BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával. FIGYELEM! A történetet, jobb híján,...
Van egy könyv, aminek ugyanez a címe: Stepbrother Dearest. Nem könyvajánlót írok, hanem egy...
(szex, erotikus kannibalizmus) -Bob! -Igen kicsim? -Mmm..nem érdekes. -Mi nem érdekes? -Gondoltál...
(Szex, halál) GYALOG ÜTI A FUTÓT, E5 Elda idegesen mosolyogva nézte ahogy William a négyzetének...
A vég kezdete - mint a legtöbb fontos dolog az életben - a szenvedély pillanatában hirtelen...
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Kávémesék: Az erdő királya, a környezetvédelem és a természetes

Az oroszlán méltóságteljes bömböléssel nyitotta meg az állatok gyűlését, majd átadta a szót a királyság szóvivőjének a hiénának. Nem volt szónoki tehetséges, vagy penge esze, de volt valamije, ami ennél többet ért: rengeteg feljegyzése egy csak általa ismert odúban, azokból az időkből, amikor az oroszlán, az erdő királya még gyáva volt.
- Erdőtársak! - kezdte szónoklatát a dögevő, amiből rögtön mindenki tudta, hogy nagy baj van. - Országunk, az Erdő, végveszélybe került!
Erre mondatra mindenki megnyugodott; még nem volt példa arra, hogy a hiéna igazat mondjon, így bármi történhet, de az biztos, hogy nem végveszélyes.
- Jönnek az emberek! Vége a régi szabad életünknek.
Az állatok közül csak a medve volt elég nagy ahhoz, hogy meg merjen szólalni:
- És ha jön? Ettem már olyat.
Az oroszlán jobbnak látta, ha személyesen válaszol:
- Ezek mások lesznek. Fűrészekkel és baltákkal jönnek majd, kivágják a fél erdőt, a maradékot bekerítik. Nem ehetünk azt, amit akarunk, hanem csak azt, amit vadetetőkbe kitesznek.
Az őzikék szeme felcsillant:
- Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb télben sem kell éheznünk?
Nekik a hiéna válaszolt:
- Nem kell éheznetek, de nem is ejthettek el más állatokat.
Az érv az erdő növényevő tagjaira nem volt nagy hatással. A király finom csapással vállon veregette szóvivőjét, amitől az keresztülrepült a réten, s cizelláltabb érvekkel próbálta meggyőzni népét:
- Ezek az emberek vadleseket fognak építeni és onnan lőnek majd le minket.
Az egyik őzike, akit az oroszlán már régen kinézett magának, olyan harapnivaló husika volt, halkan megjegyezte:
- De ha szabad megjegyeznem... Őfelséged is gyakorta szokott minket vacsorára invitálni, mint főfogást.
A király felsőbbségesen sodorta félre az észrevételt:
- Én nem a saját gyönyörűségemre fallak fel titeket, hanem a természetes kiválasztódás nevében. Megeszem a gyengéket, hogy az erősek szaporodjanak.
Az őzike, mivel már tudta, hogy már így is, úgy is felkerült az étlapra, így ebből merített bátorságot:
- De felséged... nem mindegy nekünk, hogy miért esznek meg minket? Úgy hallottam, az emberek csak a kifejlett vadakat ölik le, nem a kicsinyeiket, ahogyan felséged kegyeskedik időnként.
- A magatokfajta, a tápláléklánc alját képviselő lények nem érthetik meg, hogy minderre az evolúció magasabbrendű céljai érdekében van szükség. Az evolúció biztosítja, hogy az életképtelen egyedek és fajok kipusztuljanak. Ha az ember venné kézbe az irányítást, a legjobb esetben is, minden maradna a régiben, a változás esélye nélkül. Tehát, ahhoz, hogy meghagyjuk a változáslehetőségét, mindent változatlanul, azaz az én csúcsragadozói irányításom alatt kell hagyni az erdőben.
- De mielőtt felséged kegyeskedett volna elődjét a pókot elpusztítani, azelőtt a pók uralma alatt éltünk. Ő másképpen pusztított minket, mint felséged kegyeskedik. Biztos, hogy olyan végzetes lenne, ha az ember venné át az ön szerepét? Majd megtanulunk alkalmazkodni hozzá is...
- Idegesít az ellenkezés... Ti oktalan állatok nem értitek meg, hogy a végpusztuláshoz vezet, ha nem a leggyorsabb, hanem legycsúnyább lesz a túlélő?
Erre már a mezei nyuszik is felbátorodtak:
- A csúnya is szép, ha él!
Az oroszlán megvetéssel nézett rájuk:
- Veszni hagynátok a természet szépségét?
A fent említett őzike óvatosan visszakérdezett:
- A szépség az olyasmi, amit a csúcsragadozók ismerhetnek csak? Amit jóllakottan és félelem nélkül láthat csak meg az erdőlakó? Eddig a te szemedben voltunk szépek, most az emberében leszünk. Mi változik?
Az oroszlán idegességében a bajszát kezdte rágni. Hát ezek tényleg nem értik?
- Az ember mesterséges körülmények közé terel minket....
Most újra a nyuszik vették át a szót:
- Akkor azok a körülmények lesznek a természetesek. A házinyuszi rokonaink azt mesélik, nem is olyan rossz a helyzet...
Az erdő királya látta, hogy reménytelen a helyzet; nem bírná a gyomra, ha mindenkit bekapna, aki nem érti a helyzetet, így inkább magára hagyta a természetet és elrohant, túl az erdőn, túl a mezőkön...

Majd meg lesz valahogy a természet az emberrel is. Ha meg nem sikerül, akkor újrakezdi a próbálkozást. Valami újabb csúcsragadozóval.


P.S.
Egy mese... De azért gondolkozzunk el azon, hogy milyen büszkék vagyunk arra, hogy mi emberek túllépünk az evolúción... De ez valóban igaz? Nem lehet, hogy a technika ugyanúgy az evolúció része, mint a hangyák városai? Vagy fogadjuk el, hogy az evolúció önmagában nem ad választ mindenre?
Hasonló történetek
Ekkor, mint a villám, úgy bukkant fel néhány halvány, elmosódott kép. Egy teherautó, benne egy alvó sofőr. Ez minden, ami még eszembe jutott. Abban már nem voltam biztos, hogy utazott-e valaki velem... Újabb kép lebegett előttem. Egy lány, aki erősen kapaszkodik a kocsi kallantyújába és segítségért kiabál. Azt tudom, hogy ő mögöttem ült. Ha ő mögöttem ült és én az anyósülésen ültem, akkor valaki más vezette a volánt. De ki? Nem emlékszem...
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned