Nyár van, az idő kellemes, épp gyaloglok a járdán. Tegnap megbeszéltünk egy időpont, hogy mikor találkozzunk a barátnőmmel. Most, pont oda tartok. Végre, újra látom, már nagyon hiányzik, pedig csak két napja nem láttuk egymást. Mégis olyan izgatottnak érzem magam. Már itt is vagyok, a szokásos helyen, megérkeztem. Ekkor közeledik felém valaki. Formás test, divatos ruha, barna szem, copfba kötött barna haj. (Pont, ahogy én szeretem) Ekkor elkezd gyorsabban verni a szívem, mint az első találkozáskor. Igen, ez a lány, ő a barátnőm, Linett . Ez az a név, amit soha nem felejtek el. Linett, Linett, már ez a név is olyan hatással van rám… Már csak egy lépés választott el minket, ekkor már láttam, hogy baj van. A lány mosolya, valami nem stimmel, tudtam. De nem foglalkoztam vele, átöleltem. Egy ölelés, olyan érzéki tud lenni és ez most valamiért, nagyon is az volt. Meg fogtuk egymás kezét és elkezdtünk sétálni. Ekkor Linett megszólalt, hogy üljünk le itt a parkban egy padra. (Furcsállottam a dolgot).
Leültünk, szorosan egymás mellé. Eltelt fél óra, mire én megkérdeztem, hogy holnap mikor találkozunk. Mire egy olyan válasz jött, amire nem voltam felkészülve. – Holnap mi nem fogunk találkozni, mi többet nem fogunk. - Egy világ omlott össze bennem, tudtam, hogy ezt már nem menthettem meg, hogy mindennek vége, mindennek. Eljött a búcsú pillanata, felálltunk és egymáshoz fordultunk. Megcsókolt! Ebben a csókban minden benne volt, minden. Érzelem, lágyság. Az utolsó csók, az utolsó csók. Amit az ember soha nem felejt és fáj visszagondolnod rá, amikor a lányt már nem is szereted, már nem szereted. Az utolsó csók, olyan mintha leperegne előtted az életed, csak itt nem magad látod. A lányt, a lányt, akiért mindent megtennél, aki mindennél és mindenkinél fontosabb nálad, aki életben tart, akiért érdemes élni, aki számodra ő maga az élet.
Az utolsó csók, az utolsó, amikor utoljára van veled az a lány, akit nagyon szeretsz, nagyon szeretsz. Megjelennek előtted a legszebb emlékek, amikor még minden szép volt, amikor még boldogok voltatok. Az utolsó csók, az utolsó csók, amit soha nem felejtesz el, mert olyan valakitől kapod, akit nem tudsz elfelejteni, nem is akarod. Ha igazán szereted, soha nem tudod, hiszen, hogy felejthetsz el úgy valakit, hogy jólesik a rá emlékezés, a rá emlékezés. Az utolsó csók, az a pillanat, amikor utoljára látod azt a lányt, akit többet soha. Megkérdeznéd tőle… hogy miért?? De nem teszed, hisz legbelül tudod, hogy már nincs visszaút. Amikor eltávolodtok egymástól, mégis, csak egy mondat jár a fejedben: ez volt az utolsó Csók!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások