Történetek
a a
2007.09.03 | édes csajszi | Regény | Megtekintések száma: 1683
timi szerelmes története
Timi átlagos tinilány. Szeret a barátaival lenni, barátnőivel szépségnapokat tartani és szeret bulizni.
Anyukája Frissné Nógrádi Amélia, mérlegképes könyvelő. Általában nagyon aranyos és kedves, mindig bájos mosolyú hölgy, aki rettentően szerette lányát.
Apja Dr. Friss László, sebész. Ahogy mondani szokás, munkamániás volt. Ez miatt nem sokat törődött lányával.
Timi ezt párszor el is mondta neki, de egyik fülén be másikon ki.
Timi barna hajú, kék szemű lány. Kicsit telt. Ezért nagyon sokszor cikizték osztálytársai. Ez mikor még kicsi volt, nagyon bántotta, de most, hogy már nagyobb nem tudja érdekelni.
Általában mindig vidám természetű lány. Ahhoz képest, hogy sokan nem szeretik kinézete végett elég sok barátja volt.
Legjobb barátnője, Fodor Nóra. Már egészen kiskoruk óta ismerik egymást. Sosem veszekednek, de ha mégis, pár perc múlva már el is felejtik. Mindent megosztanak egymással még a legféltettebb titkaikat is. Sokan irigyelik is őket, milyen jó barátnők. Nóra szőke hajú kék szemű lány, nagyon jó alakkal, amit Timi nagyon irigyelt. Általában mindenki nagyon szereti és sok fiú szerelmes belé. Kedves, szeretetreméltó lány, ezért is szerette nagyon Timi őt. De térjünk rá a történetre:

Timi reggel 6: 23-kor ébredt fel, különösen nagyon korán.
- Legalább lesz időm elkészülni a suliba és nem kések el, mint tegnap!- gondolta.
Bement a fürdőszobába olyan halkan, ahogy csak bírt, hogy szüleit nehogy felkeltse.
Bejutott sikeresen úgy, hogy szülei nem keltek fel. Kb.40 percig volt bent a fürdőszobában.
- Hát ez nagyon jól esett!
Gyorsan felöltözött, kifésülte a haját, és már indult is a suliba.
Ahogy ment az utcán, egyszer csak meglátott egy nagyon helyes fiút. Majd elolvadt a látványtól. Nem vette észre, de már annyira bámulta, hogy a fiú nem bírta tovább, hogy ne szólítsa meg:
- Szia ismerjük egymást?
- Öööö nem. Gondolom.
- Pedig jó lenne!
Ezek után a fiú bement egy házba. Timi gondolta a lakása lehetett.
- Úr Isten megszólított egy ilyen helyes srác! El nem tudom hinni, hogy lehet ez? Egy ilyen csúnya, kövér lányt, mint én, megszólít egy ilyen, ilyen, ISTENI SRÁC! ! ! Körülbelül annyi éves lehet, mint én! Ez is csoda, hogy egy korombeli ilyet mond! ! ! ! ! És azt mondta, hogy: JÓ LENNE, HA ISMERNE! Talán bejövök neki? Erre még gondolnom sem lehet az ilyen fiúknak csak azok a pálcika csajok, jönnek be, akik be tudják tuszkolni a formás kis hátsójukat egy miniszoknyába és úgy riheg röhögnek, mint a hiénák. De inkább nem hergelem tovább magam.

Egy kicsit késve, de beért a suliba.
- Ma akkor megyünk a szokásos vásárlásra?- kérdezte Nóra, aki egyben a padtársa is volt.
- Hát persze! De hova menjünk?
- Majd szünetbe beszéljük meg, Viharfelhő minket néz!
"Viharfelhő", Timiék osztályfőnöke volt. Azért nevezték így, mert amerre csak járt ott mindenkiben feltámadt a rosszkedv, mint amikor a viharfelhők gyülekeznek. Viharfelhőnek igazi neve Balogh Erika volt. Timinek és Nórának nagyon nehezére esik kimondani, hogy Erika néni, de néha sajnos meg kell tenniük.
Viharfelhő nem nagyon szerette Timit. Hogy miért?
Egyszer az egész osztály elment színházba. Timi (mint mindig)
Nóra mellett ült. Előző nap kapták meg a matek dogát. Tudni kell, hogy Viharfelhő matekot is tanít Timiéknek.
Szóval megkapták a dolgozatokat és Timinek nagyon rosszul sikerült. Nagyon ideges volt egyben magára, de Viharfelhőre is.
- Milyen egy bolond majom ez a Viharfelhő nem? ? ? - kérdezte Nórától.
De a választ nem Nóra, adta hanem valaki a háta mögül.
- És ki az?
- Erika néni! - nagyon nehezére volt kimondani ezt a nevet.
Hátrafordult. Vajon ki ült ott? És ki kérdezte, meg hogy „ki az˝?
VIHARFELHŐ!
Azon a napon meg is büntette Timit. Mikor visszaértek a suliba, neki kellet kiszedni a szemetet a padokból.
Nahát az óta nem szereti Timit Viharfelhő, de ez az érzés kölcsönös volt.

