Egy szerencsés prostituált

Zsolt, az alvilág egyik legnagyobb fejének jobb keze volt. Prostik, kábítószer, fegyverek és egyéb illegális dolgok beszerzéséért és tovább adásáért felelt. Egy forró augusztusi reggelen a Nagy Főnök megbízta őt azzal, hogy Ukrajnába kell mennie, és egy ottani "nagykutyával" kell találkoznia. Zsoltnak ez nem okozott problémát, mert kárpátaljai-magyar volt, tehát beszélt ukránul. Igaz nem perfektül, de társalgási szinten. Ez épp elég volt a feladathoz,amit kapott. A feladat annyiból állt, hogy találkozik ezzel a Szergej nevű "nagykutyával" és átad neki egy csomagot, amelyben valamekkora összeg van -azt hogy mennyi, ő sem tudja pontosan-, és ezért az összegért négy csinos ukrán prostit hoz át Magyarországra. Zsolt bólintott, és még az nap délelőtt autójába ült, majd elindult a magyar-ukrán határhoz. Délután 14:00-kor már Ukrajna területén volt, este 20:00-kor pedig a megbeszélt helyen, ahol találkozott Szergejjel. Átadta a csomagot, majd megkapta a lányokat. Zsolt végig nézte őket, majd beparancsolta a prostikat az autóba, azok pedig engedelmesen beültek. Még váltott néhány szót Szergejjel, majd ő is beült. Beindította az autót, és közölte a lányokkal, hogy Budapesten, egy bárban fognak dolgozni.

- Beszél valamelyikőtök magyarul? - kíváncsiskodott, bár nem gondolta volna hogy választ, pontosabban magyar választ kap.
- Igen, én beszélem magyar. - mondta a legfiatalabb lány.
- Hogy hívnak? - kérdezte Zsolt.
- Svetlana. - suttogta.
A szemeiben könnyek csillogtak, nagyon félt az ismeretlentől. A többi lány is félt, de ők már réggebb óta benne voltak a szakmában, mint Svetlana. Ő még csak 16 éves volt, és talán négy napja került az utcára.
- Hány éves vagy?
- Tizenhat.

Zsoltnak nagyon tetszett. Tényleg szép kis lány volt. Derékig érő sötét barna haja, és zöld szemei voltak. Nem az a csont és bőr mint a többi, hanem nagyon formás idomai voltak. Kerek cici, feszes popsi. Svetlananak is tetszett Zsolt. Bár tudta, hogy semmi esélye, hiszen ma látták egymást először és valószínüleg utoljára. Holnaptól már keményen dolgoznia kell. Már most rosszul van a gondolattól, hogy vadidegen férfiak legvadabb, legperverzebb kívánságait kell kielégítenie, 50-60 dollárnak megfelelő forintért. Megéri?!Ezen elmélkedett egész úton. Hajnali 03:00-kor megérkeztek a Nagy Főnök bárjába. Bevezette a lányokat az irodába, a Nagy Főnök elé, aki alaposan végig nézegette őket.
- Hm. . . Helyes lányok. Te ott, hogy hívnak?-mutatot a fekete hajú lányra.
- Nem beszélnek magyarul. -felelt Zsolt.
- Akkor kérdezd meg tőle!
Zsolt a fekete hajú lányhoz fordult.
- Kak tibje zavout?
- Minja zavout Irina. -felelte a lány.
- Irinának hívják. -jelentette ki Zsolt.
- Rendbe van, Irina itt marad velem, a többinek meg mutasd meg hol lesz a szobájuk.
Zsolt bólintott, majd szólt a maradék három lánynak, hogy kövessék őt, megmutatja a szállást. Kimentek a bárból az utcára, és átmentek az út túlsó felére, ahol egy társasházba vezette a lányokat. Ez a ház az alvilág tulajdonában volt, és a prostik elszállásolására funkcionált. A házban tizenkét lakás volt, minden lakásban három lány lakhatott. Ők a legfelső emeleten kaptak szállást. Zsolt elmagyarázta nekik a szabályokat, a munkabeosztást, majd távozni készült, de Svetlana megszólította.
- Én nem akar itt maradni, nagyon félni. Nem lehet menni veled? - pihegte.
- Elhiszem, hogy nem tetszik, de ez nem kívánságműsor.
Svetlana zokogni kezdett.
- Visszamenni Ukrájában! Vissza! Vissza! Vissza! - bömbölte.
Zsolt szíve majd megszakadt, ahogy látta a kis lány arcán a könnyeket lefolyni. Legszívesebben magával vitte volna, de nem tehette, hiszen a pozícióját kockáztatta.
- Ne sírj már! Figyelj... beszélek a Főnökkel, jó?
Svetlana letörölte könnyeit, és elmosolyodott.
- Megtennél nekem ilyen jót? Kérem!
- Meglátom, mit tehetek. Addig várj itt!

