Képbe zárt kurtizán 2. – A kiválasztás

Mivel toalettem teljesen mértékben, 120 százalékosan rendben van, el is hagytam a mozsdót és a bárhoz érve rendeltem magamnak egy italt. A szeparék szép számban foglaltak, a többi lány sem panaszkodhat, ha a kuncsaftok számáról volt szó. Nem mindenkinek vágya ez a latinos és kissé ázsiai megjelenés, így nekem is van időm pihenni és a lányok irántam érzett ellenszenve is mérséklődik. Pedig nem lehet okuk a panaszra, minden egyes lány egy igazi gyöngyszem és mindegyiknek másban áll a szépsége és a tehetsége. Egyszóval, így is úgy is gyönyörűek és okosak, nem kellek én se melléjük, se eléjük vagy mögéjük.

A mai nap azért különleges és a Madame be is hívott minden mozgosítható lányt, mert állítólag egy nagyágyú látogat el hozzánk, méghozzá kiválasztás szempontjából. Még sosem járt itt és annyira pimaszul gazdag, hogy nem is ő maga jelentkezetett be, de még csak nem is egy szöszi titkárnő, hanem az egyik nap valami küldöttségi gárda volt itt előzetesen felmérni a helyet és megállapítani, hogy méltó-e a látogatásra. Úgy látszik méltó, különben ma nem lenne ekkora izgalom. Pontosan 5 perc múlva fut be az illető, így aztán a lányok szép sorjában köszöntek is már el a mostani társaságuktól (akik persze előre informálva voltak, hogy ma este egyikőjük hoppon maradhat) és gyülekezni kezdtek mellettem a bárnál. A hátrahagyott férfiak persze nem győzték leplezni kíváncsiságukat, hogy vajon ki lehet az, aki miatt ekkora cécó kerekedik, úgyhogy borukat iddogálva, vagy éppen pecsenyéjüket ízlelgetve kezdték nyújtogatni a nyakukat, hogy le ne maradjanak a nagy belépőről és az egész műsorról egyáltalán.

Pontosan fél 9-kor fel is tárultak a bejárati ajtó szárnyai, utánuk pedig a vörös bársonyfüggönyök, melyek a belépőt választják el a hely további tereitől és bevonult a már hírből ismert küldöttségi gárda. Mikor megláttam őket majdnem leestem a székről! Mindenre számítottam, csak erre nem. Ezek lepedőbe vannak burkolva! Jól van na, hol a jómodorom?! Szóval egy 6 főből álló, disdását és kuffiját viselő férfisereg áramlott be hangulatosan megvilágított fészkünkbe és minden irányban szemlét tartva, végül biztonságosnak ítélve a környezetet ketté vált. Ekkor jött a 7., aki mögött már látszott egy alak, aki kivételesen nem ezt a kiköpött arab viseletet öltötte magára (szerencsére, már így is kirázott a hideg az egésztől), hanem teljesen normálisan, mi több, férfiasan szexi ruházatban jelent meg. Sima farmer volt rajta fekete inggel, melynek felső gomjait már nem gombolta be, ujjai pedig fel voltak tűrve. Volt rajta valami turbánszerűség, gondolom csak a miheztartás végett, de az is lezserül, hogy azt sem tudtam hogy marad meg a fején.

Mikor a terembe ért és teljes megvilágításba került szinte hallottam hogy akad el a lányok lélegzete. Magas volt és most már láthatóvá vált több részlet is alakjából. Izmos alkarja, szexi kulcscsontja, mely alatt már sejteni lehetett finom szőrzettel borított mellkasát, szimmetrikus arca, melyet tökéletes formában tartott háromnapos borosta fedett és mézbarna szemei voltak. Emellett pedig bőr és arany ékszereit is megcsodálhattuk, mintegy tovább fokozva ezzel is a már eddig elért hatását. Nem lehetett mit mondani, egész egyszerűen ez a pasi szép volt, akármilyen furcsán is hangzik ez egy pasas esetében. Azt hiszem a jelen levő kolléganők akármelyike szívesen a rendelkezésére bocsátotta volna magát, akár helyben is, közszemleként.