Matekóra volt.
Timi ezt az órát jobban utálta a padok aljára ragasztott rágóknál (pedig azok rémundorítóak).
Szóval ott ült a padban, sajnos nem beszélgethettek Nórával így elkezdett írni egy levelet:

Képzeld mi történt velem útban a suli felé.
Mint mindig megyek a megszokott kis utcámban, amikor meglátok előttem egy nagyon helyes srácot.
Barna haj kék szem. Huu!
Szóval (sajnálatomra pedig nem szeretem ezt tenni, de mindig elfeledkezek magamról, ha látok egy ilyen helyes srácot) nagyon elkezdtem bámulni. FELTŰNÖEN!
Szerintem a srác már nagyon zavarban lehetett ezért
MEGSZÓLÍTOTT!
- Szia ismerjük egymást? - mondta a fiú.
- Ööö nem. Gondolom. -nyögtem én.
És ő erre el sem tudod képzelni mit mondott:
- Pedig jó lenne!
Szerinted ezt csak szánalomból mondta, hogy ne szégyenkezzek, hogy kövér vagyok és legyen egy sikerélményem? ?
Kérlek, írj vissza! ! !
Timi



Észrevehetetlenül odadobta a levelet Nórának.
Nóra kicsit meglepődött, mert nagyon belefeledkezett a "matematika csodáiba"!
- Fúj! Csak ennyit tudok hozzáfűzni.
Nóra egyébként szín ötös matekból, hogy képes erre, nem tudom.
Egyszerűen én nem tudom felfogni ezeket, az egyenleteket. Na de leszögezem nem is nagyon hajtok rá, hogy értsem, pedig van egy zseni barátnőm, de nem kérném meg, hogy segítsen, mert nem is érdekel!- gondolta Timi.
Nóra elkezdett írni. Nem telt bele 2 perc, már itt is a levél.
- Vajon mit írt? ? - kérdezte magában Timi.

Timi először is NEM VAGY KÖVÉR! ! ! Jó van egy kicsi rajtad, de kövér akkor sem vagy! És neked miért ne lenne esélyed a fiúknál? Mi vagy te mutáns! : - )
Nem, nem vagy az. Te egy szép, okos csajszi vagy!
Hát az őszintét megmondva nem tudom mire vagy, hogy értette ezt a fiú! Tudod így látatlanba! Ott kellet, volna lennem megnézni, hogy mondta, milyen gesztusokkal, meg minden.
A leírásod szerint helyes lehet az a fiúka! ! Bár nem sokat írtál róla!
Én is ott lettem volna a helyedben! !
Szóval nem tudtam elmondani, de a városban nyílt egy új ruhaáruház és tudom, hogy kell odamenni egy kicsit hosszú az út, de nem baj legalább mesélsz még a fiúról.
Írj egy rövid választ! !
Nóra


Timi meg volt döbbenve ennél a sornál:
"Te egy szép okos csajszi vagy! ! "
- Úr isten, hogy én SZÉP! ! ? ! És ráadásul OKOS? ?
Ez jó nagy vicc! !



Nekem az a hely jó lesz. Azt meg, hogy értetted, hogy ott lettél volna a helyemben? Én úgy tudom, van barátod, vagy tévedek?
Timi


A választ már szóban kapta, mivel kicsöngettek.
- Na, szóval akkor most neked van fiúd?
- Hát… van! De tudod annyira egy unalmas fazon, hogy úgy érzem szakítanom kéne vele.
- És mi itt a baj?
- Mi lesz, ha megbántom!
- Jaj, Nóra! Ha ennyire bántana a lelkiismeret, akkor mond meg neki, hogy szakítsatok, de lehettek barátok! Ha ezt nem fogadja el, akkor bunkó, ha meg igen, akkor tényleg szeretett. De ez ne bántson téged! Vagy hogyha ezt az egészet túl drasztikusnak véled, akkor mond el az érzéseid iránta.
- Ezt nem nagyon értem.
- Mond meg neki, hogy legyen egy kicsit izgalmasabb, vigyen el valahova és ne csak a suliban, találkozzatok.
- Ez jó ötlet! Most sokat segítettél, kösz.
- Nincs mit!
Nóra nem sokat totojázott. Odament a fiú osztályához.
Szólt neki, hogy jöjjön ki.
- Szia Nóra! Mit szeretnél?
- Szia Marcell! Valami nagyon fontosat szeretnék mondani neked.
- Persze mond nyugodtan.
- Szóval arról lenne szó, hogy… de nem fogsz megharagudni? ?
- Még nem tudom, de nem!
- De ígérd meg.
- ÍGÉREM kicsim! ! !

