Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyéb történetek - 65.oldal
Ez a nap nem munkáé, és nem a stresszé, hanem a békéé. Ilyenkor elgondolkodik az ember, mit kezdjen a napjával. Menjen moziba? Áhh ma nincs kedve társasághoz, egyedül bámulni egy filmet az elsötétített moziban meg végképp nem. És aztán kinéz az ablakon, és azt látja, hogy a nap ragyog, és mintha a Teremtő jókedve áradna erre a fáradt és beteg világra, hogy egy kicsit mindenki felengedjen...
Gyakran eltöprengek e szó jelentésén, de eddig nem igazán találtam választ. Milyen lehet? Mi jöhet utána? Ezek a kérdések gyakran foglalkoztatnak. Elképzeltem már a halált, de soha sem jutottam annál tovább, hogy minden elsötétül. Ilyenkor megborzongok. Nem is akarom folytatni, de nem is tudom. Máskor az ötlött fel bennem, mi van, ha valaki a családból, aki közel áll hozzám, meghal. Ezt gyakran előveszem, mert rájöttem, egyre kevésbé fáj a gondolat...
Szerepjáték…
Izgalmas szó…
Lehetőség…
Lehetőség arra, hogy ne mi legyünk, ne Te és Én, csak egy Férfi és egy Nő...
Izgalmas szó…
Lehetőség…
Lehetőség arra, hogy ne mi legyünk, ne Te és Én, csak egy Férfi és egy Nő...
- A lakásomon találtam rá. Headshot - megrendülten bámul rám. - Mellesleg érdekelne, hogy miért nem öltek meg engem is. Tudták jól, hogy ott leszek. Két hétig vártam rájuk, hogy eljöjjenek, és végezzenek velem.
- Én is itthon maradtam, és senki se jött értem - vallja be Miguel kelletlenül. A levegőben lóg a nyugtalanító tudatlanság...
- Én is itthon maradtam, és senki se jött értem - vallja be Miguel kelletlenül. A levegőben lóg a nyugtalanító tudatlanság...
A szemeim előre irányulnak, pedig nem látom, amit nézek, mást viszont nagyon is élénken látok. Az elmúlt három napom maga volt a rémálom, most pedig kimerülten megyek előre, a fene tudja hova. Az elmúlt három nap alatt derékba tört mindenem, és még csak fel sem fogtam rendesen, ezért nem üvöltözök torkom szakadtából, helyette csendesen sétálok az esőben...
- Szeretem a vihar előtti csendet. A feszültséget a levegőben. A szelet, ami ilyenkor felváltva fúj hol melegen, hol jéghidegen.
- Nem akarom, hogy elázz. Gyere velem, legalább a kapualjba – hangja szinte kérlelő.
- Még egy kicsit. Csak még egy kicsit. Szeretnék kicsit még boldog lenni – érzem, ha most felkelek a padról, szertefoszlik a csend simogatása.
- Ehhez mindenképp el kell áznod? – próbál cinikus lenni...
- Nem akarom, hogy elázz. Gyere velem, legalább a kapualjba – hangja szinte kérlelő.
- Még egy kicsit. Csak még egy kicsit. Szeretnék kicsit még boldog lenni – érzem, ha most felkelek a padról, szertefoszlik a csend simogatása.
- Ehhez mindenképp el kell áznod? – próbál cinikus lenni...
Halkan zörren a kulcs a kezében. Egy pillanatra megáll és körülnéz. Átöleli a sötétség és az utcai lámpák fényéből lakmározó félhomály. Lábujjhegyen lépdel a folyosón, ilyen későn alszik az egész ház. Szinte hallani lehet az ablakok lezárt szemhéja alól a szuszogást.
Megáll az ajtó előtt. Félmosoly játszik az ajkain. Nem várják, nem virrasztanak miatta, csak a csend figyeli őt félrehajtott fejjel...
Megáll az ajtó előtt. Félmosoly játszik az ajkain. Nem várják, nem virrasztanak miatta, csak a csend figyeli őt félrehajtott fejjel...
A szombati ebédnél anya csak annyit szólt:
- Jövő héten pakolunk! - majdnem félrenyeltem a levest, ami a számba volt. Anya csak mosolygott rám, majd folytatta az evést. Ezzel az izgalommal teltek a hétköznapok...
- Jövő héten pakolunk! - majdnem félrenyeltem a levest, ami a számba volt. Anya csak mosolygott rám, majd folytatta az evést. Ezzel az izgalommal teltek a hétköznapok...
Február 22. napján végleg kimondták a válást. Istenem, amikor megtudtam, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Sírtam volna, mert végülis megcsonkított családba fogom élni életem többi részét...
Reggel hát nagyon rosszul ébredtem, fáj a fejem, és még nincs reggeli, hiszen anya csak fél hétkor kell. E tudattal ültem fel az ágyamra, egy hatalmas ásítással egybekötve. Végül arra jutottam, hogy felöltözöm, csendben átmentem a fürdőszobabába fésülködni...