Ha rá gondolok... (4. rész)

Ott hagytam abba, hogy Anna megkérdezte, nem e várom meg, amíg kijön a zuhanyzóból:

Szívesen válaszoltam:
- De. Menj, itt várlak. - és rámosolyogtam.
Már ment is, és én kimentem elszívni egy cigarettát. Kb. 20 perc telt el, én addig ismerősökkel beszélgettem, majd megláttam, hogy jön. Kipirult arccal, fáradt szemekkel jött ki. Rámnézett. mosolygott, átkarolt, és már mentünk is a szobája felé.

Ahogy beléptünk, ő ágynak is esett. Ott volt még a mási két szobatársa is. Ők is pihentek. Anna a hátára feküdt, és én tudtam mi az, ami biztosan jól esne neki. Felültem az ágy szélére, és masszírozni kezdtem a vállától a derekáig. A két szobatárs lassan kiment, mert jött a csoportjuk a túra másik részéről. Ez a tündérszemű leányzó magához húzott, és rámnézett. Kérdőn néztem rá, majd óvatosan megcsókoltam. Innentől beindultak a cselekmények. Jó idő múlva, mielőtt megtettük volna, Anna így szólt:
- Ne... hagyjuk abba. Nem akarok hülyeséget csinálni.
Megértettem őt, hisz én is teljesen elvesztettem a józan ítélőképességemet.
- Lassítsunk... - szólt, azzal kivonult, én követtem.
Az este további részében a lehiggadás, és önkontrol próbáján kellet részt vennem. Nem kis fáradtság volt, de sikerült. Eljött a lefekvés ideje, és meg is történt, de eléggé pörögtek a gondolataim ahhoz, hogy jól és rendesen aludjak.

Feljött a nap. Péntek. A délelőtt snassz és unalmas volt. Képeket csináltam Annáról, haverokról, majd videóra váltottam. Irány a húgom szobája, gondoltam csinálok róla meg Béciről is tábori emlékeket. Ők nem voltak ott, viszont Annás a barátnője igen, Úgy tettem, mintha fényképeznék, és közben kérdezgettem őket mindenről. Anna egyszer így szólt:
- Hány képet csinálsz még?
Jött a válasz egy vigyorral:
- Mi van, ha nem fényképezek?
Azt az arcot látni kell, leírhatatlan döbbenet, és utána az az édes vigyor, a háttérben a barátnője kellemes kacajával...

Folyt. köv.