Timi is ott állt csak egy kicsit a háttérben. Ahogy nézte őket annyira megfájdult a szíve, hogy a fiú ilyen kedvesen és megértően beszél Nórához. Egy szóval féltékeny lett egy kicsit.

- Szóval arról lenne szó Marcell, hogy nem tudnál egy kicsit izgalmasabb lenni?
- Ezt, hogy érted? ? ? - értetlenkedett Marcell.
- Úgy, hogy ne csak a suliban találkozzunk, hanem néha hívj fel, és beszéljünk, meg egy randit és néha te is, odajöhetnél az osztályom elé és ne csak mindig én! Olyan, mintha én lennék fiú te, pedig a barátnőm! ! ! !
Már nagyon unom, hogy sohasem beszélgetsz velem, és csak én beszélek, meg néha benyögsz valami olyat, hogy: Aha, ja, nem, ühüm! ! ! De persze a haverjaidnál meg csak nyomod a dumát. Hogyha nem szeretnéd, hogy a barátnőd legyek, akkor csak, tessék most mond meg, vagy kérlek, változtass a stílusodon felém szemben. Jó?
Marcell se, köpni se nyelni nem tudott e szavak hallatán.
De végül, minden erejét és szókincsét összeszedve, ezt mondta:
- Szóval soha az életben nem találkoztam egy ilyen szuper aranyos csajszival, mint te és nem is szeretnélek elveszíteni kicsim. Sajnos arról nem tehetek, hogy nem beszélgetek veled, mert sajna nagyon zavarban vagyok melletted. Azért nem megyek soha az osztályod elé, mert a tanár mindig vagy 5 perccel tovább tartja az órákat és akkor te már ott vagy. Ha várnál 6 percet, akkor én is odamennék, de hidd el cicám erről nem én, tehetek. A tali szerintem nagyon jó ötlet lenne, csak eddig nem nagyon szerettem volna ez ügyben kérdezni téged, mert azt hittem, hogy neked túl korai lenne.
De mostantól legalább kétnaponta hívlak majd!
Oké? Pici babám!
- Persze!
És a fiú karjaiba vetette magát Nóra, és hosszan átölelték egymást.

Timi csak nézte őket, hogy milyen aranyosak így együtt és, hogy milyen tökéletesen megértik egymást. Meg amiket Marcell mond Nórának, hogy például: Pici babám meg kicsim!
- Ez olyan romantikus! Ah, nekem lenne egy ilyen barátom Istenem. Hmm, de nekem biztos soha az életbe nem lesz!
SOHA! ! ! !
Ekkor elsírta magát.
Nóra pont akkor nézett oda, de csak egy villanást látott Timiből, mert már rohant a vécére.
- Bocsi, Marcell mennem kell! Akkor következő szünetbe, oké?
- Jó szerelmem!
Nóra már rohant is Timi után. Egyből a vécé felé indult, mert tudta, hogyha Timinek valami baja van, akkor oda megy.
Benyitott, de sehol senki:
- Timi itt vagy?- suttogta.
- Nem. Kérlek, menj el.
- Miért mi a baj?
- Semmi, csak egy kicsit ki vagyok akadva a jegyeim miatt ennyi az egész.
Nóra sejtette, hogy Timi nem mond igazat, és leplezni próbál valamit. De nem akarta nyúzni tovább, inkább kiment.
- Oké, én akkor megyek, majd az osztályban várlak, de siess már csak 7 perc, a becsöngetésig. Szia!
- Szia!- mondta hüppögős hangon Timi.
- Nem akarom Nórát az én bajommal terhelni, inkább nem mondok el neki semmit, úgyis csak ellenezné, hogy kövér vagyok és, hogy soha nem lesz barátom, meg minden.
Na, de megyek be, mindjárt kezdődik az óra.
Kijött az egyik helységből, megmosta az arcát és már indult is kifelé. Nagy erővel kinyitotta az ajtót, mikor hatalmas koppanást hallott az ajtó mögül. Észrevette, hogy valakit eltalált, de nem lett komolyabb baja, vagyis ezt mondogatta magában Timi. Mikor jobban megnézte az emberkét, látta, hogy egy fiú és nem is akármilyen fiú. Ez az a fiú, akit ma reggel látott, de nem volt nagyon biztos benne.
- Szia nagyon sajnálom, ami történt! Jól vagy?
Mikor kinyitotta csillogó kék szemét a fiú, már biztos volt abban, hogy vele találkozott reggel.
- Veled találkoztam ma reggel?- kérdezte a fiú, vagyis nem lett komolyabb baja, Timi örömére.
- Azt hiszem igen. Nincs semmi bajod?
- Nincs!- mosolygott.
- De tuti semmi baj? Annyira szégyenlem magam. Felsegítselek?
- Annak örülnék!
Felsegítette a fiút. A fiú leporolta magát. És ezt mondta:
- Már egy nap kétszer látlak. Ez már főnyeremény!
Timinek elállt a szava járása. Nem tudta elképzelni, hogy ez most egy álom vagy igazság!
- Ööö ezt most komolyan mondod?
- Hát, persze te nagyon szép lány vagy!
Nahát Timinek megállt a szíve. Ámor nyila beletalált.
A fiú így folytatta:
- Nem is tudom még a neved! Megtudhatnám?
- Timi!
- Timi milyen szép név, én Benjámin vagyok! Majd találkozunk következő szünetben? Ugyanitt, mert mindjárt becsöngetnek!
- Persze.
- Oké, akkor, szia Timi!
- Szia Benjámin!
- Kérlek, hívj csak Beninek.
- Jó Beni!
És Beni már el is tűnt.
- Huu nekem is mennem kéne!

