Egyéb történetek - 133.oldal

Egy idő után aztán nem bírtam tovább: megszólítottam őket. Válaszolgattak is lassan, kimérten, időnként keresve a szavakat. Kiderült, hogy kisegítő iskolába jártak, most pedig szociális járadékot kapnak. Szülőkkel élnek mind a ketten.
Mit csinálnak napközben, miért kell menniük felülvizsgálatra, ki az, aki a pályaudvaron várja őket? – ezekre már nem tudtak pontosan felelni...

Természetesen mindent csak természetes alapanyagokból és a természetből szerzünk be, így Tibi meg Laci mennek a Tescoba venni olcsó, gazdaságos húst, Sanyi meg én megyünk a kiserdőbe fát vágni. Ja, a motoros fűrészbe is kell egy kis benzin, azért majd elküldjük a Zolit. Ezalatt Feri viccből megint tetoválja Rögbit, Laci spánieljét. A nap eseményeit egy éjjeli tűzijáték parádéval ünnepeljük meg...

Érkezésem alkalmából írtam egy rövid listát, amelyben kifejteném, hogy a magyarországi tartózkodásom során miket igényelek. Kérem, figyelmesen olvassák végig, mert ha ne talán valamit kihagynának a rendelésemből, akkor nem ugorhatok vissza csak úgy Floridába, hogy beszerezzem a létfontosságú dolgaimat...

Ülőhely nem volt, de mit számított! Tudomást sem vettem róla — a nagy, zökkenős kanyarig. Nem éreztem semmit, hasamhoz kaptam mégis: itt vagyok kicsim, suttogtam félig hangosan! Ne félj! Aztán megdöbbentem egy pillanatra: Mi ez? Megőrültem? Honnan veszem, hogy ketten vagyunk? És miért lennénk, mikor…

- Apa! Be kell fizetnem az ebédpénzt a suliban. 4000 forint. (az két g., gondolom magamban)
Megkapom a pénzt, elmegyek suliba. Kettőkor végzek, szerzek gyorsan egy telefont, tárcsázok. A mai napom is szar volt. Megint kikészítettek a tanárok. Semmi sem tetszik már az életben. Mi lesz később!! Mondogatja mindenki, mi lesz veled később Áron! Ha más most ezt csinálod...

Hideg van. Fekete öltönyödben, csendben sétálsz a fehér ruhás mögött. Hallgatod cipőjének halk csosszanásait. A leheleted fehér páraként gomolyog elő a szádból, ahányszor csak levegőt veszel. Fázol…

Sírással küszködve szaladok a buszomhoz, az érzések kavarognak bennem. Tudom vállaltam, hogy ilyen távolságból tartunk fenn egy kapcsolatot, mégis minden egyes elválás olyan fájdalmas. De azt hiszem, megéri...

Úgy élek, mint egy pici üregi állat... előmászom a vackomból hajnalban, hogy feladjam a félszemmel álmodott álom sohapihentető lidérceit és elhiszem, hogy a futás pénzért, karrierért, iskoláért, sikerért több mint a pofazacskóban erjedő gabonaszemek, összeszűkült torkon akadó korty víz...

- Jó dolog a szerelem? – fordult felé a fiú. Szemei a lányét fürkészték, aki egy darabig tűrte a pillantását, majd még egyszer utoljára mélyet szívott a cigijéből, aztán elhajította. Majd hosszasan a parázsló csikket nézte.
- Akarod tudni milyen a szerelem? – válaszra sem méltatva folytatta – olyan, mint ez a cigi, de olyan drága, hogy csak egy dobozzal engedhetsz meg magadnak egész életedben...

Idén vagyunk 13 éves házasok a férjemmel, és mostanában elég sok gond előjön. Csak remélni tudom, hogy ehhez nincs köze Imrének, aki a falu széléről egy kicsit közelebb költözött, mivel közben elvált, új élettársa és kislánya van. (Bár lehet, hogy ez a kapcsolat csak "szükségállapot" volt nála.) Ma már többször látom, és az utóbbi egy-két évben újra feléledtek az emlékek. A tekintete még ma, húsz év múltán is megbabonáz, ha meglátom, erősebben ver a szívem, úgy érzem, elpirulok,...