Egyéb történetek - 138.oldal

A fiú közelebb jött, hogy megöleljen, de én hátrébb léptem nem akartam, hogy hozzám érjen. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem így. Egyszerűen összezavarodtam az érzés, hogy elutasítottak őrjítő volt. Persze senki se fogadja jól a kudarcokat főleg az ilyen kudarcokat nem...

- Jaj, Dave na mondd már, hogy nem vetted észre, hogy Jo szerelmes beléd? - mikor kimondom, legszívesebben tőből leharapnám a nyelvem.
- Hogy mi? - kérdezi David - Mióta?
- Öhmm... kiskorunk óta - mondom.
- Ez tök jó! – vigyorog - Szerinted mit felelne, ha megkérdezném, hogy járna-e velem?
- Valószínűleg azt, hogy igen. De ha megkérdezed, ne mondd el, hogy megmondtam neked! ...

Észrevetted már, hogy egyes emberek bármit megtesznek azért, hogy megvalósítsák álmaikat, vágyaikat, vagy épp félelmeiket?
Ezzel szemben vannak, akik világgá kürtölik fájdalmukat, csakhogy más szenvedni lássa őket, és még élvezik is.
Vannak olyanok, akik álmatlan éjszakákon a takaró alatt, vagy a szobában gubbasztva siratják meg nem valósult álmaikat...

A lányok leszivárognak, én meg berontok az idióta bátyám idióta szobájába.
- Na jó, ha még egyszer így beszélsz a barátnőim előtt velem, akkor tuti, hogy nem marad egyben a Pamela Anderson posztered! - sivítozok.
- Maradj már, pulykatojás - vigyorog - Nincs is Pamela Anderson poszterem.
- Akkor mittoménmid van! Azt is letépem!
- Mit tépsz le? - kérdezi szemöldökráncolva, én meg rájövök, hogy nagy hülyeséget mondtam...

Váratlanul erős ütést érzek az oldalamon és felrepülök a magasba. A kezemből kiengedem a táskámat, az egyre távolodik tőlem. Tompa, távoli sikoltást hallok. Szállok, egyre feljebb és feljebb, a testem hihetetlenül könnyű. Buboréknak érzem magam, nevetve hagyom, hogy a szél felkapjon és vigyen, ahová akar...

Tésztaföld már megszületésekor sok-sok népnek adott otthont, akik sokszor kerültek összetűzésbe a szomszédaikkal. Amikor IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács jutott hatalomra, megpróbált egységet teremteni, kerekasztal beszélgetésekre hívta a különböző népek vezetőit és megpróbált közvetítő lenni a problémás kérdésekben. Ez sikerült is neki, mindenki megértette, hogy a legjobb a békés együttélés...

Majd a lány elindult festeni egy félkész épületbe, a kőműves pedig kerítést rakni a kert végébe. Mindkettőjük fejében varázslatos emlékek cikáztak az előző éjszakáról, de külön-külön arra a következtetésre jutottak, hogy álmodták az egészet...

Voltál már egy történet szereplője? Ha igen, tudnád, hogy mennyire unalmas. Mert mindig ugyanaz... Most elkezded olvasni, és csak olvasod és olvasod... Én meg mesélem, hogy miért gyűlölök bezárva élni! Mert mindig ugyanaz...

Egy srác volt, olyan, amilyet a lányok 99%-a hites férjének és gyermekei apjának álmodik. Okos, kreatív, jóképű, ráadásul szeretett… képes volt szeretni azt az üres lényt… Tudtam, hogy ha megpróbálom vele, boldog lehetek. Tudtam, hogy a tenyerén hordozna élete végéig, mégis elküldtem, minden magyarázat nélkül… Ne kérdezd miért...

Van két fabábum: Gioffro és Giofrida. Egyszerű, lélektelen marionettfigurák, arcukon torz mosoly. Semmi kidolgozottság, meglehetősen ügyetlen munka. Gyűlölöm őket...
Éjfélkor aztán táncra perdülnek...