Timi úgy elkezdett rohanni, mint annak a rendje. De sajnos nem túl gyorsan ahhoz, hogy ne késsen el. Pont Viharfelhővel volt órájuk.
- Ezt most jól megszívtam!- gondolta magában Timi.
Benyitott az ajtón és Viharfelhő szemeivel találkozott (ezek a szemek ölni tudtak volna!).
- Hol volt eddig kisasszony? ? ?
- Elnézését kérem tanárnő, de éppen klotyón ültem!
Erre az egész osztály elkezdett hangosan nevetni.
- Elég legyen!
Mindenki abbahagyta.
- Nagyon vicces kedvedbe vagy Timi! Ilyen viccesnek vélnél egy matek dogát is?
- Ööö nem!
- Akkor máskor légy tisztelettudó! Ha előfordul máskor is az én órámon, hogy késni mersz bármilyen okból kifolyólag, akkor biztos lehetsz egy osztályfőnöki intésben, írásban!
Most menj a helyedre! De ne merj beszélgetni Nórával, szegény lány, egyre csak lehúzod a tanulmányi eredményét az órák közbeni beszélgetésieddel! Vagyis csönd!
Na szóval hol is tartottunk? Ja igen szóval kedden szülői aztán...
- Istenem ez a Viharfelhő annyira utálom! De képzeld...
- Timi ne beszélj, minket néz! Írd le levélben!
- Oké!
Timi ezt a dolgot nem váratta sokáig. Már el is kezdte írni:

Nagyon nagy bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan bunkó voltam veled. Nem a jegyeim miatt voltam olyan levert, hanem azért, mert annyira aranyosak voltatok együtt és bevallom, féltékeny lettem, hogy nekem nem lesz soha ilyen barátom. Amikor elmentél, kijöttem a WC fülkéből, megmostam az arcom, és már jöttem volna ki mikor az ajtóval eltaláltam egy fiút! És képzeld melyik fiút találtam el? ? Amelyikkel ma reggel találkoztam! ! ! Mondtam neki, hogy bocsi meg minden, erre meg ő azt mondta (szó szerint idézve):"Már egy nap kétszer láttalak. Ez már főnyeremény” meg, hogy” te nagyon szép lány vagy”! ! Jaj és annyira szép neve van! Benjámin! ! !
ÉS TALÁLKOZNI AKAR VELEM A SZÜNETBE!
Nem tudom, mit tegyek! Szerinted?
Timi

Odadobta a levelet Nórához. Már olvasta is a levelet, mert az osztályfőnöki óra nagyon unalmas volt.
Miközben olvasta néha halkan ilyenek mondott: Juj, de jó! Istenem.
Timi már nem tudott ülni a saját fenekén az izgalomtól, hogy mit fog hozzászólni a történtekhez Nóra.
- Most dobd!
Nagyon vigyázniuk kellett, mert Viharfelhő csak úgy leste őket.
Nóra ezt írta:

