Reggel volt még, és ősz. A fákról még nem hullottak a levelek, de a lovak már levedlették a nyári szőrüket, és sötétebb, vaskosabb bundát kezdtek növeszteni, innen lehetett tudni, hogy hamarosan beköszönt a hideg.
Az istálló előtt egy lány állt. Arca kortalan, szeme zöld, haja szénfekete. Vékony volt, tán túlságosan is, lényéből mégis erő sugárzott. Lovakat összeszoktatni jött ki. Egy sokáig beteg heréltet tett ki a többi közé, s most várta, befogadja- e a vezérkanca a régi-új ismerőst. Míg a lovak eléggé vihánc módon a soraikat rendezték, a lány figyelmét egy másik csoda kötötte le. A nap sugarai lassan átkéredzkedtek a lovardát borító ködfelhőn, szivárványt építve a karámok fölé.
Tekintetével újra a lovakat kereste, ahogy álltak egymással szemben, minden izmukat megfeszítve, a másik rezdüléseiben, érzéseiben olvasva, irigy lett és szomorú. Sajnálta, hogy az emberek elfelejtették, hogy így is lehet.
Motorzúgás zavarta meg a reggeli csöndet. Az autó ismerős volt, bár nem innen, s a lány meglepetten nézte az érkezőt. A férfi, egy szikár, szőke alak a múltból, tisztes távolságban megállva szó nélkül akasztotta a lányéba fekete tekintetét. Arca tükrözte, hogy túl sokat élt és látott, s azt hogy már nem fiatal. S mint a filmekben, mikor megáll az idő, nézték egymást néhány pillanatig, aztán a férfi felemelte a karját, előrelépett, megszokott, ösztönös mozdulatot tett, mintha megölelni akarná az előtte állót... a lány hátrahőkölt, pár lépéssel messzebb húzódva szívta magába a férfi kesernyés bánat-illatát. A fekete szemek felszikráztak, tán utolsó segítséget kérve, tán búcsúzólak. A szikrák opálos csillogást hagytak maguk mögött. A lány közelebb akart lépni, de bárhogy erőlködött, nem engedelmeskedtek a végtagjai. Szerette volna megérinteni a sovány férfiarcot, hogy elhiggye, nem a képzelet szüleménye az egész....
Nyerítésre rezzentek fel, s a karámba nézve a lány lassan elmosolyodott. A lovak befogadták a jövevényt, összeszagoltak, majd vígan bakolgatva elvágtattak a fák közé.
A férfi hátrált egy lépést, majd sarkon fordult, s a kocsijába ülve elviharzott.
A lány még állt egy darabig. Cigarettára gyújtott, és megvárta, míg eltűnik a szivárvány.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások
az az eroltetett szerintem amit te irsz, s felrugja az alapveto nyelvtani szabalyt..
Mit allitok?
(a lovak) befogadtak, osszeszagoltak .. elvagtattak.. s ez igy helyes nezd meg a nyeltankonyvet..)
A velemeny termeszetesen szabad.. mint a madar..
azért köszönöm.
főleg a jelzést az időszerűségre a sorok közt.
meg minden jót.