A lány

2/1

Lázasan, erőtlenül feküdt az ágyban. Barátnője odakészítette mellé a gőzölgő teát, mielőtt elment dolgozni. Egy üzenetet hagyott az asztalon.
„Ne várj későn, jövök! Puszi Karla”

- Igen - vette fel a megcsörrenő telefont
- Szia Baby –jött egy ismerős hang a telefon másik végéből. Mikor találkozunk és hol - kérdezte miközben erőteljesen rágcsálta a szájában lévő rágógumit
- Figyelj Tom. Négykor végzek… olyan fél öt körül a szokásos helyen –majd hirtelen lecsapta a kagylót. Csak ezeket viszi, mást nem kér?
- Nem köszönöm.
- Akkor ez így… 650 lesz
Megvárta, míg a vásárló elhagyja a vegyesboltot, majd az újonc lányt megkérte, hogy álljon be helyette.
Hátrament a raktárba gyors átöltözött, mert már négy óra fele járt az idő.

Nagy energiát mozgósítva feltápászkodott az ágyból, megitta a langyos teát, s a konyhába indult. Elolvasta az asztalon lévő papír tartalmát, majd elment lezuhanyozni.

Elindult a fekete autó. A szőkésbarna hajú lány, ki alig ütötte meg a 170 cm- t, eléggé beletaposott a gázba. Közeledett a megbeszélt időpont. Haladt az egyenes úton, majd az egyik pillanatban lehajtott balra, egy poros, száraz útra. Pár száz méter után egy terepjáróhoz érkezett…
- Na gyere, adj egy csókot –nyújtotta karjait a férfi
- Hagyjál, inkább kezdjük, mert már vár a barátom –lökte félre a férfi izmos kezeit
Az autóhoz állt, s letolta fekete szoknyáját…

Össze kell szednem magam, nézz magadra… - keveredtek fejében a gondolatok.
Feltett egy jó erős brazil kávét, majd előkapirgálta a mai újságot.
- Na nézzük mi áll a címlapon –kezével elfojtotta köhögését. Megnyerték a lottót… a szemetek…
Megfőtt a kávé… Egy kicsit kavargatta, s gyorsan megitta. Megrázta fejét, majd az újsággal együtt visszabújt a kihűlt ágyba.

- Tessék itt a pénzed te ribanc –nyomta oda a mellei közé. Hát ma igen gyenge voltál. A lompos sem élvezte valami nagyon…
Bepattant a terepjáróba, majd hatalmas porfelhő közepette elviharzott.
- Köcsög –szólt miután látta, hogy már messze jár.
Megigazította összekócolódott haját, s hazaindult. A városjelző tábla közelében látta, hogy előtte pár száz méterre egy rendőrautó parkol. Érezte, mikor a rendőr kiállt az útra, hogy meg kell állnia.
- Jó napot hölgyem –tolta le a napszemüveget
- Valami baj van biztos úr –kérdezte kissé ideges hangon
- Baj, az nincs, de láthatnám az iratait
Karla kivette a kesztyűtartóból a papírokat, majd kinyújtotta a férfinak.
A rendőrautóhoz lépett, és hátat fordított a nőnek. Elővett egy tollat és leírta a nevét és címét. A cetlit zsebre rakta, az iratokat visszaadta a nőnek, s további jó utat kívánt.
Miután Karla elhajtott, a rendőr beült a kocsiba előhúzta a cetlit és elgondolkozott:
„Karla. Olyan jó illatod volt… Ez- az jól nyomod kislány… ez- az… jó erősen… úgy szépen, nyalogasd…”
A kapitányság hívja Pault… Paul jelentkezz.
- A fenébe –csapott rá a kormányra.

- Szia megjöttem. Peet megjöttem –szólongatta barátját. Fekszel –nézett az ágyra. Képzeld milyen nehéz napom volt, annyi vásárló volt, azt hittem még hat órakor is bent leszek. Sikerült, elszabadultam valahogy. És te hogy vagy –végigsimította kezét a fiú arcán.
- Jobban, mint voltam.
Miközben összedobott valami „ebédet” elmesélte az „egész” napját.

Kopogtak.
Az ajtóban egy futár fiú állt, kezében egy csokor tűzpiros rózsa. Karla átvette, lehelyezte a konyhába és bement a fiúhoz. Megköszönte. Peet csak bámult, majd kinyögte, hogy nincs mit, és hogy szeretlek.
Karla boldogan elment zuhanyozni.

A ház előtt ott parkolt a rendőrautó. A magas, középkorú, barnahajú, kissé telt alkatú férfi egy híres férfimagazint lapozgatott. Szájában ott füstölgött egy havannai kemény szivar.
Nézte a képeket, de gondolatai teljesen másfele kalandoztak. A rádióban felcsendült az egyik kedvenc dala, melyet inkább lehalkított, mert zavarta hosszas „elmélkedésében”.