Gondoltam, hogy valami más lehet a dologban és nem a jegyeid. Egyébként semmi baj. Szegény fiú jól beüthette a fejét. Tényleg az, akivel reggel találkoztál? ? ? Ez totális szerencse! És amiket mondott. Huuuu. Tényleg nagyon szép neve van.
Hogy mit javasolok?
MENJ ODA, AHOL MEGBESZÉLTÉTEK! ! ! TE NEHOGY ELSZALAZD EZT A LEHETŐSÉGET!!!
Nóra

Kicsöngettek.
- Akkor azt mondod, hogy menjek a találkahelyre?
- Hát persze! Eddig te mondtad azt, hogy neked soha nem lesz fiúd meg minden, és amikor tálcán kínálják neked, akkor meg nem nyúlsz érte? ?
- Lehet igazad, van! Nem, igazad van! ! Már megyek is oda. Szia!

Timi már szaladt is a WC-hez.
- Nem valami romantikus hely, de megteszi.
Beni már ott várt rá.
- Szia Beni!
Odarohant hozzá.
- Szia Timi! Hát eljöttél?
- Persze.
- Nem megyünk el sétálgatni az udvarra?
Az udvaron hosszas beszélgetésbe kezdtek. Néha nevettek is.
Timi úgy gondolta, hogy Beni számára az igazi. De ekkor jöttek a kicsit kínosabb kérdések.
- Te Timi neked már volt barátod?
- Ööö.. persze! Aj nem tudok neked hazudni. Soha az életem során még nem volt fiúm pedig már 14 éves vagyok!
- Értem!
- És neked Beni, volt már barátnőd?
- Nem! Vagyis nem vagyok túl jártas ebben a témában.
- Hát, én se nagyon.
- Timi!
- Igen?
Timi úgy gondolta Beni hangneméből, hogy meg fogja kérdezni, hogy nem lenne-e a barátnője.
- Jaj, de izgulok!- gondolta magában Timi.
- Azt szeretném kérdezni, hogy szerinted én helyes vagyok?
Hát, nem erre a kérdésre számított, de válaszolnia kellett.
- Ööö szerintem nagyon!
Jaj érzem, hogy pirulok, de rossz ő meg csak néz rám, mint borjú az újkapura. Lehet, hogy valami hülyeséget mondtam csak belülről másnak hangzott? Úr Isten kérdeznem kell valamit.
- Ööö miért szerinted én szép vagyok?
- Hogy szép? Gyönyörű! Már bocsi az érzelemkitöréseimért, de nem bírok magammal, ha a közeledben vagyok.
Timi nem tudott szóhoz jutni.
- Van MSN-ed, Timi?
- Igen van!
- Megadnád a címed és ott akkor hétvégén is, tudnánk beszélgetni, mert, hogy ma péntek van.
- Igen tudom. Persze, hogy megadom. Pillanat.
Elővett egy ceruzát meg egy papírt a zsebéből.
Ráírta a címét.
- Szóval: [email protected]?
- Igen!
- Oké, de mennem kell már csak 3 perc a becsengetésig. Szia!
És egy puszit nyomott Timi arcára.
- Szia!
- Soha az életemben nem mosom meg az arcom!- álmodozott Timi.

Timinek is sietnie kellett. De egyszerűen nem arra figyelt, hogy beérjen az osztályba, hanem azon, hogy megpuszilta őt Beni.
Így hát megint elkésett az óráról. De szerencséjére nem Viharfelhővel volt órájuk, hanem Ilona nénivel. Ilona néni Timinek és Nórának meg az egész osztálynak nyelvtant és irodalmat tanított. Timi belépett az ajtón. Mindenkinek a pillantása rá szegeződött. A tanár még nem volt bent. Nóra észrevette, hogy valami baj lehet Timivel. Mikor leült mellé, meg is kérdezte:
- Timi van valami baj?
- Hogy baj? Nóra én szerelmes lettem!
- Ja tényleg milyen volt a találka?
- Hát az fantasztikus volt. Annyi jót tudtam meg róla. Például minden télen, megy síelni, nagyon szereti az állatokat, főleg a kutyákat. Van három bátya és egy kishúga. Az egyik bátya Roland ő pedagógus, 23 éves. A másik Laci ő most jár egyetemre ő, azt hiszem 20 éves. És van még Tibi ő, pedig már 9.-es. A kishúga pedig 5 éves. Na de nem akarok mindent felsorolni, mert látom, már untatlak.
- Dehogy miért untatnál?
- Nem tudom.
- Kérlek, mond tovább!
- Elég legyen ott hátul!- hallatszott Ilona néni hangja, mert éppen akkor lépett be.
- Igen!- mondták kórusban a lányok.
- Timi!- suttogta Nóra.
- Igen?
- Írd le levélben!
- Oké!
Nem telt bele sok idő már el is kezdte írni a levelet.

