Horror történetek - 46.oldal

- Mekkora a kirepülő denevérek száma?
- Nem tudom, nem számoltam őket, de annyit mondhatok, hogy elsötétítik az eget kirajzáskor. A szó legszorosabb értelmében.
- Akkor beszéljünk a dolog üzleti oldaláról.
- Elvállalja az ügyet?
- Fogalmazzunk úgy, hogy felkeltette a kíváncsiságomat. Nos, jobb, ha tudja, hogy nem dolgozom olcsón. Mennyit tud nekem felajánlani? ...

A férfi hamar megérezte a lángok melegét, még kétségbeesettebben próbált szabadulni, még jobban ficánkolt, aminek az lett az eredménye, hogy a karja kiszabadult, de a hurok rögtön megszorult a nyakán… Rángatózott, remegett egyre lilult majd végül kibuggyant kékre vált nyelve és nem mozdult többé. A narancsvörös lángok már egészen körbenyalogatták a himbálózó holtestet, betöltötte a helységet a megpörkölődött hús émelyítő bűze…

- Azt mondta, te vagy a Fenevad!
- Micsoda?! Miről beszélsz?!
- Láttam, mire vagy képes! Az apád megpróbált megölni! Azt mondták őrült volt, pedig ő is tudta hogy ki vagy! - azzal kétségbeesetten elrohant...

Egy férfi jött hatalmas késsel a lányok felé, s borzalmas hangot adott ki, mint akinek elvágták a torkát. A lányok megdermedtek. A férfi egyenesen feléjük tart, már érezték, hogy meg fognak halni. Már egészen közel járt, amikor hideg mosollyal az arcán, és véres kézzel kést tartva egy levágott fejet hozott másik kezében. Liliben ekkor megfagyott a vér...

- Most, hogy tudod végre ki vagy valójában, úgy gondolják némi segítségre szorulsz. Te vagy az Antikrisztus, be kell teljesítened a próféciát. - egy kicsit elhallgatott, várta mit reagál a fiú. Damien várakozóan meredt rá. - Olyan hatalom van a kezedben, amiről nem is álmodtál. Erőd napról napra növekszik, ha ügyesen használod, mindent elérhetsz, amit csak akarsz. Képes leszel megszabadítani a világot a Názáreti Jézus mocskától...

Dec. 22. Nem akarok előzményeket írni, nem akarom leírni, hogyan haltak meg a szemem láttára az emberek, nem akarom leírni, hogy vihar volt, zátony, halál… Elsüllyedő roncs… Csak négyen éltük túl… a többiek a roncsban ragadtak. Mi maradtunk csak meg...

Úgy tűnt, a nagy vihar megakadályozta, hogy a lány bulit tartson. Nagyon ideges is volt emiatt, nem csak azért, mert nem jött össze a terve, pont most, amikor lett volna rá alkalom, hanem mert gyűlölt egyedül lenni. Nem számított rá, hogy mikor szülei elutaznak, pont irgalmatlan nagy vihar lesz. Mintha minden direkt ellene szólna. De legalább ne lenne egyedül. Vagyis majdnem egyedül...

Tizenhat éves voltam, amikor úgy döntöttem végleg ott hagyom az intézményt. Mindenki örült a távozásomnak, és senki sem próbált meggátolni elhatározásomban. Akkor felkerestem szüleim házát, és végeztem anyámmal és apámmal. Igen megöltem szüleimet. Akkor öltem életemben először embert. A harag és a düh keveredett bennem a gyilkolás közben. Meg akartam bosszulni azt, hogy ott hagytak az intézményben....

Idegesen beletúrt hajába és fejét rázva hátrált a lábnyomoktól. Ekkor ismét meghallotta a szuszogó hangot, és mielőtt megfordulhatott volna, valaki vasmarokkal megragadta kezét.
Sandy ijedt nyögéssel oldalra kapta fejét, de a szeme elé táruló borzalomtól ennél is jobban megrémült...

- Meghagytam Lionelnek, hogy ameddig téged figyellek Londonban, mindig legyen friss rózsa a sírodon... - ekkor figyeltem fel, a száradt rózsákra, a borostyán szőnyeg alatt.
- Lionel, akkor is kint járt, amikor Thomas a sírodon ült, és éppen meghalni készült. Lionel, elbeszélgetett vele és érdemesnek látta, ha beöleli Őt.
- Értem... De min vesztetek össze?- ekkor az arca elsötétült és arcét a sötét felé tartotta.
- Igazából egy lányon... még mindig nem tudod pontosan ki...