Egy szerelem története röviden

Az egész történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor jött egy új osztálytárs. Mindenki nagyon várta, de amikor megismertük nem nagyon kedvelték, mert volt egy fura stílusa. Ez 5. osztályban volt. Eleinte nem szerettük egymást, mindig beszóltunk egymásnak, verekedtünk, de a végén ezek a beszólások és a verekedés már csak játék volt, és nagyon jó barátok lettünk. Nyaranta mindig együtt motoroztunk. Még akkor sem voltak barátai csak én. Bemutattam így hát a baráti körömnek és így napról napra egyre több embert ismert meg és élvezte, hogy szeretik. Kilencedikesek voltunk (akkor már nem egy iskolába jártunk) egyik nap azt kérdezte tőlem, hogy járunk-e? 4x utasítottam vissza, de azalatt folyamatosan írt, vagy hívott, vagy átjött szóval a szívét lelkét kitette. De én féltem, hogy nem tudnék bele szeretni, mert mégis csak barátok vagyunk. Meg persze hozzá kell tenni, hogy a motorozáson kívül más közös tulajdonságunk nem volt. Külsőre nem voltam/vagyok valami szép, sőt egyáltalán nem, ő pedig... tőlem egy fejjel magasabb, kék szemű, sötétbarna hajú, igazi nagydumás vagány srác, szóval egyáltalán nem illettünk össze, de megpróbáltuk... egy hétig ment... aztán eltelt pár hét és újra megkérdezte. Akkor is vonakodva, de igent mondtam neki. Együtt töltöttük a szilvesztert és utána még 6 hónapot és írnám és, hogy 6 csodálatos hónapot, de azért az a 6 hónap nem volt olyan csodálatos.

Mint minden kapcsolatban ebben is voltak jó és rossz dolgok vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy jó és rossz hónapok?! De, azt mondják mindenkire csak úgy szabad visszaemlékezni, ha szép emlékeket idézünk fel. Hát nekünk volt egy pár pl. amikor a naplementében motoroztunk és lehet, hogy sokaknak túl nyálas lesz, de ez így volt és így volt szép. Lényeg a lényeg, hogy ennek a kapcsolatnak 8 hónapja vége. Én szakítottam vele, mert nem tudtam tovább elviselni, hogy soha nem ért rám, és amikor azt mondom soha, akkor az tényleg szinte soha...maximum csak szombaton meg vasárnap pár órára. Talán még azt is megkockáztatom, hogy nem is volt igazi kapcsolat... De amikor eszembe jut, hogy mennyi mindenen mentünk át együtt, akkor azért teljesen megváltozik a véleményem. A családommal nagyon jó viszonyban volt, főleg anyuval és apuval, ezért nem szabadna, hogy fura legyen számomra, hogy anyuval beszéli meg a magán életét. Hat hónapja van egy új barátnője, akit állítólag nagyon szeret, és aranyosak is együtt. Anyunak mégis azt mondta, hogy ő szereti a lányt, de már 6 hónapja vannak együtt, és kicsit unja. Ezen a kijelentésen sem lepődök meg, mert nekem is mástól kellett megtudnom, hogy az általam szeretett srác életében nem csak én voltam az egyetlen. De hát ilyen az élet. Nem igaz?

Újra itt a nyár és nyáron mindig együtt motoroztunk. Ez lesz az első olyan nyár 5. osztályos korunk óta, hogy nem együtt motorozunk nyáron. Ma a barátaimmal volt egész délután, azokkal a barátaimmal, akiket soha nem szeretett. Itt ment el a házunk előtt motorral, és még egy csá-t sem vágott ide nekünk. Nem is érdekelt volna, hogy itt van, mert észre sem vettem, ha anya nem mondja, hogy itt ment el a ház előtt.
Minden esetre remélem hamar vége lesz ennek az egésznek, mert utálom, ha egy emberrel kerülgetjük egymást.
Szerintetek lesz ennek a történetnek valami folytatása? Ha igen, akkor micsoda? Várom a leveleiteket!