Nem vagy egyedül

Viharos nyári éjszaka volt. Hatalmas villámok és hangosan kopogó esőcseppek hallatszódtak be a házba, ahol Susan töltötte egyedül a hétvégét. 16 éves volt, s a lány szülei elutaztak 3 napra. Úgy gondolta, kihasználja az alkalmat és rendez egy nagy bulit. Ez nem jött össze. Úgy tűnt, a nagy vihar megakadályozta, hogy a lány bulit tartson. Nagyon ideges is volt emiatt, nem csak azért, mert nem jött össze a terve, pont most, amikor lett volna rá alkalom, hanem mert gyűlölt egyedül lenni. Nem számított rá, hogy mikor szülei elutaznak, pont irgalmatlan nagy vihar lesz. Mintha minden direkt ellene szólna. De legalább ne lenne egyedül. Vagyis majdnem egyedül.

A kutyája, Mercy volt ott vele, a hatalmas nagy házban. Ez egy kicsit megnyugtatta. Nemrég költöztek ide Susanék, eddig egy kis házban éltek, amit jobban szeretett. Nem tetszett neki, hogy ez az óriási ház, túl csendes. Talán emiatt tartotta félelmetesnek. A régi kis házban mindig jól érezte magát, mindent tudott, mi hol van, a ház legkisebb zugát is, itt meg nehéz lenne mindent felfedezni, akkora ez a ház. A vihar egyre erősebb lett, hirtelen jégesővé vált. Ekkor halotta, hogy fent kicsapódott egy ablak, rettenetesen megijedt. Azonnal felrohant, hogy becsukja. Ekkor észrevette, hogy szobája ajtaja is nyitva van, pedig tisztán emlékezett rá, hogy be is zárta, és még a kulcsot is benne hagyta. Igen ám, de a kulcs is hiányzott.
- Lehet, hogy kezdek bedilizni?- mondta kissé idegesen

Hiszen a kulcs sehol nem volt, pedig minden lehetséges helyen megnézte. Gondolkodását a kutya vad ugatása törte meg. Gyorsan lerohant megnézni, mit ugat Mercy, s nagyot csodálkozott, amikor látta, hogy kutyusa egy lehangoló nagy festményt ugat.
- Látom neked sem tetszik, nekem sem, de attól még ne ugass kutyuskám

Susan jobban megnézte a festményt, s megdöbbenten vette észre, hogy a festményen lévő nő pont úgy néz ki, mint halott nagynénje. Ráadásul annyira közvetlenül a szemébe néz, hogy ijesztő volt.
- Ezt is biztos a képzeletem csinálja velem, ilyen nincs, de akkor miért ugatott a kutya?
Idegességében ennie kellett valamit, mert amikor ideges, mindig eszik. A hűtőben semmi gusztusos nem volt, végül talált egy csokit, amit jóízűen megevett, majd a kutyát is megetette. Épp ki akarta dobni a csokis papírt, mikor abból kiesett egy papír ezzel a felirattal:
- Ügyelj magadra, zárd be az ajtókat és ablakokat.
Ijedtében elszédült és leült egy fotelbe.
- Az nem lehet… hogy… neeeem, biztos bemeséltem magamnak, nézzük csak még egyszer.
Azzal megnézte a papírt megint:
- Ha életben akarsz maradni, cselekedj.
Annyira megijedt, hogy felhívta barátját, Johnt, hogy jöjjön ide. Amint tárcsázni akarta a számot, beleszólt egy hang.
- Remélem, élvezed az estét, nem sok időd van hátra.
- Kkkki ki vagy te?
- Meg fogod tudni, további széééép estét!
Azzal letette a rejtélyes idegen a telefont. Elsírta magát, majd eszébe jutott a kutyusa.
- Mercy! Hol vagy? Gyere ide!
De a kutyát nem találta sehol. Eszébe jutott a csokis papír üzenete. Gyorsan rohant bezárkózni, de valaki megérintette a vállát. Ekkor hatalmasat ordított. Hátrafordult, de senkit nem látott.
- Ez nem történhet meg velem, nem nem és nem, biztos képzelődöm, hisz senki sem érintette meg a vállamat. Oh, bár ne lennék egyedül és vajon hová tűnt a kiskutyám?
A pincéből ekkor ugatást hallott. Lerohant, s reszketve, lassú léptekkel ment lefelé a sötét pincébe. Ott volt a kutyusa, s egy ezer éves szekrényt ugatott. Borzalmasan megrémült. Ő aztán nem fog belenézni abba a szekrénybe, lehet, kiugrik belőle egy gyilkos és leszúrja, vagy ki tudja milyen szörny fog előkerülni. NEM. Megcsörrent a telefon. Felrohant a pincéből, s felveszi:
- Nem vagy egyedül!- szólt bele egy rettenetes hang.
Lerakta a telefont. Rémülve jött rá, hogy nem zárta be az ajtókat és ablakokat. Ekkor valaki elkapta a lábát és beleharapott.
-Ááááááááááááááááááááááááááá- azonnal engedjen el, SEGÍTSÉÉÉG! Kérem hagyjon!
A titokzatos idegen egy kb. 40 éves beteges kinézetű gyilkos lehetett.
- Most pedig véged. Azzal előrántott egy hatalmas kést, s a lány hasa felé közelítet.
Ekkor belépett 5 rendőr:
- Le van tartóztatva. Azonnal eressze el a lányt.
Épp le akarta szúrni Susant, de akkor valami kirepítette kezéből a kést.
- Ez nem leget igaz, nagy mázlid volt kislány, na majd legközelebb.

Azzal elvitték a gyilkost és a lány megnyugodott. De valami akkor sem hagyta nyugodni. Vajon mi lehetett az a figyelmeztetés? Ki volt, vagy mi volt? Megint meghallotta a kutya ugatását a pincéből.
- Jaj ne, a szekrény-meg kellene néznem mi az.
Minden bátorságát összeszedve, egy kést fogott, s elindult lefelé. A kutya még mindig ott állt, s ugatta a szekrényt. Remegve, szinte elájulva kinyitotta a szekrényt, de amit látott, nagyon megrázta:

Halott nagynénje holtteste esett rá abban a pillanatban, amint kinyitotta az ajtót. Ordítani sem tudott ijedtében, szinte meghalt egy pillanatra. Egyszerre mindent világosan látott, nagynénje lelke élt abban a festményben, amit a kutya ugatott és ő mentette meg a gyilkostól. Még azon az estén hazajöttek a szülei és hamarosan tisztességesen eltemették a nagynénit.
Susan sosem fogja elfelejteni azt az estét.