Lassan már fél órája figyeli a bejárati ajtót, hátha kilép rajta valaki…
Kezdett szürkülni az ég… a szolgálaton kívüli rendőr nem tágított. Várt és várt… de megérte…

- Akkor majd jövök –szólt vissza az ajtóból
- Jó mozizást kicsim –utána nézett majd becsukta az ajtót.

A lány beült a kocsijába… lassan elhajtott a rendőrautó mellett… nagyon nézte, ki ülhet bent, de a sötétben nem látta a férfi arcát.
„Jó estét mindenkinek. Este kilenc óra van ez itt a Track rádió 180… a következő szám, pedig egy igazi klasszikus a…

Paul visszament az őrsre, mert már lassan kezdődik a következő szolgálatidő… gondolta magában majd holnap visszajön.

Karla leparkolt a mozinál, s a mellette lévő motelbe igyekezett. Kivett egy szobát, és rendelt egy üveg száraz pezsgőt…
Tíz órára várta Tom- ot, aki meg is érkezett.
- Hú de jól nézel ki. Az a kesztyű a kezeden nagyon felizgat. Milyen pózban kezdjük –kérdezte, miközben dörzsölgette tenyerét
- Lassíts. Itt egy kis pezsgő.
- Nem rossz –kortyolt egyet. De most gyerünk.
- Hé hé –tántorította meg a férfit. Ott egy… –mutatott a szoba sarkára. Tegyél be valami jó kis zenét, hogy felpörögjek.
- Ha csak ez kell Baby, ezen ne múljon.

- Na gyerünk –taszította le az ágyra.
Lassan kigombolta blúzát, becsúsztatta kezeit a lány formás idomai közé. Húzta le farmernadrágját… majd hirtelen a torkához kapott és kiterült az ágyra. Pillanatokig rángatózott majd kimúlt.
- Sajnálom Tom, pedig nem voltál rossz… de keveset adtál és másképp nem lehetett…

Szépen elpakolt mindent a szobában, kiöntötte a pezsgőt, az üveget berakta a terepjáróba. Megvárta, míg elcsendesül az utca. Az autóval a 28- as szoba elé parkolt. Ez volt a motel legutolsó szobája. Kivonszolta a férfit az autóig, amellyel a Leadwoody erdőbe hajtott.
Kidobta a megmérgezett holttestet, száraz gallyakkal letakarta, s visszaindult a motelhez…
Miután leparkolt, visszaadta a kulcsokat és benézett a moziba.

- Na lássuk, csak mit találunk. Karla… - gépelte be az üres mezőbe.
Keresés…
- Nincs ilyen személy –húzta össze szemöldökét.
Felnézett a plafonra, lassan leerezette kidülledt szemeit, majd az asztalról felvette a kocsi kulcsot és nem törődve a munkájával elhajtott a nő háza elé.

Ugyanazon a helyen parkolt. Érkezett a fekete sportkocsi. Leállt, kiszállt és a rendőrhöz sétált.
- Jó estét biztos úr. Maga figyel engem –kérdi
- Nem… csak… - összevissza makogott valamit, majd beindította a kocsit és gyors elment.
- Ez meg mi volt. De mit is vár az ember egy rendőrtől –mosolygott egyet és bement a házba.
A barátja már mély álomban volt. Ő megivott egy pohár hideg vizet és lefeküdt a fiú mellé.

Másnap reggel.
Mivel ma szerda volt, ezért neki nem kellett dolgozni, mennie. Ilyenkor a másik tulajdonos van a boltban. Kinézett az ablakon és megnyugodva nézte hogy a rendőr eltűnt.
Mindketten a konyhában ültek és beszélgettek.
Kopogtak.
A fiú nyitott ajtót.
- Szia –nézett kissé meglepődve. Gyere be.
- Ugye nem zavarok –kérdezte a lány
- Á dehogy, menj be a konyhába, arra van –mutatta az irányt.
A fiú testvére Betti jött el, mert egy szívességet szeretett volna kérni a bátyjától.
A lány szerette volna, ha a fiú bekíséri őt a rendőrségre, mert a kocsija eltűnt és nem találja a barátját sem. Fél, hogy valami érte a fiúját.
De mivel Peet még mindig betegeskedik, ezért Karlat kérte meg, hogy vigye el húgát. Miért ne.
A kocsiban, úton a rendőrség felé.
- És hogy hívják a barátodat –kérdezte Karla.
- Tomnak.
Karla megcsiszolta torkát és elgondolkozott.
„Ez a kis hülye még bajt okozhat. Meg kell tőle szabadulnom. De hogy?”
- És Peetel jól megvagytok –fordult balra.
Másodpercek teltek el.
- Ja igen, igen. Megvagyunk.
Látszott rajtuk, hogy nem nagyon szeretik egymást…