Plátói vágy

Két dologra gondolok. Az egyik "az". A másik te vagy. Emészt a vágyódás, hogy melledbe markolhassak, hogy hajadba túrjak, meghúzzam, és szabaddá vált nyakadba gyengéden beleharapjak, majd az apró, homorú fognyomokon gyengéden végighúzzam a nyelvem hegyét.
Hogy mellkasomon érezzem, ahogyan a kéjvágy és a félelem között, kétségbeesve könyörögsz, hogy hagyjam abba, miközben megpróbálsz még jobban odasimulni testemhez. Hallani akarom, ahogyan megfeszül a selyemsál, ahogy megpróbálsz szabadulni, hogy magadhoz ölelj, és eggyé válj velem, de nem enged, az ágy rabja vagy, és a gazdájáé...

Hagynálak egy pillanatig szóhoz jutni, hogy szapora zihálásod közepette megpróbáld kikönyörögni, hogy mégis eloldozzalak, hogy te is átölelhess, és haraphass, és karmolhass engem... Mert érzed, máskülönben megőrülsz. De ahogy küszködsz a szavakkal, én csak együttérzőn és elnézőn mosolygok rád, és érzed, látod, hogy kiélvezem kínlódásod és évődésed minden cseppjét.

Utána letörölném a kicsordult könnycseppeket a szemedről, és megcsókolnálak, hogy egy kicsit megnyugtassalak. Majd melléd térdelnék, közben gyengéden végigsimítanék az oldaladon, és távolabbi kezem játékos kanyarba kezdene a hasadon, végigcirógatná a pihéket a vénusz-dombodon, és gyengéden betakarná forró nemiszerved.

Közben végig a tekinteted fürkészném. Talán még a fejed is megcsóválnád a remény tűnő fátylán át: "Kérlek, ezt ne... csak tégy magadévá, de ne játssz már velem..." Ám kézfejem kupolája meghasadna, és középső ujjam olvadó jégcsapként csúszna be a vaginádba, míg a többi ujjammal gyengéden kitárnám a szeméremajkaid. Egy darabig csak gyengéden játszanék veled, hogy közben az ujjam töve a csiklódnál mozogjon.

Érezni akarom, ahogyan az ujjamra fogsz odalent... ahogyan egyre nedvesebbé válsz a kéjtől. Akkor újra föléd hajolnék, és szabad kezemmel megfognám a melled, majd simogatni kezdeném, a másikra pedig rátapasztanám ajkam, és gyengéden szívogatva elkezdeném csókolgatni. Kiélvezném minden sóhajod, minden nyögésed.

Mikor már azt hinnéd, hogy a csúcson vagy, hogy végre vége, és beteljesül a gyönyöröd, én egyszerre eltávolodom tőled, és csak figyellek egy darabig. Tudom, hogy egy szörnyetegnek tartasz. Teljesen tisztában vagyok vele. Ahogyan azzal is, hogy te se tudsz mit kezdeni magaddal. Ott vagy, a küszöbön, a gyönyör egy karnyújtásnyira van tőled, és én nem engedlek oda, holott a tested gyötör téged, utasít, hogy tegyél meg mindent, hogy kielégülj. De tehetetlen vagy, a selyem elég vastag hozzá, hogy visszatartson.
Én vagyok az egyetlen mentsvárad, és mégis, épp én árultalak el! Egyszerre gyűlölsz és imádsz, löknél szakadékba és ölelnél magadhoz. Miért? Miért nem engedlek elmerülni a gyönyör óceánjában!? Érzed, hogy az érzés kezd alábbhagyni, hogy el akar veszni a feledés ködében...

És akkor én odatérdelnék eléd, egy párnával a kezemben, majd gyengéden megemelném a csípődet, és alád tenném. Mélyen a szemedbe néznék, majd lassan beléd helyezném merev péniszem, miközben gyengéden tartanám kezemmel a csípődet. Lassan elkezdenék mozogni. Nem sietném el a dolgot. Hagynám, hogy újra felerősödjön benned az érzés, és nyirkos nemiszerved mohón ölelje kemény vesszőmet.

Kicsit gyorsítanék a tempón, felvenném a ritmusod, és kezemmel kitámasztva fölédhajolnék, hogy újból a szemedbe nézzek, hogy lássam a hálát a tekintetedben.

Mindketten egyre közelebb kerülnénk a beteljesüléshez, és amikor érzem, hogy már csak másodpercek kérdése, és nincs visszaút, kicsit lassítanék, fél kezem levinném a lábad közé, és gyengéden elkezdenék játszani a csiklóddal. Mikor beteljesülsz, úgyis magaddal rántasz. És ahogyan orgazmusod teljében hangos nyögés törne fel torkodból, a kötelékeid megfeszülnének, és altested megemelkedne a párnáról, én kihúznám hímtagom, és beteríteném tested ondómmal, utána melléd hasalnék, és egy darabig csak zihálnék.

Azután te a lelkemre kötnéd, hogy ilyet többet nem teszek, én pedig mélyen a szemedbe néznék, megcirógatnám az arcod, majd a melled, és kajánul elmosolyodnék...