztak a tetejére, azon ugrálva ordítottak. Adjátok ki az elnököt, adjátok ki megölni-megölni, egyre csak ezt hajtogatták.

Az embergyűrű szélén eközben feltűnt egy kisebb csoport vállukon kézi irányítású rakéta és gépkarabély. Egyikkőjüknél amerikai zászló, közepére egy fehér galamb volt varrva szájában olajág alatta a föld stilizált képe volt hímezve, lassan a tömeg utat nyitott számukra. Közülük kivált egy kis ember és a látszatot megcsalva harsány hangon, felszólította a jármű utasait, szálljanak ki, mert az amerikai nép ítélkezni akar a gyilkoson!
A kocsi belsejében, a néma csendben csak az elnököt lehetett hallani, sírdogált és közben szidta az arabokat meg Bin Ladent!


2003. január 6.