Egyéb történetek - 93.oldal

Harciasan kidüllesztve mellkasát, felállt guggoló helyzetéből és mocskos, rosszul sminkelt arcát a Mardekáros fiú felé fordította, akiről később kiderül, hogy ő a gonosz mágus, Voltdehol előző reinkarnációja, de már nem derül ki, mivel elmondtuk. Hehe...
Szóval. Harry Potter harcba szállván, de épp csak annyira, hogy ne törje el semmijét, szócsatát kezdett vívni a nagy hatalmú mógussal. Öh...mágussal...

Onanizálva meditált az ólomkatonák halálosztaga előtt azon, vajon elhiggye, amit lát? Veszik a kamerák, be kéne köpni valami aranyat, amit majd idézhetnek az iskolában. Kibaszott forgószínpad ez az egész! Új tájak, új ruhák...
Csak ő az állandó, ő maga. Pontosabban a lénye, mert a ruha is változik, ami rajta van. A katonák is. Hol élőbbek, hol hamisabbak...

- Visszamenni Ukrájában! Vissza! Vissza! Vissza! - bömbölte.
Zsolt szíve majd megszakadt, ahogy látta a kis lány arcán a könnyeket lefolyni. Legszívesebben magával vitte volna, de nem tehette, hiszen a pozícióját kockáztatta.
- Ne sírj már! Figyelj... beszélek a Főnökkel, jó?
Svetlana letörölte könnyeit, és elmosolyodott.
- Megtennél nekem ilyen jót? Kérem!
- Meglátom, mit tehetek. Addig várj itt! ...

Ördögnek hívott ismert és ismeretlen egyaránt, a barátaim, a gyerekkori jó pajtások, na de nálam sem kaptak sáncot, ha rosszkedvemben voltam, meg amúgy se lehet olyasmit megengedni, és kész!
Még a saját apám is így szólított, ahogy egyre többet emlegették előtte:
- Tényleg, te az vagy! A szád csak úgy okádja a rosszindulatot! Nem néha, hanem mindig!
- Na és akkor? - volt a válasz...

- Megpróbáltunk nem foglalkozni a dögökkel, és inkább kimenteni az embereket, bár ahogy elnéztem öregem! Nem kellett nagyon segíteni őket. Volt egy nagyon kemény öreg anyóka. Fogta a sótartót és csak állt az asztalon. Amikor valami felmászott az asztalára nyomban oda csapott...

Leülünk vacsorázni. Gábor úgy eszik, mint egy kismalac, de nem szól rá senki, mert ő még kicsi. Vacsora után leülünk a nappaliban, mert Anya azt mondta, hogy beszélni akar velünk. Ugyan mi rosszat csináltam már megint, ami miatt le fog szidni? - gondolkodom el, de nem jut eszembe semmi. Mosogatás után Anya jön, és komolynak látszik. Kicsit félek...

A királyfik otthona a mesékben van, talán azért repült Anna is abba a csodás világba, ahol úgy formálja a szereplők sorsát, ahogy az igazság megkívánja. Az igazság? Otthona csak szűrreális világban lehet, csak a miatta meghaltak sírjára tűzhetné ki a fehér lobogót...

- Fél tíz lesz hét perc múlva. Ennyi idő alatt sikerül elérni oda a te csiga tempódban? - ravaszan fénylettek szemeim. Mark viszonozta pillantásom és még jobban beletaposott. Szerencsére vasárnap reggel nem akadályozták annyian utunkat így hamar elértük célunkat. A többiek már ott vártak ránk elég dühös kifejezéssel arcukon. - Most meg mi a baj? Időben ideértünk...

Az a hang, a csapások zaja szörnyű volt. A törő csontok recsegése mindig kísérteni fog. A katonák egyre jobban belelendültek az ütlegelésbe, volt, aki kövekkel, dorongokkal törte a csontokat. Láttam egy tíz év körüli kislányt is a szenvedők között. Mozdulni akartam, hogy odarohanjak, de egy erős kéz visszatartott. Lajos volt az, fogta a karomat. Elkezdtem visszafelé rohanni, mert tudtam, hogy tehetetlen vagyok, mint ahogyan az voltam ötven évvel ezelőtt is...

Az álmok előre jelzik a sors alakulását.
Ami álomban megtörténik, az a valóságban is bekövetkezik.
Az álom vágyai pontosan megmutatják, milyen
tudatossági fokon él az álmodó az élet színpadán.
Az álom a földre vetített valóság...