Telihold

Féltelek, hogy elveszítelek s nem értette miért mondja ennek az idegen nőnek, hiszen nem is látta életében soha.
A férfi már négy éve szörfözött túl volt az ötvenen és sokat tapasztalt életes során. Kalandok megszámlálhatatlan sora volt mögötte. Voltak kellemes tapasztalatai is és e tapasztalatokat raktározta elméje.

Azonban ilyent nem tapasztalt három beszélgetés után kicsúszott a szájából ami szinte odaszegezte a székéhez. A következő meglepetés akkor érte mikor egy számsort látott felbukkanni a monitoron s nem értette. Tévedett? Lehet egy netes kurvával hozta össze a sors? Kiket gyűlölt s soha nem értette szabadszájúságukat, s nyílt felajánlásukat. Tapasztalatból tudta, hogy nagyrészük nem az ősi mesterség űzője, hanem elvált csalódott nő, akik így akarnak partnert keresni. Vagy bosszút állni a férfitársadalmon, mivel csalódás van mögöttük, férjük vagy társuk becsapta őket. Azzal is tisztában volt, hogy sokan partnert de nem sexpartnert keresnek. Java részük magányos és az is előfordulhat, van férjük. S most itt van előtte ennek az ismeretlennek a telefonszáma. Mit kezdjen vele? Ösztönösen nyúlt tolláért s írta a számokat. Meglepetését nem palástolva megkérdezte, nem korai ez egy kicsit? A nő azt válaszolta Te féltesz, hogy elveszítesz! S látta az ő számát hisz automatikusan gépelte viszonzás képpen sajátját.

Akkor már tudta férje van hisz, az első beszélgetéseknél kiderült, a nő családos a lánya nemsokára férjhez megy. Egy közeli városban élt s "agyfürkészként "dolgozott egy helyi intézményben.
Másnap izgatottan várta azt az időt mikor végre telefonálhat az ismeretlen, izgalmas asszonynak kinek hangját sem hallotta. Soha nem érzett, furcsa szorongásából a nő éles talán rikító hangja térítette magához. S van pofád felhívni annak ellenére, hogy mondtam, ne tedd?! Elszégyellte magát hisz valóban megígérte, nem hívja csak akkor, ha a nő jelzi tiszta a levegő. Feljogosítva érezte magát a telefonhoz, hisz látta korábban hívta, holott elmondta az este, nem lesz telefonja közelében egy darabig. Kissé falsra sikeredett az első beszélgetés, miután megszakította a vonalat, maga sem tudta, hányadán áll az ismeretlennel.

Az események után közel fél évvel is furcsa borzongás futott végig testén, mikor e kapcsolat kezdetére gondol. Már túl voltak mindenen, ami egy férfi s nő között megtörténhet, csodálatos órákat töltöttek el lopva egymással. Túlságosan is közelkerültek egymáshoz. Szerelem volt a legnagyobb. A férfi sem volt szabad. A közömbösség volt a társuk, tipikus elhidegülési effektus. Keresgélt még mindig túl az ötvenen kergette a boldogság szekerét, hisz anélkül nem tudott élni. Adni akart adni abból a felhalmozódott szerelemből, amit nem tudott kiadni magából, s vágyott nagyon vágyott a szerelemre. Akivel élt azzal nem ment, ez a óhaj. Az eddigi netes kapcsolatai is vagy tompultak vagy barátivá minősültek. Senkije nem volt.

Eszébe jutott az első találkozójuk az első "baráti" puszi s az a zavarodottság mely az egész beszélgetés alatt feszélyezte. S eszébe jutott az első csók az első ölelés, beleborzongott. Az első együtt töltött órák gyönyöre. Izzó izzadt testük a vágytól remegő ajkuk összeforrt. Mint kiéhezett tigrisek estek egymásnak, szinte letépve egymás ruháit önfeledten szeretkeztek. A férfi így nem szeretett. Életében sok nőt boldoggá tette de ehhez fogható élményben egyik sem részesítette. Választani a kell, döntenie de nem tud.

Kapott valamit, amire vágyott élete során s lám megkapta. A sors kegyeltje lehetne, ha nem érezné kedvese zavarodottságát és kínlódását. Sokat beszélgettek, igaz levélben de az őszinteség így még jobban előjön hisz nem kellett szembenézni a másikkal. A nő kínlódott kínok közt vergődve élte napjait Boldog akart lenni, de nem tudott. Csatázott, lefojtott érzelmek közt, vívta harcait. Lelke háborgott teste remegett, ha szerelmére gondolt. Ő a minta feleség a megközelíthetetlen ő most ott áll a szakadék szélén, s fél hogy belezuhan. Szégyellte magát. A férje szemrehányó tekintete, mert érzett valami változást asszonyában. Nem tudott már úgy szeretni nem tudott úgy szeretkezni a férjével mint korábban. Sokszor eszébe jutott egy idézet melyet valahol olvasott egyszer."vele alszom s rólad álmodom" most értette meg igazán a szavak mögötti értelmet.
A FFi Tudta ösztönei azt súgták boldogságuk kérész életű lesz. Érezte vége lesz, mire megjön az ősz, megszűnik szíve melege, s megszűnik vele a boldogság. Ettől a gondolattól szomorú lett, hisz igazából sajnálta önmagát s vele párját ki nem lehetett a társa.

Levelezéseikben gondolataik izgalmuk tükröződött, vágy, elkeseredés indulta ingerültség.
Azokban a hónapokban mindenen keresztül mentek, ami egy ilyen kapcsolatot jellemzi. Az öröm a bánat a sértődöttség a félelem mind útitársukká lett. Ritkán találkoztak a férj munkája határozta meg találkájuk idejét, s ez kevés nagyon kevés volt. Az eltöltött órák annál nagyobb örömet okoztak mindkettőjüknek, a félelem a másik elvesztése ott bujkált közöttük. Szeretkezéseik tombolásba csaptak.
Tomboltak, mert tudták egyszer vége lesz, boldogság és keserűség keveredett lelkükbe.
A férfi nyögött szeretett volna megfordulni, de segítség nélkül nem tudott. Próbálta elérni a jelzőcsengőt, hogy hívja a nővért, de meggondolta magát. Nem akarta elveszíteni a gondolatot mely most is lázbahozta. A betegsége nagyon meggyötörte s most jólesett visszagondolni a szerelemre mely nem múlt el s benne él.

Lehunyta szemét s próbálta felidézni kedvese arcát s próbálta érezni teste elfeledett illatát. Eszébe jutott a szakításuk s lelkét keserűség mardosta. A könny kibuggyant behunyt szemhéja mögül, s legördült ráncos párnájára. Ott eltűnve elpárolgott eloszlott és a kórház légterébe egyesült a többi beteg fájdalomtól kibuggyant könnyeinek párájával.
Az öreg nagyot sóhajtva elaludt. Álmában egy alagútban lebegve, mint valami légnemű anyag közelített a fény felé. Mintha régen elhagyott kedvese hangját hallaná. Gyere kedves, oly régen várok rád. Kiérvén az alagútból régen nem látott szerelmének kedves mosolygós arcát látta…

2005. július 17.