Zsolt visszament a bárba. Bement a Főnök irodájába, aki épp Irinával próbált társalogni.
- Bocsánat, zavarhatok egy percre? - kérdezte Zsolt.
- Gyere Zsoltikám, mondjad.
- Az a helyzet, hogy nagyon megtetszett az egyik lány...
- Na melyik? - szakította félbe a Főnök.
- Az a hosszú barna hajú.
- Igen valóban nagyon csinos volt ő is. És?
- Arra gondoltam, ha kifizetném az árát... estleg...
- Elvinnéd magadnak?
- Igen! - vágta rá Zsolt!
- Hát, nem tudom, végül is... Fiatal még nagyon az a lány, nekem se lenne szívem ahhoz, hogy a bárban dolgoztassam.
- Szóval?
- Vigyed! - válaszolta a Főnök.
- Mennyit kérsz érte? - kérdezte lelkesen.
- Hűséges emberem vagy, már lassan öt éve, ez legyen az idei prémiumod!
- Köszönöm! Nagyon köszönöm!
- Na, most eredj, hagyj minket magunkra! - mondta a Főnök, és Irinára kacsintott.

Zsolt azonnal visszarohant Svetlanaért, és elújságolta neki a jó hírt. Svetlana is nagyon örült. Autóba szálltak, és Zsolt lakására mentek. Svetlana el volt ájulva a nagy luxustól. Plazma TV, bőr ülőgarnitúra, szép festmények a falon, bárány-bőr a padlón...
- Ez nagyon szép! - mondta félénken.
- Az! - válaszolta Zsolt.
- Megmondasz a nevedet?
- Zsolt.
- Zsolt. Te nagyon rendes vagy, hógy elhoztal engemet ide!
Zsolt csak mosolygott.
- Gyere, biztos éhes vagy!
Svetlana bólogatott. Már két napja nem evett semmit, nagyon éhes volt. Zsolt elővette a hűtőből a felvágottat és vajat, majd egy kb négy napos szikkadt kenyeret a kenyértartóból. Svetlana jó ízűen evett, utána tusolni indult. Miután letusolt egy törölközőt tekert maga köré, és a hálószoba fele vette az irányt. Ahogy belépett az ajtón látta Zsoltot, aki éppen az ágyon ülve a TV-t bámulta, majd Svetlanara nézett.
- Svetlana, gyere ülj le ide mellém!
Svetlana engedelmesen Zsolt mellé ült.
- Holnap visszaviszlek Ukrajnába, de csak a határig.
- Nem, itt maradni veled! Látok, hogy neked nincs lány, aki mos ruhákat, és főz ebéd, meg lakás takarítja. Én majd megcsinálok ezeket!
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen!
Zsolt Svetlanahoz hajolt, és megcsókolta. Majd levette róla a törölközőt és végig simította a lány meztelen testét. Svetlana egyből gombolni kezdte Zsolt nadrágján a gombokat, de Zsolt rászólt.
- Hé, lazíts kis lány!Ez most nem rólam szól!

Svetlana engedelmesen abba hagyta a kotorászást, és a hátára a feküdt. Zsolt csókjaival kényeztette a lány egész testét. Svetlana nagyon élvezte, még soha senki nem volt vele ennyire figyelmes. Szeretkezni kezdtek, közben vadul csókolóztak. Mikor végeztek, még órákat beszélgettek összebújva. Majd lassan elaludtak. Délben keltek fel, Zsolt elment intézni a dolgait, Svetlana pedig főzött mosott, takarított, ahogy azt hajnalban megígérte. Zsolt nagyon meg volt elégedve Svetlanaval.
Néhány hét múlva bemutatta őt a barátainak, családjának, mint barátnőjét. Persze senkinek se mondta hogy a lány, régebben prosti volt. Magántanárt fogadott Svetlana mellé, aki megtanította őt helyesen magyarul írni-olvasni, majd beitatta őt egy középiskolába, mert Ukrajnában elkezdte, csak nem tudta befejezni, és Svetlana sikeresen leérettségizett.
Mikor befejezte tanulmányait, Zsolt megkérte a kezét. Svetlana természetesen igent mondott, így megkapta a letelepedési engedélyt. Rá egy évre gyermekük született. Azóta is boldogan élnek.