Egy meccs unalmára

Malek egy gödör alján üldögélt. Egészen pontosan egy meszesgödör nedves talaján, és az üreg falát bámulta.
A falon göcsörtök sorakoztak, egymástól szabálytalan távolságban, s szivárogtak belőlük bizonyos nedvek. Odafönn az ég egy tompaszürke darabkája világolt. Malek üres tekintettel nézte, igyekezett elfeledni a sportszakértő hófehér ingét, melynek látványa agyába égett, míg kedvencei elvesztették a meccset.
A lyuk, mely szigorú ölelésébe zárta, hideg hely volt. Egy forrás is bugyogott a legalján, párologtak az ásványi illatok és a kövek. Malek összefonta halfehér ujjait a hasán. Egy meg nem adott szöglet még kevés lett volna ahhoz, hogy idekerüljön. Szükség volt hozzá egy végzetes öngólra.
Olyan hihetetlennek tűnt akkor. Sörrel a kezében dermedten nézte, ahogyan a labda továbbcsorog a kék zoknis lábról. S közben azon tűnődött, vajon volt-e valaha is lábszaga Michael Jacksonnak.

Reszketni kezdett, s közben lassan múltak az órák. A szürke odafenn feketébe fordult, és megjelentek a csillagok. Nehéz volt kivennie őket, látása már igencsak megromlott. Oslóban szeretett volna lenni, a királyi palota parkjában. Gótikus vagy klasszicista? Ő maga szerette az egyszerű vonalakat, meggyőződéses monarchistaként pedig palástot hordott az edzőruha alatt. De a meccset meztelenül nézte, és a sör belecsorgott a köldökébe, és végig a combján. A siker íze volt egykor, most a kudarc keserű párlata. Megérdemli sorsát.
Kuvik suhant a hold előtt, és odalenn Malek vacogva fagyott ásványi vizekbe.
Ha túléli az éjszakát, a gólvonalhoz járul, leróni tartozását. A kék zokni tulajdonosa járt eszében. Vajon volt-e annak a férfinak valaha életében súlyos hasmenése? Egy ápolatlan végbél növeli a kockázatot. De hát ő minden vitaminhoz hozzájuthatott és himnusz alatt az ember nem szivárog. Talán nőkkel volt a meccs előtt, holdtól vérző éjszakán. Tippmixesek rémálma a rosszkor jött numera. Vajon a bagoly berepül e üregébe? Istenem, hogy fázik.

A falból kiálló kristályokon leolvadt a mész, és a kévéig a három méter ötre nőtt.
Malek rágyújtott volna, ivott volna egyet, de idelenn se bagó, se pia nem volt. A vezeklés tiszta dolog. Az agyag beleragadt a segge lukába. Nem tehetett arról a gólról, de bánta. A statisztikák megmérgezték. Ha negyven éve ment, remélte, most is menni fog. Negyven éve még frankó autók gurultak az utakon. Nem voltak már uszonyok, de a benzin még mindig olcsó volt. Itt is, meg ott is. S most lám, fülébe szuszogott az éjszaka tüdőszűkülete.
Lett volna most Oslóban. Norvégia sosem volt futballnagyhatalom. Megkönnyebülés lett volna számára egy jóléti depresszió. Majd hajnalban, ha leeresztik a hágcsót. Ha el nem felejtik. A vesztesnek jár a könyörület.

Hajnali három, és Malek elbóbiskolt. Álmában bitang nagy focipályát látott, mely körül a reklámtáblák ismeretlen nevű frissítőket hirdettek. Gyerekkorában is mennyire vágyott volna rá. De a szegényeknek csak a kút jutott, de voltak még kutak mindenütt, melyekből kortyolhatott a szomjúhozó.
A focista áttört a védelmen, könnyedén cselezve, s mikor a védő elébe került, kék zoknijában, ezer vuvuzela hangja s szurkolók sikolyai dermesztették meg mindkettőjüket. Révedt-lassan halmozódtak a pillanatok, egy elgurítás, egy rossz becsúszás, és a labda besurrant az elképedt kapus mellett, akinek csak az járt a fejében, hogy éppen másodpercenként ezer dollárt keres.
Malek megrázkódott, utoljára, teste körül meghasadt a jég. Az önindítószagú nyolcvanas évek, mikor a grund sztárja volt, szilánkokra hasadt körülötte.