Mikor láthatóan magas rangú vendégünk megállt és széles, hibátlan fogsorú mosolyra húzta a száját, a Madame rögtön oda is sietett hozzá, hogy üdvözölje és kezébe vegye a további rendezési munkálatokat. Nem hallottuk mit beszélek, csak lázasan súgdolóztunk és találgattunk, hogy vajon ki ez az alak és mit akar itt és egyáltalán, hogy vetődött ide? Mikor a Madame-tól elhangzott a parancsszó, miszerint sorakozzunk fel egymás mellett, ugrottunk is eleget tenni a kívánságnak. Ilyen sem történt még itt soha, ezért is volt nagy érdeklődés a jelen levő további férfiak körében is. Elképzeltem magunkat, ahogy ott állunk vélhetőleg a legkívánatosabb és legszebb képet nyújtva a férfi szemeknek. Nem mondom, még én is szívesen megnéztem volna ezt a felhozatalt.

Még mindig fogalmunk sem volt arról, hogy mi fog történni, csak azt láttuk, hogy vendégünk elindul és körülbelül egy, esetenként két méter távolságról mindegy egyes lányt megvizsgál, volt akihez még egész közel is hajolt, vagy körbeforgatta, miközben a Madame folyamatosan duruzsolt a fülébe. Nem kellett sokat filóznom azon, hogy rájöjjek, a portéka a téma. Erősségek, pozitívumok, semmi esetre sem a hiányosságok. Volt, hogy a leendő ügyfél egy-egy lánynál bólintott egyet, őneki előre kellett lépnie a sorból és úgy várnia tovább. Kicsit kezdett olyan érzésem lenni, mintha valami ló lennék és éppen azt akarnák megvizsgálni, hogy valóban olyan fiatal és termékeny vagyok-e, mint azt állítják, de ugye mindent a megrendelőért, így aztán legyűrtem ezt a furcsa érzést.

Mikor odaért hozzám nem is tudom miért, kicsit leizzadtam és úgy izgultam, mintha valami vizsgán lennék. Hosszasan járatta rajtam mézbarna szemeit, tűnődött az enyémeken. Körbe kellett fordulnom neki szép lassan, hogy minden oldalról megvizsgálhasson. Nagyon feszélyezve éreztem magam ez alatt a mustra alatt, valami furcsa, eddig ismeretlen érzés tört rám. Sosem voltak kétségeim testi adottságaimat illetően, de most úgy éreztem magam, mintha valami nem stimmelt volna rajtam. Az előbbi felhevülésem elillant és ahogy megint találkozott a tekintetünk, hirtelen végigfutott rajtam a hideg és megborzongtam. Én a vérprofi, csak mert egy ürge rámnézett! A Madame is észrevehetett ebből valamit, mert megrovóan tekintett rám. Rögtön össze is kaptam magam és próbáltam visszalényegülni azzá, amivé kiképeztek. Nagyjából sikerült is. És nekem is előre kellett lépnem.

Mikor végeztek velünk, körülbelül 30 lánnyal, a hátsó sorban maradt lányokat el is bocsátották, így ők visszatérhettek vendégeikhez tovább folytatva az estét. Látni lehetett a csalódást az arcukon, de egy pillanattal később összekapták magukat és szikrázó mosollyal vetették bele magukat az eddigi megszokott munkájukba.

Gyorsan végignéztem a 4 lányon, aki rajtam kívül ottmaradt és most szorosan egymás mellé sorakozott fel. Mindegyik más karakter volt. Ott volt a kis angyalkánk, Mary („művészneveket” használtunk, hogy a hétköznapi életben minél kevesebb problémánk adódjon), akinek szőke hosszú haja és kék szemei voltak, illetve kicsit fiús alkata, de mindenképpen vonzó jelenség volt. A vörös démonunk is kiválasztásra került, Lily, aki vörös haja mellett zöld szemeivel és nőies kisugárzásával mindenképpen nagy kedvencnek számított. Lara, a kis barna hajú,  barna szemű szexistennőnk,  Katy, aki szintén barnahajú volt és mintegy keveréke Marynek és Lilynek, azaz fiús alkata volt, zöld szemekkel, illetve én, a feketebárány. Ugyebár.

