Rémálom

Sandy az ágyában feküdt és megpróbált elaludni. Már éjfél felé járt az idő de az ő szemére nem jött álom. Hiába forgolódott, hiába számolt magában bárányfelhőket-nem sikerült elaludnia. Sandy mérgesen ledobta magáról takaróját és felült az ágyon. Ekkor hasa hangosan megkordult.
- ...éhes vagyok... - dünnyögte magában Sandy és hasára tette kezét.
Biztos éhsége miatt nem sikerült elaludnia. Úgy döntött lemegy a konyhába és keres valami szendvicset a hűtőbe.
Belebújt papucsába és halkan kisétált szobából. Szülei már régóta aludtak. Munkahelyükről hazaérve fáradtan dőltek le ágyra.
Sandy halk léptekkel osont le a lépcsőn hogy szüleit nehogy felébressze.
A konyhába érve felkapcsolta a villanyt. A hűtőhöz csoszogott és kinyitotta az ajtaját. Csalódottan vette észre, hogy a hűtőben nem volt semmiféle szendvics csak barackos málnás joghurtok.
- Fenébe... - morogta dühösen Sandy a joghurtos dobozok láttán.

Ekkor a fény eltűnt a konyhából. Valaki lekapcsolta a villanyt. Sandy ijedtségében úgy összerándult, hogy a hűtőajtót csattanva bevágta.
Ekkor szuszogást hallott meg a villanykapcsolótól nem messze. Sandy szíve a torkában dobogott. A szuszogó hang egyre közeledett felé.
Sandy hátrálva igyekezett menekülni és a vaksötétségben tapogatózva megtalálta a kapcsolót, és felnyomta.
A fény ismét betöltötte a konyhát. Sandy úgy zihált mintha kilométereket futott volna és arcán verejtékcseppek ültek. Sandy körülnézett.
A konyhában nem volt senki sem rajta kívül és az ő rémült zihálásán kívül semmi szuszogást nem hallott.
Sandy megnyugodott.
Bizonyára hallucináltam és egy kis gond lehetett az árammal gondolta magában.
Vett egy mély levegőt és ismét elindult a hűtő felé, hogyha nem is szendviccsel de legalább joghurttal csillapítsa valamelyest étvágyát.

Ám egy lépés után elcsúszott a kőpadlón és fájdalmas csattanással a földön landolt.
Sandy beütötte a derekát. Nagy nehezen feltápászkodott és sajgó derekát masszírozva lenézett a földre. Sandy megrökönyödve vette észre, hogy a tisztára mosott kőpadlón véres lábnyomok voltak. Az egyik lábnyom szét volt kenve, amelyiken ő elcsúszott.
Sandy felsikoltott.
Idegesen beletúrt hajába és fejét rázva hátrált a lábnyomoktól. Ekkor ismét meghallotta a szuszogó hangot, és mielőtt megfordulhatott volna, valaki vasmarokkal megragadta kezét.
Sandy ijedt nyögéssel oldalra kapta fejét, de a szeme elé táruló borzalomtól ennél is jobban megrémült.

Egy szörnyű rémalakot pillantott meg. A rém arcáról szabályosan le volt nyúzva a bőr, dülledt püffedt szemei kocsányon lógva meredtek ki a szemüregből. Szájából hegyes metszőfogai kivillantak. Testét pikkelyek borították és lábán úszóhártya feszült.
Olyan volta mintha félig meddig hal és ember lenne erősen eltorzítva.
Csonka ujjnélküli kezével végigsimított Sandy holtra vált arcán.
- Kislányom.... - susogta a torz lény.
Sandy hisztérikusan felsikoltott.
Ekkor undok cuppogó hangon kúszott el valami a kőpadlón.
Sandy elhűlve pillantotta a hatalmas kígyót, ami mint egy csiga úgy hagyta maga után nyálkás váladékát.

Sandy szeme kerekre tágult a szörnyűségtől.
Ahol a kígyó fejének kellett volna lennie édesanyja arca meredt rá.
Sandy tüdejéből az utolsó levegő is kiürült.
A hüllő Sandyhez siklott gusztustalan testével és ránézett az arc édesanyja arca.
Sandy viszonozta a pillantást.
- ...kicsikém... - sziszegte vasvillás nyelvével édesanyja arca.
Sandy el akart menekülni, de lába nem tudott neki engedelmeskedni.
Anyja arca elmosolyodott aztán néhány pillanat múlva eszelős vigyor terült szét rajta.
- ...most megeszünk,Sandy... - sziszegte.
A torz alak csonka kezével átkarolta Sandy nyakát, és belemélyesztette tűhegyes fogait Sandy húsába.
Sandy felsikoltott és ki akart szabadulni, de nem bírt. Látta, ahogy édesanyja tébolyult arccal fölé tornyosul és nyitja hatalmas állkapcsát.
Sandy ismét felsikoltott, de most jóval hangosabban és ezzel egy időben felébredt rémálmából.

Sandy gyorsan felült az ágyon. Nyelt egyet, és letörölte izzadt homlokát. Milyen szörnyű rémálom volt. Eszébe jutott, hogy azok a torzlények az ő szülei voltak. Sandy háta libabőrös lett a gondolattól. Ránézett ébresztő órájára. Még csak hajnali fél három volt.
Sandy torka kiszáradt a félelemtől. Éjjeliszekrényén nem volt semmiféle innivaló, ezért úgy döntött, lemegy a konyhába egy pohár vízért.
Halkan lesétált a lépcsőn nem akarta szüleit felébreszteni.
Bár kissé lenyugodott, hogy csak álmodta az egészet, de még mindig remegett egész testében.
A konyhába érve felkapcsolta a villanyt. Megnyalta szájszélét és elindult a csaphoz.
Azonban alighogy lépett egyet, elcsúszott a kőpadlón.
Sandy fájós vállát simogatta és lenézett a földre, hogy vajon min eshetett el.
- ÁHHH – sikoltotta.
A kőpadlón véres lábnyomok voltak, amik egészen a hűtőig elvezettek, ahogy álmában látta.
Ekkor meghallotta a szuszogó hangot és a villany lekapcsolódott...