Horror történetek - 64.oldal

Most már senki sem mosolygott. Mind valami vonzást éreztek, amikor felfedezték ezt a barlangot, és rátaláltak a kijárat közelében a megdönthetetlen bizonyítékokra.
Eközben mindnyájan elővették saját köteleiket, és hozzákötözték a végét a földhöz erősített vaskarikához, mely segítségével majd visszatalálnak a kijárathoz, a kötél másik végét pedig derekuk köré kötötték. Elosztották egymás között, ki merre tartson, és a barlang mely részét fedezze fel...

Ereje egyre jobban gyengült, nem is beszélve az egész testébe nyilalló fájdalomról. Arca eltorzult, szédülni kezdett a vérveszteségtől. Jason fájó szívvel elfordult a látványtól, hányingere lett. Val hirtelen kihúzta fogait a félájult Marc nyakából, és eleresztette. A fiú a földre rogyott. Szeme lecsukódott...

Marc erősen megszorította a markában tartott ezüst tőr díszes markolatát. Beljebb mentek, egyre távolabb a megnyugtató utcai világítástól a sikátor belsejébe, ahol egyre kevésbé látták a terepet, mindössze az egyre gyengülő világítás adott némi segítséget a tájékozódáshoz. Egyre tovább araszoltak, amikor valami megmozdult mögöttük...

. Én azonban imádom a puncit, és nem csak a Feldolgozási Folyamat végén. Élvezem az aktust, főleg azt a pillanatát, amikor az élvezettől önkívületbe esett nők rádöbbennek, hogy ugyancsak rossz lóra tettek, amikor velem kívánták kielégíteni éhes testüket. Engem kétféle nő vonzz: az elvált és az özvegy...

Azon a napon este már nálam volt Irma. Jó alakja volt, bár a melle kicsit megereszkedett már. Nem volt neki gond a szopás. Számomra nincs izgatóbb, mint egy özvegyasszonyt szopatni, megdugni. Végül is, valaha férje volt, az szoktatta rá a farokra, azután eltávozott az öröklétbe, kefélni az angyalokkal. Angyalok persze nincsenek: mint annyi mindent, tudom ezt is...

- Várj - bámulok bele a sötétbe - ott van valaki…
Felemelem a nyársat, de legnagyobb megdöbbenésemre nem a gonosz vámpír az, hanem egy csapzott, aprócska alak az...

Hát nem jó dolog másokat kínozni? Szerinted nem? Gyenge vagy, ezért van Rám szükséged. Mi az, hogy nincs? Belőlem születtél, nem csak úgy létrejöttél, lehetnél olyan, mint én, csak a kor kiirtotta belőled a képességet, hogy kínozz és pusztíts. De majd megtanítalak újra. Nem akarod? De akarni fogod. Nincs más választásod. El kell fogadnod...

- Hadd emlékeztesselek, hogy a testvéred is vámpír, azonfelül én is ezt mondtam.
Biztos tudod, a közelben követtek el egy gyilkosságot. Elmentünk nyomozni. Vámpírvért találtunk a földön, és összefutottunk egy igen zaklatott emberrel. Azután Abigél hirtelen eltűnt, és amikor elkezdtem hazafelé repülni, az a valami követett...

A rendőrök Allain nevét kiabálják, miközben kinyitják a pinceajtót. Felelet nem jött. Semmit nem láttak, a pincébe vak sötét volt. Az egyik rendőr felkapcsolja a villanyt. Na ez az, amire nem lehetett felkészülni. A látvány! Ami sokkolta a rendőröket. Ez egyik el is távolodott az ajtótól és hányt. A pince telis tele volt polcokkal. Minden polcon számtalan átlátszó üveg. Mindegyikben valamiféle emberi testrészek...

- Ki vagy te? - kérdeztem.
- A tudatalattid. Én öltem meg a kislányt, én sebeztem meg a fiút. Téged is meg akartalak ölni, de rájöttem, hogy hasznos lehetsz még nekem, így nem hagyhatom, hogy végezz magaddal. A testedben bármit megtehetek.
- Nem igaz! Te nem létezel! - ordítottam zokogva, és hátat fordítottam ennek a valaminek...