Na szóval, amikor már jöttünk be a kapun megkérdezte, hogy nekem volt- e már barátom. Először rávágtam, hogy igen, de utána egyből mondtam is, hogy nem volt még. Mondta, hogy neki sem volt még, persze nem barátja, hanem barátnője.
De neki ennyi nem volt elég, hogy zavarba ejtsen, mert azt kérdezte meg, hogy szerintem helyes-e! Nahát itt nem tudtam, hogy azt mondjam-e, hogy erre nem szeretnék válaszolni vagy mondjam-e meg az igazságot. Az utóbbi mellett döntöttem. Vagyis azt mondtam feleltem neki, hogy szerintem nagyon. Erre úgy elkezdett bámulni engem, mintha az űrből jöttem volna. Meg szerettem volna, töri a csendet, így megkérdeztem, hogy és szerinted én szép vagyok? Ő erre azt felelte, hogy: Szép? Timi te gyönyörű vagy! De sajnálatomra már majdnem becsöngettek, ezért elváltunk, ő meg egy puszit nyomott az arcomra! Jaj annyira jó volt! Megint átélném! Azt hiszem, soha nem mosom meg az arcom!
Timi

Odaadta a levelet a pad alatt. Nórának szemlátomást nagyon tetszett. De ez az óra annyira szerencsétlen volt, hogy Ilona néni odajött hozzájuk és szó szerint kitépte a levelet Nóra karmai közül. Kiosztotta büntetésfeladatot a lányoknak. Azt kellett tenniük, hogy ki kellett menniük a szégyenpadra, és mint az óvodásoknak hangosan olvasniuk kellett egy mesekönyvből. Miközben az osztály már a hasát fogta a nevetéstől Timi és Nóra miatt, a tanárnő elkezdte olvasni a levelet. Timi ezt észrevette.
- Uram-atyám! Ha elolvassa, és azt fogja kérni, hogy olvassam fel akkor én, elájulok. –gondolta magában, mikor Nóra olvasott.
A tanárnő letette a levelet, és szélesre kihúzta a száját. Nórát és Timit a helyére küldte mikor végére értek a mesének. Ahogy igyekeztek hátra a padjukhoz, mindenki rossz megjegyzésekkel traktálta tele őket. Például olyanokat, mondtak, hogy: Ti elmaradott tyúkeszűek, buta libák!
Timinek és Nórának is nagyon rosszul estek ezek a fájó szavak, amelyeket rájuk zúdítottak. Leültek a helyükre. Egész órán egy szót sem szóltak. A szégyentől már beszélni sem tudtak.
Ebédszünet volt. Timi és Nóra lógó orral indultak az ebédlő felé. Út közben találkoztak Marcellel.
- Sziasztok!- üdvözölte a lányokat.
- Szia!
- Szia!
- Miért vagytok ilyen, letörtek?
- Az órán egy rémciki dolog történt, de nem szeretném részletezni!- felelte Nóra.
- Pfú tényleg rossz lehetett nektek olyan letörtek, vagytok! Na de hagyjuk!
- Én benne vagyok! – jelentette ki Timi és kezdett visszajönni a jókedve.
Kikérték a kaját, leültek hárman egy asztalhoz. Timi az ebédlő ajtajával szemben ült, így bárkit meglátott, aki csak bejött.
Benit nézte hátha bejön ebédelni. Nem volt nagy szerencséje, mivel Beni nem jött le ebédelni.
- Tuti bejött ebédelni! Csak lehet nem vettem észre. De várjunk, csak az nem lehet, mivel én egész végig itt néztem, hogy be nem jön-e! Nem is ettem szinte semmit! Annyira korog a gyomrom... és mindjárt becsöngetnek! ! ! Hát nem baj! Úgysem árt nekem, ha nem eszek!- gondolta magában Timi.
Marcell és Nóra figyelték Timit, hogy min gondolkozhat ennyit!
Pár perc agytorna után Nórának leesett.
- Benit várod?- kérdezte.
Timi a meglepődöttségtől nem tudta, hogy most mi van? Hol van?
- Hahó! Timi! ! ! Föld hívja Timit? Földkörüli pályára tévedt?- nevetett egy kicsit humorán Nóra.
Timi végre felfogta hol is, van és mit kéne mondania.
- Bocsi! Csak elgondolkodtam. Mit is kérdeztél?
- Semmi baj. Azt kérdeztem, hogy Benit nézed ennyire, hogy bejön-e?
- Na erre most mit mondjak?- kérdezte magában Timi-, még azt hiszik, hogy belezúgtam Benibe! Vagy talán igaz? Beleszerettem volna? ? ? Lehetséges nem tudom... na nekem aztán mindegy mit gondolnak én, megmondom az igazat.
Vett egy nagy lélegzetet és elmondta.
- Igaz milyen ciki?
- Miért lenne ciki? Nem értelek!- és elmosolyodott.
- Hát nem tudom! Egy napja... még annyi sem, ismerem azt a fiút!
- És?
- Hát, ennyi idő alatt, hogy szerethettem bele?

