1.
Bánat,
ami körüllengi lényem
Bánat,
ami elűzi nevetésem.
Fájdalom,
ami szívemben ég,
Fájdalom,
ami nem múlt el még.
Vágyom
a nyugalmat régen
Vágyom,
hogy kezed hozzám érjen.
Sírok,
mert végül egyedül maradtam
Sírok,
mert oly nagyon akartam.
Érzem
pedig nem szabadna,
Érzem,
csak üresség maradna.
Félek
a lelkem összetörne,
Félek
a fény el sose jönne.
Keresem
tekinteted a tömegben,
Keresem
a vágyott nyugalmat öledben.
Látom
mégis gyémántkönnyeimen át,
Látom
két karod mást ölel át..
2.
Jövő,
amit rég feledtem,
Jővő,
amit kettőnkért szerettem.
Tűz,
mely fellángolt régen
Tűz-
most lobbant el éppen.
Éjszaka:
megérint csöndje mélyen
Éjszaka,
mikor a holnapot félem.
Álom,
amit dédelgettem
Álom,
mit végül elengedtem.
Fájdalom
ami még nem múlt,
Fájdalom,
ami lelkemben gyúlt.
Bánat
kíséri sóhajom,
Bánat,
mely árnyékként követ utamon.
2004.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások
Jövő,
amit rég feledtem,
Jővő,
amit kettőnkért szerettem.
Ezek a sorok telibe találtak.
Úgy tudom, elmúlt ez a hangulat. HálIstennek...
Van egy idézetem erre, én írtam, de igaz.. "Nem akkor tudsz írni a boldogságról, ha maga az érzés eltölt és szétfeszít. Igazán maradandót akkor alkotsz, ha a feneketlen mély magával ránt. Az öröm elérhetetlenségének illúziója teremti meg azt a szakadékot, melyről a másik oldal szebbnek tetszik. Ezt a szépséget a boldogság vagy boldogtalanság érzésének nyilvánvaló ellentéte adja."
Nekem az ilyen érzelmekről szóló definícióféleségek erőltetettnek tűnnek. Ha azon jár az esze az embernek, hogy az érzelmeit megpróbálja megfogalmazni, akkor „elfelejt” érezni, hiszen másra koncentrál. Ha pedig nem érez százszázalékosan, nincs mit megfogalmazni.
Mellesleg, mindenki szívesebben fogalmazza meg a fájdalmait, hiszen ha kiadja magából, megkönnyebbül, valamint a fájdalomérzet sokkal ütőképesebb, s jobban megfogalmazható, mint a boldogságé.
Ez a vers, VERS így nagybetűkkel, mert az. Nincs mit hozzátenni, jó formában szép érzelmes gondolatok. Egy szép önkifejezési forma. De a versírás meterség is, ha valaki abból él.
Az én legutóbbi versem (itt Jég címen jelent meg), nem tudtam többé elolvasni, mert bár kiírtam magamból a fájdalmat, akkor ezerszeresen visszajött.
Ezért írtam hozzá még. Ezt a versemet majd egyszercsak olvashatjátok itt is mert már feladtam, csak még nem jelent meg. Azóta hogy írtam hozzá, újra el tudom olvasni.
Visszatérve Artemys versére szerintem nagyon jó, és tőlem kap 10-10 -t