Egyéb történetek - 129.oldal

A légiirányítás kilépett a vonalból. Kisebb csönd után a másodpilóta volt, aki először megszólalt.
- Úristen, elég félelmetes, hogy ilyen közelről tapasztalhatunk egy eltérítést.
- Hát igen - válaszolt Geoffry -, de azért maradjunk higgadtak. A központ azt kérte, tartsuk a távolságot, nem szabad elveszítenünk.
- De kik tehették? Terroristák? - kérdezte az egyik segédpilóta...

A temetés délután volt. Közeli barátok, családtagok. Bizonyosan nekik is hiányozni fog, hogy nincs többé, hogy elment. Azonban a legnagyobb fájdalom egy ember szívét járta át. Az édesanya és a feleség fájdalmát senki más nem érheti, nem érezheti...

Már nagyon kívántam egy nedves puncit. Nem érdekelt, hogy kié vagy mié! Átkaroltam a nőt és megfogtam a babakocsit és szépen hármasban elmentünk arra a sötét helyre, ahonnan jöttem. A nő nem nagyon akart jönni, a babakocsi utasa meg úgy 2-3 hónapos lehetett, nem nagyon érdekelt. Persze a nő a gyerekért aggódott...

SIR DSZEPETTÓ: (gondterhelten ráncolja a homlokát) Oh, önző humánasszony! Te csak sokfekhelyű leányodra gondolsz! Az ártatlan békát ki kérdezi meg hát?
Mit érezhet egy ilyan apró állat, a kisasszony láttán? Hosszú aránytalan karok, duzzadó "egyikkisebbmintamásik" emlők, sertéstoka, cserepesre szikadt száj, ostobaságtól véres szemek, és oh, uram, kegyelmezz: az a bamba pestises tekintet! Csak egyszer feledhetném! ...

A felhő mennydörgőn nyávogni kezd, majd egy krumpli esik ki belőle. Úticélját elérve Karcsii abnormális alakú szájába - mely az abnormális fejen telepszik - ér célt.
Kancsó fuldokolni kezd. Összeesik, és trottyos-foltos gatyója is lecsúszik róla. Kancsónak vége... vagy mégsem???

Az ajtaján egy koponya volt, amit ő rajzolt. Hirtelen úgy tűnt, mintha kidomborodna, s egy halhatatlan halott csillogott a szemében. Önmagát látta benne. Hiszen a lelkét már rég megölték, de akárhogy próbált elmenekülni az élet elől, sosem sikerült neki. És a zúgás újra felhangzott...

De sajnos nem az volt... könnyem lassan csordult végig arcomon... legszívesebben ordítottam volna de már nem ment, mintha egy gombóc akadt volna meg a torkomon, mintha egy láthatatlan kéz fonódott volna nyakam köré, hurkot fonva...se ki se be nem juthatott hang, féltem,még mindig... láttam anyut, ahogy a kocsifeljárón fekszik, ernyedten, mozdulatlan... holtan...

Fél tíz környékén a mamám fel akarja hívni anyáékat, de nem veszik föl. Telnek a percek egyre idegesebb. Én nem aggódtam. Biztos lemerült az akkujuk. Pár perc múlva csörren a vezetékes, hogy valami baleset történt, nem tudják mekkora a baj...

Sziasztok! Itt látható a szöveg , amit olvastok , egy ballagási búcsúztató beszéd. Nemrég írtam, de szeretném, ha elolvasnátok és véleményeznétek, hiszen nem valószínű ismertek, így elfogulatlanul tudtok róla vélemény, kritikát írni. Köszönöm az észrevételeiteket! ...

Bár tudtam, hogy nem szabad és azt is tudtam, hogy mekkora felelősséggel jár, s ha a kezem között hal meg, sosem tudom majd megbocsátani magamnak, de boldoggá akartam tenni utolsó napjait.
Másnap korán bementem a kórházba. Szétnéztem, majd az egyik sarokban megpillantottam egy rozoga, de alkalmas tolókocsit...