Marcell végighallgatta, ahogy Timi és Nóra lelkiznek. Csak nézte őket. De megszólalt egyszer:
- Timi!
- Tessék?
- Egy fiú is lehet ilyen hamar szerelmes!
- TÉNYLEG?
- Persze!- mosolyodott el.
- Akkor lehet ő is így érez irántam, mint én iránta? ? ? Istenem de jó lenne!- sóhajtotta.
Nóra is beleszólt a beszélgetésbe:
- Skacok igyekeznünk kéne! 10 perc múlva becsöngetnek és tesi lesz!
- Igazad van kicsim! Siessünk!

Timi gyorsan bekapott még pár falatot, hogy legyen valami energiája tesire! A második emeletnél Marcell elvált tőlük, mert neki történelem órája volt. Nóra és Timi már szinte vágtatott az öltözőbe. Pont mikor becsöngettek, akkor lettek készen.
- Hu... alig kapok levegőt! Hogy fogok én még tesizni is? – nevette el magát Nóra.
- Hehe... tesi előtt egy kicsit bemelegítettünk. – felelte lihegve Timi.
Mind a ketten egy kicsit elnevették magukat.

Gyorsan bementek a tesiterembe.
Az osztálytársaik már a bemelegítésnél tartottak.
- Semmi baj lányok, gyorsan álljatok be és csináljátok a gyakorlatot! – mondta Kriszta néni.
Kriszta néni tesit, és bioszt tanított. Ő volt a tanári karból az eddigi legaranyosabb tanáruk, akit mind a ketten nagyon szerettek. Sosem szidta le őket, ha késtek, vagy éppen nem tudtak felelni a kérdésére.
- Oké! – felelték együtt a lányok.

A tornaterem úgy volt elkészítve, hogy egy hatalmas csarnok ketté volt osztva egy nagy függönnyel. Az egyik részén a fiúk, a másik részén a lányok. Általában a fiúk mindig átkukucskáltak, hogy mit is csinálnak a lányok. Most egy kicsit zavarodás volt a suliban, ezért teljesen más osztálybéli fiúk voltak mindig a másik oldalon.
Timi nagyon reménykedett, hogy talán, Beni osztálya van a másik oldalon. Ez a kívánsága be is teljesült. Amikor átmentek a másik oldalra ahol a fiúk tesiznek, hogy hozzanak a szertárból röplabdát, a szeme a találkozott Beniével. Egyből elpirult, amit Beni is észrevett.
- Ő az a lány, akiről beszéltem neked Krisz!- mondta Beni az egyik barátjának.
- Ő? Hát, nem tudom nekem nem az esetem.
- Nem is baj! Így csak az enyém, lehet!
- Ohh már ennyire belezúgtál?
- Nem is tudod mennyire!
Ekkor Timi „véletlenül” elejtette úgy a röplabdáját, hogy az Benihez menjen.
- Szia Timi!
- Szia Beni!
- Bocsi csak véletlenül elejtettem a labdám. Olyan ügyetlen vagyok!- színészkedett Timi.
-Nem baj én így szeretlek! Ja amúgy Timi ő Krisz, de szólítsd csak Kikinek!
- Okés szia Kiki!
- Szia!
- Timi hétvégén nem...- de mielőtt befejezhette volna a mondatát Beni, Kriszta néni szólt, hogy jönnie kéne Timinek.
- Egy pillanat mindjárt megyek! Sorry Beni mennem kell majd szünetbe, elmondod jó?
- Jó!
És már futott is társai után. A tesi óra izgalmasan telt. Egész órán röplabdázás volt, Timi kedvence.
- Ma végre nem hülye felméréseket csináltunk! - mondta mosolyogva Timi.
- Jaja már tököm tele van vele!

