Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyéb történetek - 154.oldal
Beküldte: Anonymous ,
2005-04-07 00:00:00
|
Egyéb
Valószínűleg nem lesz belőlem új Hamingway, sem Picasso, de nem is ez a cél. Te a hiányoddal, a puszta lényeddel többet adtál nekem, mint más a jelenlétével. Megkaptam az eszközöket rá, hogy azt is megmutassam, amit sosem tudnék elmondani. Most már egyedül is képes lennék szárnyalni. A baj csak az, hogy még mindig jobb szeretnék veled...
- Ez fura. – mondta halkan Edward.
- Micsoda? – kérdezték egyszerre mind a hárman.
- Ezek a tojások egy több millió éve eltűnt lénytől származnak. – válaszolta a férfi.
- És ez miért fura? – kérdezte Victoria.
- Egyrészt, mert ez a lény legközelebb Dél-Ázsia és Nyugat-Mexikó közelében élt. És mert ez a tojás csupán harmincezer éves.
- Az lehetetlen! – kiáltott fel Katie.
- Nem lehetetlen. Ha ez a lény túlélte azt a tömeges kipusztulást, ami a dinoszauruszok...
- Micsoda? – kérdezték egyszerre mind a hárman.
- Ezek a tojások egy több millió éve eltűnt lénytől származnak. – válaszolta a férfi.
- És ez miért fura? – kérdezte Victoria.
- Egyrészt, mert ez a lény legközelebb Dél-Ázsia és Nyugat-Mexikó közelében élt. És mert ez a tojás csupán harmincezer éves.
- Az lehetetlen! – kiáltott fel Katie.
- Nem lehetetlen. Ha ez a lény túlélte azt a tömeges kipusztulást, ami a dinoszauruszok...
Így van ez akkor, ha szerelmes vagy, ha elveszítesz valakit, aki Hozzád közel állt, bele kellene törődnöd, de nem tudsz... Ez mégsem olyan egyszerű, mint ahogy mondják, úgy tesznek, mintha nekik sikerült volna valaha is beletörődni olyanba, amibe nem lehet. Szeretsz valakit, szerelmes vagy valakibe, tudod, hogy nem lehet az, amit szeretnél, tudod, hogy hiába szereted, mert Ő nem szeret, TUDOD, de mit teszel? Remélsz...
Hiányzik. Nem beszélünk. Hiányzol. Pár percig nem látlak, nem hallak beszélni, máris rám tör az az érzés, amit sosem akartam: hiány. Megismerkedtünk. Barátság ez? Nem tudom. Talán. Te azt mondod az. Én úgy érzem szerelem. Egy oldalú szerelem. De nem. A papírlapnak is két oldala van...
Hát itt vagy... itt fekszel előttem. Nem látlak. A szememmel nem...eltakarnak a könnyeim. De várj! Látlak, igen, kristálytisztán.. .itt bent a szívemben. Látlak, ahogy játszunk, ahogy nevetsz. Látom szüleidet, ahogy aggódó tekintetük egy pillanatra sem enged el. Te nem látod, de anyukád sír. Apukád vállára hajtja fejét és sír. Ő már tudja, amit te még nem. Talán jobb is így... így legalább pár napig még boldog vagy...
Ez a mai nap elég zavaros volt. Hiányzott valami. Valaki. Mellőlem. Az ölelése. Az, hogy mellettem legyen. Hogy beszéljen. Hogy érezzen. Hogy jó legyen.
És ez hiányzik. Hiányzik az, hogy valaki megmondja, hogy valamit jól csináltam-e...
És ez hiányzik. Hiányzik az, hogy valaki megmondja, hogy valamit jól csináltam-e...
Miért van ez így?! Miért van az, hogy ha szeretek valakit ő rám se néz? És ha engem szeretnek, én csak másra tudok gondolni. Fiatalságomat egy négy évig tartó reménytelen szerelem töltötte ki. Rá gondoltam éjjel-nappal. Sírtam, sajnáltam magam, és a mennyekben jártam, amikor reggel köszönt nekem a suliban. Mindig éreztem, hogy elpirulok, és talán ő is látta. Látta, hogy odavagyok érte, és ezt kihasználva játszott velem. Hol kedves volt, már-már udvarolt nekem, aztán még fel sem ocsúdtam,...
Pistike gyakorlott táborlakó volt, hiszen ha lehetett szülei lepasszolták egész nyárra. Őseit alig ismerte, mert csak évente kétszer látta őket, amikor hozták a táborba és amikor vitték. Egyébként reggel korán mentek és későn érkeztek, így otthon nem találkozhattak. A társas kapcsolatok kialakulását úgy képzelte, hogy a fiú megkérdi a lányt, hogy akar-e dugni, az persze akar, és amikor megvolt neki minden nő, akkor az utolsót megtartja...
Bármit megtennék, hogy jóvá valahogy, tudom, nem lehet. Csak pár gondolat, másnak is lehet tanulság, attól, hogy bezárkózol, tököm tudja, hova és meddig rohansz el, nem kíméled meg azokat, akikről azt hiszed igen. Életem nagy története és szerelme maradsz, lehet, hogy nem érdekel, de nincs ezzel másképp senki, akiről azt hiszed menekültedbe, majd ködbe feled...
Lassan felemeltem tekintetemet. Mivel nagykabát volt rajta, ezért csak nagyjából lehetett kivenni testének körvonalait. De az arca, a hófehér arca a sapka alól előbukkanó vörös hajtincsek, miket a téli szellő ide-oda fújkált arca előtt, gyönyörűek voltak. A legizgalmasabb mégis a szemei voltak, azok a smaragdzöld szemek melyek olyan csodálatosan figyelték ledöbbent arcomat...