Egyéb történetek - 132.oldal

Chat.hu. Álnév kiválasztása, foglalt. Újabb név, foglalt, foglalt, foglalt. Fellapozom az idegen szavak szótárát, frappáns találtat, foglalt. Őrjöngve ütöm a billentyűzetet, siker! Álnevem: bagyikamukáliny. Belépés, városom szobájába bejutás megtagadva, szelíd szitkozódás. Regisztráció a jól bevált névvel, adatlap kitöltése, huncut mondatok tömkelege, ok. Bejelentkezek, városom szobájába belépek, várok, és újfent bingó! ...

Hogy milyen helyes... istenem mit nem adnék egyetlen csókjáért! Itt van előttem álmaim tárgya és elfojtom saját érzelmeimet! Talán megpróbálhatnám! Megmondom neki, hogy elfáradtam és szükségem van egy kis pihenőre, üljünk le a partra egy kicsit! ...

Az Apa dühös volt a lányra, mert nem volt mindig otthon. Saját bevallása szerint legszívesebben egy aranykalitkába zárta volna, hogy ne érje semmi baj. A lány hiába magyarázta az Apának, hogy most Anyának sokkal nagyobb szüksége van rá, mint neki és Öccsének, nem értette meg. A veszekedések egyre sűrűsödtek, s kezdtek mind jobban elfajulni...

Ámde, két perccel később egy visszafojtott kiáltás ütötte meg a fülét. A hang elcsuklott, és hirtelen egy erős rántást érzett. Mintha ki akarták volna tépni az üléséből, majd vissza. Kinézett a szélvédőn és egy fehér minibusz egyre közeledő lámpáit pillantotta meg. Már csak centiméterekre volt az ő autójuktól. Az ütközés elkerülhetetlennek tűnt. Végiggondolni pedig végképp nem volt idő, az egész olyan gyorsan történt...

Ekkor azonban egy nagyon aranyos lány odahajolt, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben, mert látja, hogy nem megy. Én természetesen azonnal rávágtam, hogy nagyon megköszönném. Így hát ez a gyönyörű lány, akiről később kiderült, hogy a neve Anna, segített nekem a háziban. Mikor végre készen lettem a házi feladattal egy másik kérdést tett föl...

Halló.... mentők ?
Mié? Nem azt hívta?
De.!
Akkor minek kérdezi? Vagy mondja! Mit akar?
Rosszul vagyok...!
Rosszul hallom, hangosabban!
Rosszul vagyok!!! Ezt már hallottam… azt mi baj?
Infarktusom van.
Igen? És ezt miből gondolja tán orvos?
Nem.
Akkor meg ne zavarjon össze...

Tanár úr vigyázzon! A táblán van egy fekete lyuk és egyre csak nő! Megeszi a tanár urat is! Már késő! Elaludtam. Biztosan alszom, mert csak álmomba merek arra gondolni, hogy az iskolába hagyják az embert aludni.
Hé! Alvó embert nem illik zavarni. Mi van? Hozzám beszél? ...

- Hát tudod mit csinált.
- Meg..
- …csalt, igen. Hazudott. Hát rossz bélyeg lett. Így az ember inkább elfelejti a szép dolgokat, és csak a rosszakat látja. Lefényképezve.
- Hogy...
- értem? Szóval, ha eszembe jut, akkor egy-két lábon járó rossznak gondolom. Vagy fénykép-rossznak...

Apukám mindig azzal büszkélkedett mindenkinek, hogy az o fia mar hat éves korában mondta, matematikus akar lenni, mint az anyukaja. Nem tudom, valóban emlékszem erre, vagy csak annyiszor mondtak mar nekem, hogy elképzelem, amint mondom Apunak? Igazából nem is érdekes.
A következő emlékeim mar azok, hogy egy asztalnál ülök, Anyukám mellettem volt Apukámnak, testverem az agyon sír, Apukám pedig folyamatosan zúdítja a mocskot a nyakunkba...

Vajon mért változik az élet olyan könnyen, és gyorsan? Egy perc alatt mindenünket elveszíthetjük, ami egyszer fontos volt, és van, mikor mindent megkaphatunk, amit fontosnak tartunk. Miféle különös, kifürkészhetetlen játékot űz velünk az Élet? Mi a célja? Tanítani akar bennünket? Vagy csak bábúk vagyunk az Élet furcsa bábszínházában?Aki jól viselkedik, azt megjutalmazzák, a gonosz pedig megkapja a büntetését? ...