Egyéb történetek - 62.oldal

- Szia apa, beszélni akartál velem.
- Susi, gyere be, ülj le! Mindjárt végzek - és aláfirkantott egy papírt.
Susi nézelődött, bár már sokszor járt itt. És gondolatok cikáztak át az agyán, hogy mi lehet az a fontos dolog, amiről az apja beszélni akar vele.
- Tehát. Ma érkezik Stephen Bleyerd, utoljára 10 éve találkoztatok - szólt az apja, és letett a kezében lévő tollat.
- Igen?! - kérdezte a lány értetlenül.
- A lényegre térek, ő most 26 éves, és elég sok...

Mert egy világot jelentesz nekem. Te vagy, aki reggel is szépnek lát, aki letörli könnyeim, aki akkor is itt van mellettem, ha senki más. Te elhitetted velem, hogy a nap miattam kel fel, hogy van értelme mindennek, hogy én is lehetek fontos. Eljöttél és segítettél, hogy újra életerős és vidám legyek. Sikerült. Erőt adtál nekem, hogy túléljek minden nehézséget, és ha csak annyi kell, hogy várjak rád egy kicsit, hát nem bánom...

Ahogy elkezdtem dolgozni, pasit is kerestem. Évek óta vártam az igazit, de mindig melléfogtam... És jött is. Jobban mondva jöttek, mivel, hogy két fiú is nagyon érdeklődött utánam. Az egyik, nevezzük Balázsnak, külföldön hetelt, így csak a hétvégéket tölthettük volna együtt. Nem tetszett úgy különösképpen, így visszagondolva, nem is tudom miért ragaszkodtam hozzá annyira. Talán a drága ajándékok miatt, amikkel elhalmozott...

A tragikus sorsú költő születésének 100. évfordulója volt a 2005-ös év. Tiszteletére, megemlékezésére három előadást tartott Dr. Resinger János nemes irodalomtörténész Siófokon, a Kodolányi János Főiskolában. A három előadás három különböző témát dolgoz fel:
József Attila és a bűn
József Attila és a halál
József Attila és a megváltás
Az előadásról,...

Végre felértem a felső emeletre. Itt nem a szokott iskolai kép várt, hanem egy orvosi rendelő. Iszonyúan elfáradtam, mind testileg, mind lelkileg. Az orrom facsarni kezdte a kórház-szag. Próbáltam leülni a székre, de mire leülhettem volna nyílt az ajtó. Az ajtóban egy férfi állt. Hosszú fehér köntös volt rajta. Nem emlékszem pontosan, hogy volt-e szakálla, de úgy érzem, hogy volt. Mintha Isten mása lett volna...

Oly fájdalmas a szerelem. Amikor összeveszünk, és érzem a fájdalmat, érzem, hogy szenvedsz, és akarsz, csak megölelni, csak a karjaidban tartani hosszú percekig, mozdulatlanul... Csak mélyen a szemembe nézni, és látni, mennyi érzés kavarog bennem, amikor Veled vagyok...

Mondtam, hogy nem jó ötlet. Most nézz meg, remeg a kezem, azt hiszem, lábon hordtam ki egy infarktust..... hogy te is? Szegénykém, mutasd csak. Tényleg, hogy ver a szíved!.... Hogy mit akarsz? Ott is...? Bolond vagy, de mutasd... Tényleg. Érzem, ahogy lüktet a tenyerem alatt... hogy jó? Annyira, hogy nem kapsz levegőt? Lám, csak lám.... Hogy meddig mennék el veled? Itt? Most?.. Ne, ne, ne olyan hevesen!...

- Mi az? Mit nézel?
- Próbálok rájönni, hogy miért is kerestél fel?
- Ezt nem tudtad volna azonnal megkérdezni? És a válaszom (talán kissé érzelgősen kifejezve) hiányoztál – az egyenes választ, hirtelen csönd követi...

Atyaúristen, ki ez, kik ezek? - kérdeztem magamtól úgy egy hónapja, amikor a szórakozóhelyen ahol dolgozok, megláttam Őt és a barátait. Világéletemben a vékony, gyerekes fiúk tetszettek, minden eddigi férfi az életemben már-már kórosan sovány volt.
Meg a jó fiúk érdekeltek, legyen munkahelye, ne piázzon, ne töltsön minden estét a haverjaival... kb. ilyen igényeim voltak...

Én ártatlan vagyok, mégis bűnös az emberek, különösen a rendőrség szemében. A nő fiatal volt, kisgyermeke ott játszott nem messze, amikor rátört a gyalázatos! Csak azt éreztem, meg kell mentenem az anyát, aki zokogva fetrengett a homokban, a férfi leteperte, és a törékeny test reszketve, jajgatva tárta fel testét az erőszaknak. Odarohantam, de már késő volt! Egy karót fogtam, és a kielégülés mámorát látva, egy erőteljes ütést mértem a gazember fejére. A nő sikoltozni kezdett, amint észre...