Egyéb történetek - 53.oldal

- Ishida?- kérdeztem meglepődve, aztán rápillantottam. Ő volt az.
- Szia Walesz - mosolygott rám. - Azt hiszem, ezt elejtetted.
Ezután odaadta nekem a földről a könyvet. Teljesen elpirultam.
- Köszönöm... Ishida... - rebegtem.
- Halálos keringő? - kérdezte, a könyvre pillantva.
- Igen. Egy fiúról és egy lányról szól - kezdtem el magyarázni -, akik vámpírok. És mind a ketten szerelmesek egymásba, de... nem tudják. És egy nap az iskolában rendeznek egy bált,...

Malek egy gödör alján üldögélt. Egészen pontosan egy meszesgödör nedves talaján, és az üreg falát bámulta.
A falon göcsörtök sorakoztak, egymástól szabálytalan távolságban, s szivárogtak belőlük bizonyos nedvek. Odafönn az ég egy tompaszürke darabkája világolt. Malek üres tekintettel nézte, igyekezett elfeledni a sportszakértő hófehér ingét, melynek látványa agyába égett, míg kedvencei elvesztették a meccset...

Pornó-paródia

Ki tudja, miért, de a szenvedésről, a bánatról valahogy mindig könnyebben írtam. Ezzel mintha megszabadulnék egy több tonnás súlytól, amit jó ideje cipelek. Leadom a feszültséget, Könnyek nélkül sírok. A betűk zokognak helyettem. A boldogság viszont... Arról sose tudtam írni...

Nem volt előttem anyaszerep, nehéz volt lány kamaszként férfiak mellett felnőni. Úgy éreztem, nem értenek meg. Semmivel kapcsolatban. Se apa, se a nagypapa. Hisz ők nem nők, hogy is érthetnék meg az első nagy szerelmet, az első szerelem utáni szakítás gyötrelmeit, hogy milyen az, mikor az embernek gondjai vannak...

Levegő… levegőre volt szüksége, úgy érezte elég a forróságban. Támolyogva kereste a kijáratot, és amikor végre kijutott, nagy kortyokban nyelte a friss levegőt. Homályosan látott, de hiába dörgölte meg a szemét. Nekidőlt a falnak, muszáj volt valami szilárd támasztékot találnia. Kezét maga elé emelte, úgy nézte, hogyan húznak maga után árnyékot a vonalai. Mosolyogni támadt kedve…

- Mit nem adnék végre néhány nap szabadságért… Kezdek fáradni attól, hogy hétvégén is hajnalban kelünk.
- Panaszkodsz? – kérdezte Tamás.
- Nem, eszemben sincs. Ha nem lenne hozzá kedvem, nem tenném. Csak megjegyeztem, ideje lenne már egy olyan szombat reggelnek, amikor ágyba hozza valaki a kávét…
- Ágyba? – csodálkozott Tamás
- Igen. Tudod, kávé az ágyba, az ember megissza, közben zörög a reggeli műsor a tévében, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy visszaaludtál…...

- Találtatok valami programot? - kérdezte.
- Nem igazán... De lesz egy koncert ma... - kezdtem. - ...amire én szívesen elmennék...
- Milyen koncert?- kérdezték egyszerre.
- Anti Fitness Club... - mondtam. Tudtam, hogy nekik már a könyökükön jön ki a mániám. Én imádtam őket, és persze ők is... csak egyszerűen néha sok voltam...

Húzta akár az időt. Mármint a rossz lábát húzta maga után, mert mégsem hagyhatta ott a kriptánál, ahogy a jó lábával tette. A kiskésit! Káromkodott magában, majd visszaugrált az elhagyott végtagért, amit jó odacsukott az ajtóval. Visszaillesztette, majd jól odaerősítette egy erősítővel. Mindig volt nála egy, hátha rock-koncertre vetődik, és ha szerencséje van, vagy kell egy erősítő a zenekarnak, vagy beállhat gitározni. Úgyis szereti a dead metalt...

Amikor megjelennek az ajtóban, azonnal tudom, hogy az egész nyaram el van cseszve…
Úgy libegett be a drágám az ajtón, mint valami királykisasszony. Finnyáskodva húzta fel az orrát, ahogy szétnézett a nappalinkban. Aztán rám tévedt a tekintete. Én is végignéztem magamon, hátha megtalálom az okát annak a lenéző arckifejezésnek, de semmi erre feljogosítót nem láttam magamról visszaköszönni. Még az oldalt lévő tükörbe is belenéztem, de tényleg semmi…