Egyéb történetek - 73.oldal

Elsőnek az első találkozás volt, ami felhívta rám is a figyelmet. Másnap már kéz a kézben mentünk be, és ezáltal az ő közvetlen kollégái is tudomást vettem rólam. Az együtt töltött hónapok és a jóban-rosszban is egymás mellett maradás hamar elhessegette a konkurenciaként fellépő ifjú urakat. Egy év után, már érezhető volt a két tábor jelenléte. Voltak, akik megtagadtak tőlem minden segítséget, sőt magát a kollegialitást is. Ők páromhoz soha nem látok kedvességgel voltak. Hamar megkapták...

A szerelem vakká tesz. Te mondtad nekem még kapcsolatunk elején. Valóra vált. Vak lettél a világra, de én is ugyan olyan vak lettem. Engedd meg, hogy elmeséljek valamit, amiről nem lehet tudomásod, mert magamon kívül senkinek sem mertem beszélni róla. Nem mertem eléd állni, mert tudom, csak gyűlöleted vívtam volna ki vele. Nem lett volna hangos szavad, mert szinte sosem volt, de a szemeidben tükröződő megvetés nekem erősebb lett volna minden indulatnál. Most azért merek beszélni róla,...

Jóóóreggelt kívánunk minden kedves olvasónknak! Marius Erato vagyok, a meleg román srác, akit BURGONYA író úr két hanyagolható írásában való szerepeltetés után legújabb művében méltóztatott végre meggyilkolni. Ennek apropóján készítettem vele az alábbi interjút.
Legutóbb egy éve tettem nála látogatást, és meglepett, hogy most egészen más körülmények között kaphattam diktafonvégre...

Utamon lassan elértem a város szélét, és ahogy haladtam egyre beljebb, már éreztem, ahogy távolodik tőlem az a misztikus légkör, ahogy beérek a lámpák alá, már nem látszanak olyan tisztán a csillagok, ilyenkor néha létrát támasztanék a legelső felhőnek és felmásznék rá, mert én még nem akarok visszamenni az emberek közönséges világába, én még élvezni akarom a tisztaságot, a magányt, még meg akarom érteni hogy mit keresek itt... De az első mellettem elzúgó autó, amiből dübörög a diszkózene,...

- Gondolom, azért jöttél, hogy kertelés nélkül nekem szegezd kérdést, hogy miért csinálom - mondta jelentéktelennek szánt hangon, és visszafordult a nagy tükörhöz, s tovább igazgatta a nyakkendőt, hogy ne lásson. Ez azonban nem jött be, ugyanis már mögötte álltam.
- Nem - feleltem határozottan, bár nem is volt rossz ötlet, amit mondott. Felvont szemöldökkel rám nézett. Mozdulatlanul állt, még a csokornyakkendőjét sem engedte el, amíg beszéltem. - Nem akarok kérdezni semmit....

Egy igazi vásári forgatag részese voltam, egy puzzle darabkája a sok száz embernek, akik a ,,vásárfia” keresletében egy rettenetes ember-tengeren verdesték át magukat. Az igazi dzsungel, amelybe céltalan valamiféle tervvel érkezni, miszerint:
- Én most ezt veszek, meg azt veszek! - mert előbb- utóbb, mondjuk úgy a harmadik sor után fáradtságunk a tetőfokára hág, s frissítő hiányában félő, hogy a hőguta ingerei kerülgetnek minduntalan...

Persze a békának is megvan a maga reménye. Egyszer, ha valaki megcsókolja, akkor békakirálylánnyá válik, és nem hajítja el. És persze egyre nagyobbakat csalódik ő is, mikor akitől a varázscsókot remélte ember marad, ő pedig ismét a mocsár felé repül szép, íves röppályán...

Mindketten csodálkoztak milyen jó húsban van, és milyen szépen fejlődik. Egy rutin vizsgálat alkalmával egy apró elváltozást találtak. Megnyugtattak, hogy az csak olyan minimális, hogy a normális értéken belül van és lehet csak a gép egyik karja lehet lazább, mert már régi a gép. Terhesen minden hónapban mentünk CTG-re (a gyermek szívverését mérik ezzel az anyaméhen belül) és akkor mindig minden rendben volt...

- Bearanyoznák azzal a jövőmet, hogy hozzám jössz feleségül? Kipattintva a dobozt egy apró fehérarany gyűrűt fedtem fel.
Felállt és az a kezével felsegített.
- Legalább nem veszünk össze azon, kinek a nevét viselje. Szabad kezével óvatosan megsimogatta a hasát. Tekintetemmel követtem a mozdulatot és egy pillanatig várnom kellett, amíg felfogtam a jelentését.
- Hogy nekünk... mármint Te... és mióta? - eddig jutottam, utána már csak ajkamat tapasztottam az övéhez...

Ülök a parton, és némán hallgatom a csendet. A hajók monoton robajjal haladnak céljuk felé. Köröttem emberek vidám csevelye hallik. Barátok és barátnők, párok és társak, gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok. Csak én ülök a parton, és némán bámulom a vizet. Hallom, ahogyan a madarak szállnak, ahogy a békák félénken kuruttyolnak a rovarok és bogarak kitinvázának súrlódását a természet más erőivel...