Ezek után jött a következő utasítás a Madame-tól, miszerint vonuljunk hátra a VIP részlegbe, ahol a szeparék elfüggönyözött helyiségeket alkottak a még nagyobb intimitás elérése érdekében. Szobáink is voltak, de ezek nagyon ritkán kerültek használatra, hiszen a kuncsaftok inkább vittek minket a szállodákba, ide-oda, mintsem itt helyben éljék ki rajtunk vágyaikat. A vörös szeparéhoz kellett mennünk, amiben előzőleg a Madame el is tűnt a titokzatos idegennel, illetve aminek bejáratát a már említett lepedős férfiseregből ketten vettek most őrizetbe. Kicsit úgy éreztem magam, mintha itt valami maffiáról lenne szó, de próbáltam elnyomni magamban a rossz érzéseket. A lányok is furcsán szemlélték az egész szituációt és mikor a Madame kijött a következő utasítással, rá is akartunk kérdezni, hogy ugyan mondjon már valamit, de rendre utasított minket és közölte, hogy egyesével fogunk bemenni a szeparéba, a végleges döntés meghozatalához.

Ahogy ki lettünk választva, abban a sorrendben mentünk is be szép sorjában egymás után, miután az előttünk levő kijött. Majd megpukkadtam a kíváncsiságtól, hogy mi folyik odabent, de egyik lány sem volt hajlandó válaszolni a kintmaradtaknak a kérdéseire, így aztán már komolyan üldözési mániám lett az egésztől és legszívesebben elfutottam volna. A Madame végig ott volt velünk kint és minden lányt végigkérdezett, mikor kijött. Még nem láttam ennyire izgatottnak sohasem és most már aztán végképp úgy voltam vele, hogy ha személyesen is folyt meg ez az ürge odabent, akkor is tudni akarom mi folyik itt.

Mikor végre rám került a sor és beléphettem a szeparéba, már kissé elillant a bátorságom, de nagy levegőt vettem és emelt fővel, ahogy tanítottak, bevonultam. A bíbor, nehéz függönyök összezárultak mögöttem és szembe találtam magam a titokzatos idegennel, aki a bársony félköríves ülőalkalmatosságon terpeszkedett az asztal mögött, meglehetősen lezserül.

- Jó estét! Engedje meg, hogy bemutatkozzam. - kezdte neki, mosolyogva, halál nyugodtan és magabiztosan és természetesen angolul. A hangja valami eszméletlen erotikus volt, valami idegen, távolkeleti és egzotikus, mély és simogató. Már megint végigfutott rajtam a hideg és az összes idegszálam az égnek feszült tőle, de ő ha ezt észre is vette, nem mutatta jelét. - Kasim vagyok, most hagyjuk a teljes nevemet. Bizonyára érdekli miért is ez a nagy felfordulás, ki ez a sok arab férfi itt és jómagam is ki vagyok. Biztosíthatom, hogy szándékaim mindenképpen tisztességesek és az európai kultúrának megfelelőek. Hogy hogy keveredtem ide és mit is keresek itt később mesélném el, abban az esetben, ha Önt választom a további terveimhez. A Madame-tól sok információt tudtam már meg magáról, így az Ön oldaláról a bemutatkozást át is szeretném ugrani és azt szeretném, ha csak egy kérdésemre válaszolna. Megengedi?

Nos. Hülye kérdés, most mit mondhatna erre egy kurtizán?

- Jó estét Uram, nagy örömömre szolgál, hogy megismerhetem Önt és bármilyen kérdése vagy kérése lenne, állok rendelkezésére. - feleltem a nagyjából szokásos dumával.

Azt hiszem pont erre számított válaszként és az volt az érzésem, hogy már ötödszörre hallja, de hát mit tehet az ember, mint árucikk? Hozza, amit tanítottak neki. A kezdetek kezdetén nem az érdekli a kuncsaftot, hogy mégis kik vagyunk, csak azt szeretnék hallani, amit otthon a feleségektől nem hallanak. A megelégedettség első fokán meg természetesen az áll, hogy az illető tisztában legyen azzal, hogy ha úgy kívánja tulajdonába vehet, mégpedig úgy, ahogy neki ehhez kedve van.

- El tud lazulni? - kérdezte.

Milyen hülye kérdés ez? Vagy mit akar ezzel kérdezni? Mi az, hogy el tudok-e lazulni? Szex közben? A kádban? Egy gödör mélyén? Vagy most mit akar tudni?
Azt hiszem elég hülyén néztem rá ahhoz, hogy egyre szélesedő mosolyából megbizonyosodhassak, hogy itt bizony több segítséget nem fogok kapni, így aztán azon tűnődve, hogy mit mondhattak a csajok előttem, válaszra készültem. Ez alkalommal viszont úgy gondoltam, hogy pillanatnyi vendégemnél a szokásos dumával nem érek célt, így félredobtam a tanultakat és egészen bátran nyúltam a saját, még az árvaházban felszedett kommunikációs eszközeimhez.

