Egyéb történetek - 153.oldal

Üres tisztásra jutok ki, ahol a kék fűben narancsszínű fák nőnek a zöld égig. Sárga felhők úsznak fölöttem, szép ez a világ. Érzem, boldog vagyok.
Itt építem fel a kertünket... itt fogok várni RÁD.

- De ez egy gyermek! - válaszolt Feri.
- Lőjj!!!
Feri még habozott egy darabig. Sanyi rémülten nézte a puska csövét. Végül meghúzta a ravaszt Ferenc. A nagy dörrenés közepette kirepülő kis golyócskák cafatokra tépték, horzsolták, szakították a gyerek fejét. A vér, és az agyvelő csöpögött a levelekről, miközben Sanyi, és a markában lévő gyümölcsök a földre zuhantak...

Tomi felmegy a lépcsőn az ajtóhoz, hogy kinyissa és belépjen, majd lepakolja a cuccát az ajtó mellé, amit azután be akarna csukni, de nem tudja, mert meglát valakit, aki pont előtte áll a sötétben, és megemeli a kezét.
Tomi felmegy a lépcsőn az ajtóhoz, hogy kinyissa és belépjen, majd lepakolja a cuccát az ajtó mellé, amit azután be akarna csukni, de nem tudja, mert meglát valakit, aki pont előtte áll a sötétben, és megemeli a kezét, amiben egy vascsövet szorongat...

...A vér ömlött a lány csuklójából. A kés és fal véres volt. A fal egy névtől melyet ő írt fel rá a saját vérével. Szerette a fiút, de ő eldobta magától. Egy újabb fiú, egy újabb csalódás. Egyszerűen csak meg akart halni...

Most mi legyen gondolkodott el a fiú miután leesett állát normális helyzetbe állította hogy ne kelljen kínos megjegyzéseket hallgatnia. Mit tegyen, ha nem szólítja meg hiányérzete lesz amíg él, hiszen nem tudta meg mit is takar valójában eme gyönyörű külső...

A léptek már szinte alatta kopogtak a betonúton. Hallotta a menekülő férfi lihegését, prüszkölését. Lépései lassan elvesztették ritmusukat. Ebből a lány rájött hogy áldozata már fárad. Tudta jól hová tart és ilyen tempóval meddig érhet el. Ezért levágva az utat átrohant egy gyárépület tetején és leugrott a túloldalán tátongó szakadékba. Megkapaszkodott egy tűzlétrában hogy fékezze a zuhanást, de rögtön el is rúgta magát a faltól...

Hé... Nem nyílik az ajtó. Biztos csak beragadt. Nem zárhattak be. Nem létezik. Azt hallottam volna. Vagy mégsem? Nem. Ez lehetetlen. Bezártak. Ne ess pánikba. Nem szabad. Most nem. Biztos meg lehet oldani. Mindent meglehet. Nézzük sorra, szépen, logikusan. Ajtó. Kilincs le. Nem mozdul. Ablak. Kilincs forgat. Ez is zárva. Minek zárnak egy irodában ablakokat úgy be, hogy ne lehessen kinyitni ...

Csend van. Nyomaszt. Olyan nyugtalan. Idegesít. Valahogy nem találom a helyem a világban. Sokat próbálkozom pozitívabban nézni a világot. De felesleges. Nekem nem éri meg. Ahogy már írtam; csend van. Hiába a fülemben ott az utca zaja, mégis csend van. Nekem ez nem mondd semmit. Olyan egyedül érzem magam. Csak én vagyok itt a világban, egyedül, kezemben egy olcsó cigi, melyből most mélyet szívok, csak hogy tudjak tovább írni...

Az arcáról sugárzott a boldogság s a nyugodtság. Akkor nekifogtam kifűzni a rajta levő semmi kis hálóinget, ami selyemből volt, nagyon áttetsző és színes. Szépen lecsúsztattam a válláról a pántot, egy kis ideig, gyönyörködtem karcsú vékony testébe, dús kerek kebleiben, kecses karcsú meztelen testében, miközben ő is levette rólam a hálóinget. Meztelenül feküdtünk összefont karokkal, lábakkal az ágyba. Elhalmoztuk egymást csókokkal, simogatással s kedves szavaival, mikor a szél betört az...

Ha senki nem látja a fiú, csodálja a lány bájos arcát szép testét és tudja, csak ő kell neki. Úgy érzi, belehal, hogy ott áll mellette, és mégse lehet az övé. Csak ő tudja magában, hogy nem a barátait választotta, egyszerűen nem bírta volna ki, hogy bántják azt, akit így szeret inkább lemondott róla, csakhogy neki jó legyen.

Látom, ahogy ott áll két ember egymás mellett, akik szeretik egymást. De barátaik önzőségéből talán soha nem mondhatják ki egymásnak: Szeretlek! ......