Horror történetek - 64.oldal

. Én azonban imádom a puncit, és nem csak a Feldolgozási Folyamat végén. Élvezem az aktust, főleg azt a pillanatát, amikor az élvezettől önkívületbe esett nők rádöbbennek, hogy ugyancsak rossz lóra tettek, amikor velem kívánták kielégíteni éhes testüket. Engem kétféle nő vonzz: az elvált és az özvegy...

Azon a napon este már nálam volt Irma. Jó alakja volt, bár a melle kicsit megereszkedett már. Nem volt neki gond a szopás. Számomra nincs izgatóbb, mint egy özvegyasszonyt szopatni, megdugni. Végül is, valaha férje volt, az szoktatta rá a farokra, azután eltávozott az öröklétbe, kefélni az angyalokkal. Angyalok persze nincsenek: mint annyi mindent, tudom ezt is...

- Várj - bámulok bele a sötétbe - ott van valaki…
Felemelem a nyársat, de legnagyobb megdöbbenésemre nem a gonosz vámpír az, hanem egy csapzott, aprócska alak az...

Hát nem jó dolog másokat kínozni? Szerinted nem? Gyenge vagy, ezért van Rám szükséged. Mi az, hogy nincs? Belőlem születtél, nem csak úgy létrejöttél, lehetnél olyan, mint én, csak a kor kiirtotta belőled a képességet, hogy kínozz és pusztíts. De majd megtanítalak újra. Nem akarod? De akarni fogod. Nincs más választásod. El kell fogadnod...

- Hadd emlékeztesselek, hogy a testvéred is vámpír, azonfelül én is ezt mondtam.
Biztos tudod, a közelben követtek el egy gyilkosságot. Elmentünk nyomozni. Vámpírvért találtunk a földön, és összefutottunk egy igen zaklatott emberrel. Azután Abigél hirtelen eltűnt, és amikor elkezdtem hazafelé repülni, az a valami követett...

A rendőrök Allain nevét kiabálják, miközben kinyitják a pinceajtót. Felelet nem jött. Semmit nem láttak, a pincébe vak sötét volt. Az egyik rendőr felkapcsolja a villanyt. Na ez az, amire nem lehetett felkészülni. A látvány! Ami sokkolta a rendőröket. Ez egyik el is távolodott az ajtótól és hányt. A pince telis tele volt polcokkal. Minden polcon számtalan átlátszó üveg. Mindegyikben valamiféle emberi testrészek...

- Ki vagy te? - kérdeztem.
- A tudatalattid. Én öltem meg a kislányt, én sebeztem meg a fiút. Téged is meg akartalak ölni, de rájöttem, hogy hasznos lehetsz még nekem, így nem hagyhatom, hogy végezz magaddal. A testedben bármit megtehetek.
- Nem igaz! Te nem létezel! - ordítottam zokogva, és hátat fordítottam ennek a valaminek...

Futni kezdek, de az a valami követ. Megpróbálom lerázni, felgyorsulok, már fénysebességgel futok, olyannyira, hogy az embereknek fel sem tűnök. Hallom az árny mögöttem liheg. Akkor ezek szerint... vámpír! ...

Ez alatt a csarnokban Natasha mozdulatlanul lebegett a padló felett, előtte Mary állt és bámulta. Farkas szemet néztek egymással, Natasha szeméből a félelem tükröződött, míg Mary üres tekintetéből semmi, bár egy kis csillogás, mintha arra utalt volna, hogy élvezi a dolgot...

Néhány pillanat múlva kialudt a villany. A zuhanyzó sötétségbe borult. Gábor pulzusa kezdett az egekbe szökni. Ösztönös félelmét úgy próbálta elterelni, hogy a szemét csípő érzésre és tehetetlen dühére koncentrált. Tapogatózva az ajtó mellé lépdelt és próbára tette a villanykapcsolót. Természetesen nem működött. Kissé szürreálisnak tűnt, még ebben a koszfészekben is, hogy egyszerre szűnik meg a villany és a vízszolgáltatás...