Anya csak egy van, de mi van, ha nincs?

Csak elfutni szeretnék. Hogy miért? Magam sem tudom. Az életem elől futnék, ha tehetném. Sok minden miatt. Csak úgy, mert mint nagy költőnk is megmondta: " Nincsen apám, se anyám". Biológiailag természetesen van, azonban nem tudom mennyire nevezhetőek az olyan felnőttek szülőknek, akik elhagyják a gyermeküket. És nem arra gondolok, hogy állami gondozásba adják, mert velem nem ez történt. Anya 14 éves, apa 18 éves koromban hagyott el. Anyának az alkohol, apának egy másik nő volt a fontosabb. Így maradt a nagypapám. Ő azonban csak a 21. életévemig tudott mindet nevelgenti. Minket, mert van egy nővérem is. Nem tudom ő hogy érez a szüleinkkel kapcsolatban, nem szoktunk erről beszélgetni. Ő nem bizalmasom.

Nem volt előttem anyaszerep, nehéz volt lány kamaszként férfiak mellett felnőni. Úgy éreztem, nem értenek meg. Semmivel kapcsolatban. Se apa, se a nagypapa. Hisz ők nem nők, hogy is érthetnék meg az első nagy szerelmet, az első szerelem utáni szakítás gyötrelmeit, hogy milyen az, mikor az embernek gondjai vannak. Úgy értem egy 40 év feletti férfi, hogy értheti meg egy másik generáció 20 év alatti női tagját? Sehogy. Nem is próbáltam meg megmagyarázni, éltem, ahogy tudtam, és sajnos mindent a saját bőrömön kellett megtapasztalnom. Már nem bánom, sokat tanultam belőle, de néha jó lett volna egy anya, aki átölel és hallgatja egy 16 éves buta kislány gondjait. Mert az anyák képesek erre. Képesek arra, hogy a lányuk fájdalmát átérezzék, és velük együtt sírjanak. Vagy értük. De egy apa, az én apám nem volt alkalmas. Néhány pofon volt a büntetés, ha valamit elrontottam. Nem az anyai szeretet, hanem az apai szigor volt a meghatározó az életemben. De már mindegy. Igaz apával nem is nagyon beszélünk. És nem is hiányzik.

Egy biztos, ha nekem gyermekeim lesznek, SOHA senki miatt nem fogom cserben hagyni őket. Az első és legfontosabb egy ember életében a gyermekének kell lenni. Hiszen ha nem akarunk foglalkozni a gyerekünkkel, akkor nem kell vállalni. Ha pedig valaki vállalja a gyermekét, akkor őt FEL KELL NEVELNI! Szeretettel, odafigyeléssel, mikor mit igényel! Szeretni, szeretni, szeretni... ez lebegjen a szemetek előtt!