Kicsöngettek. A lányok csordaként támadták meg az öltözőket. Timi is nagyon sietett, mert meg akarta tudni mit is akart mondani neki Beni.
- Biztos azt, hogy valahova elmegy hétvégén. – mondta Timi Nórának.
- Vagy lehet, hogy el akar hívni valahova nem?
- Ilyen gyorsan? Hisz egy napja... se ismer!
- Ki tudja, lehet, hogy már nagyon megtetszettél neki!
- Hát...lehetséges... –pirult el Timi.
Gyorsan felöltöztek mind a ketten. Mentek az osztálytermükbe. Sietniük kellett, mert kémia volt a következő órájuk és a tanáruk nem nagyon csípi, ha valaki elkésik.
- Ajaj Timi! Két perc és becsöngetnek! Szerintem már ne találkozz Benivel!
- Jaj és mi lesz, ha megsértődik?
- Dehogy fog! Biztos megérti!
- Remélem, hogy nem fogom már az első nap elrontani mindent!
- Tuti, hogy nem! Ezt én garantálom!

Felértek a terembe időben. Gyorsan még az utolsó másodpercekben kipakolták a kémia felszerelésüket, éppen időben, mert mikor már éppen kirakták utolsó felszerelésüket akkor toppant be Misi bá.
Ők csak így hívták.
- Osztály vigyázz! – mondta szigorú tekintettel arcán Misi bá.
- Ajaj rossz jel! Nincs túlzottan jó kedvében! Jaj Istenem csak ne legyen felelés, mert akkor nekem annyi! – mondta sírógörccsel Nóra.
- Nyugi!
- Ezt nevezitek ti vigyázzállásnak? Bezzeg az én időmben! Ha nem álltunk szép egyenesen, akkor már jött a nádpálca és akkorát kaptunk a hátunkra, hogy egy hétig lila volt! Flóra állj már fel! ! !
- Tanár úr kérem, nagyon fáj a hasam. Nem bírok felállni!
- Nem érdekel mi bajod, van! Felőlem, fájhat bármid! Engem csak az érdekel, hogy végre lássak egy osztály vigyázzt! De látom ettől az osztálytól még ennyit, sem lehet kérni! Ezért FELELÉS! ! !
Az osztályon síri csend uralkodott. Mindenki kezdte kinyitogatni a könyvét, hogy legalább pár szót be tudjanak nyögni felelésnél!
- Üljetek le! Összesen kettő felelő lesz! Egyik az alumíniumgyártásból felel, a másik a vasgyártásból! Timi mondj egy számot!
Timi teljesen ledöbbenve nem tudta milyen számot mondjon!
- Ööö... 1!
- Jó ahol kinyitom, onnan az egyel lejjebbi fog felelni először!
Az osztályon tapintani lehetett volna a félelmet. Valaki a körmét rágta, volt olyan, aki a ruháját gyűrögette. Nóra meg teljesen rosszul volt. Izzadt a tenyere, remegett a lába.
- Áhh... meg is van! Az első felelő... Fodor Nóra...
- Jaj Istenem! Miért én? Timi kérlek, ásd meg a sírom! – mondta félelemmel teli hangon Nóra.
Már indult ki a tanári asztalhoz lecsüngő orral mikor a tanár helyesbített:
- ... helyett Kovács Bernadett!
Egy kő esett le Nóra szívéről.
- Köszönöm, köszönöm! – mondta magában Nóra.

Berni az iskola egyik legjobb tanulóihoz tartozott. Nem is volt kérdés, hogy hányast fog kapni, de egy váratlan pillanatban ezt jelentette be:
- Elnézést tanár úr, de nem készültem fel a mai órára, mert tegnap halt meg a nagymamám és nem tudtam tanulni. Kérem bocsácson meg.
Misi bá arcára ördögi mosoly ült ki.
- Kisasszony.. engem az sem érdekelne, ha bárki másod is halt volna meg. Engem csak az érdekel tudod e a tananyagot vagy nem!?! Választ kérek.
- Nem tudom..
- Akkor tudod mi a szokás. Karó!
Az osztály meg sem bírt szólalni. Berni soha nem kapott még egyest. Egyszer csak könnyek kezdtek peregni Berni arcáról és lassan leült a helyére.
- Szegény Berni! – mondta Nóra.
De a tanár folytatta az osztály kínzását, de mintha Isten küldte volna, tűzriadó lett.
- Gyorsan helyezkedjetek kétsoros oszlopba és iparkodjatok ki!
Hasonló írások
Hozzászólások
(3) Fallen_angel
2007-09-03 21:47:15
Már alig várom a folytatást!!
(2) moon-sun
2007-09-03 11:16:06
nekem nagyon tetszik lekötötte a figyelmem ugy hogy semmi szörny sincs benne csak 1 egyszerü kis story de nagyon jó mikor lessz folytatása?D alig várom:)
(1) Mellesleg
2007-09-03 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak