Egyéb történetek - 111.oldal

Ahogy beléptünk, ő ágynak is esett. Ott volt még a mási két szobatársa is. Ők is pihentek. Anna a hátára feküdt, és én tudtam mi az, ami biztosan jól esne neki. Felültem az ágy szélére, és masszírozni kezdtem a vállától a derekáig. A két szobatárs lassan kiment, mert jött a csoportjuk a túra másik részéről...

- Az előőrs megsemmisült! Keresztül gázoltak rajtunk! A veszteség nagy!
Rood nem szólt egy szót sem, csak bámult maga elé. "Legalább a gyermekek és a dolgozók nincsenek itthon, talán ők túlélik." - gondolta
" Az összes katonát ki kell vezényelnem a település határához. Én állok az élükre,és ha kell mindannyian meghalunk. " ...

Este van. A rádióból halk zaj szűrődik, de fel sem fogom. A régi kislámpa sárgára festi a szoba falait. Fekszem az ágyamon, szemem csukva, karom kitárva. Nincs megágyazva, bár az álom kerülget, de én ruhában várom a tudatlanságot...

Ekkor még csak kisebb sérüléseik voltak az autó utasainak. Kálmán megpróbált kiszállni az autóból, és a többieket kiszabadítani. Ahogy megmozdult, az autó még lejjebb esett a szakadékban. Esés közben Judit valahogy kirepült a kocsiból, de életveszélyes állapotban találtak rá a mentősök. De ő legalább túlélte...

– És amikor ott voltam nálad és az az Anita hívott. Utána síri csöndben voltál, mintha nem akarnál valamit elmondani. Pedig még mindig együtt voltunk. Miért nem mondtad el, hogy miatta hagysz el? Miért kellett akkor is azt mondanod, hogy munka ügyben hívott? És olyan arcot vágtál, mintha valamit szégyellnél előttem. Akkor beszéltétek meg a következő randit ugye? Te szemét! Hagyj, eressz! – a fiú nem engedte az ölelésből Katát.
– Nem azt beszéltük meg akkor. Higgy nekem szerelmem...

Elolvasom »