- Naná. Miről lenne szó?

Erre a válaszra azt hiszem nem számított, mert rögtön felhagyott lezser testtartásával, és érdeklődve dőlt előre.

- Vetkőzzön le kérem, csak az ékszereket és cipőket hagyja magán, és legyen szíves mutassa meg bájait minden szemszögből az asztalon.

Ezen ne múljék. Prímán tudok vetkőzni. Tudtam, hogy vörös, spagettipántos selyemruhám úgy hullik le rólam, mint ahogy a víz aláhullik egy vízesésnél, így lassan le is húztam vállaimról a pántokat és hagytam végigcsúszni a testemen a hűvös anyagot. Melltartót és bugyit nem viseltem, csak elrontották volna a ruha látványát a testemen a bevágásaikkal, így ezzel nem is kellett vesződnöm, már kész is voltam az óhaj e részével. Ezek után kecsesen odasétáltam elegáns magassarkúmban az asztalhoz és úgy másztam rá, mint egy macska. Végig a megrendelő szemébe néztem és próbáltam egy adag szénára vagy valami hasonló, rendkívül erotikátlan dologra gondolni, hogy egy cseppet se legyen rám hatással ez a férfi, mert éreztem, hogy ha nem így teszek, komoly gondjaim lesznek. Szerencsére nem viszonozta a pillantásomat, a testem szemrevételezésével volt elfoglalva. Felálltam az asztalon és terpeszben megálltam az asztal szélén, hogy a legjobb belátást nyújtsam neki. Mikor hátradőlt, lassan leguggoltam előtte, majd ráültem az asztalra és szélesen tártam neki a combjaimat, kidüllesztettem melleimet. Volt egy olyan gyanúm, hogy nem akar nagy spárgát is látni, így kissé visszafogtam magamat a hajlékonyságomat illetően. Hajamat hátradobtam, hogy mindent jól láthasson, ne takarjon ki semmit. Mikor szemei rátaláltak bejáratomra, kissé megremegtem és gyorsan előkaptam megint a szénabálámat. Nem szexre kért, nem kell neki nedvesednem és nem is akarok. Ne higgyen itt semmit. Bár nem mondhatnám, hogy úgy nézett ki, mint akit szexuálisan érdekel a dolog. Inkább mint egy tárgyat szemlélt. Érdekes.

Mikor úgy gondoltam elég időt hagytam ebben a pózban neki, megfordultam és négykézláb rátérdeltem az asztalra, most a hátsó részeimet kínálva fel a vizsgálgató tekintetnek. Hogy kicsit fokozzam a hatást, lassan le is eresztettem a csípőmet a térdeim közé, amiket szélesen szétártam, hajamat pedig előrefésültem egyik vállam felett, míg a másik felett visszanéztem rá. Tudtam, hogy így szépen szétnyílik a fenekem és az izmok fel is halmozódnak. Láttam, hogy tulajdonképpen élvezi az előadást, de még mindig mintha csak egy tárgy lennék neki. Hmmm…. Na nem baj, most már végigcsinálom. Így lassan ismét felemeltem a csipőmet, lábra álltam, hogy a kezeim még az asztalon voltak, és lábaim között néztem rá futva, aztán nagyon lassan kiegyenesedtem, végigsétáltam az asztalon, kecsesen lecsusszantam róla, lehajoltam a ruhámért és ahogy levettem, azzal a technikával hagytam megint a hűvös anyagot a fejemen keresztül rácsusszanni a testemre. Mindeközben végig háttal álltam a talán megrendelőmnek. Mikor végeztem, eligazítottam a hajamat és ismét szembefordultam vele.

- Remek. Köszönöm. Most távozhat. Az idebent történtekről kérem ne beszéljen senkinek. Amennyiben Önt választom, a Madame ezt értesítésére adja.

És ezzel elbocsátott. Hát mit ne mondjak. Lehet, hogy szép ez a pasas, de hogy buzi, az is biztos.

[...]