Tündöklik-e Anna csillaga?
Egyszer szálltam szavatokkal,
Bántásotok súllyal koppant
Hiperérzék mély lelkemre,
Tükrötökbe nézzetek be!
Másiknál ki okosabb,
Rátok hulló kő-gondolat.
Ki nem kezdő, s haladó,
Társulatba biz’ nem való.
Anna túlérzékenynek született, sőt hiper érzékenynek, így minden bántotta, ami helytelen volt, a gesztikulálás, a csúnya beszéd, a hangos szó, a kiabálás.
Pedig de sokat kellett hallgatnia!
Gyermekei érzékenységének bűvöletében nőttek fel.
Senki sincs, aki megértené érzékeny lelkivilágát.
A királyfik otthona a mesékben van, talán azért repült Anna is abba a csodás világba, ahol úgy formálja a szereplők sorsát, ahogy az igazság megkívánja. Az igazság? Otthona csak szűrreális világban lehet, csak a miatta meghaltak sírjára tűzhetné ki a fehér lobogót.
Egyszer olvasott a karmáról. Nem értette a szenvedéseinek, nélkülözéseinek az okát, de tudta, amíg fáj, amíg szurkál, addig van még kicsinyke életpont a szíve közepén.
- Hát igazság ez jó Istenem, azoknak megbocsájtasz, akik ellenem vétettek?
- Életutad megtaláltad – volt a válasz – , csillaga a homlokodon ragyog. Ne nézz hátra, vakítón hívogat a jövő-pálya!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások