Délután....

A tükör előtt állok, nézem a szemeim csalfa ragyogását, miközben az agyamban már rég a vészjelző szirénázik. Pár hete elhatároztam, hogy erős leszek és szakítok vele (féltékeny őrült), lezárok minden kapcsolatot. Erre, most mire készülök, segítek parfümöt venni a nővérének…
A lényeg, ez egy segítőkész baráti gesztus, nem randizunk vagy ilyesmi - próbálom meggyőzni magamat erről. De nincs időm tovább gondolkodni, a mobilom csörgése ránt vissza a valóságba. Ő az. Pár mondatban közli velem, hogy 10 perc és itt van értem. Nincs sok időm. Megtörülközöm, fogat mosok, felveszem a kiválasztott ruhadarabokat: fekete farmert egyszerűbb szatén felsővel és persze az elmaradhatatlan tűsarok.  Kiengedem a hajamat a copf fogságából, egy kicsit megrázom a fejemet, hogy lazán hulljon minden tincs a vállamra. Szájfény, parfüm és már kész is vagyok, megmarkolom a táskámat, amikor megszólal a csengő.

Amint meglátom a kapuban, máris érzem, a testem reagál a jelenlétére, de próbálok nyugodt maradni. Nem vágyom rá, nem akarom, és nem kívánom! Nem, nem és nem! Becsukom a ház ajtaját, megsimogatom a kutyát és máris a kapun kívül vagyok. Puszi-puszi… indulhatunk.
Amíg az üzletközpont felé tartunk, elmondja, hogy milyen rendes vagyok, hogy segítek a választásban….,  milyen napom volt…stb. Próbálok röviden, tömören, de mégis kedvesen válaszolni és kerülni, hogy kérdezzek. Nem vagyok színésznő, de megpróbálom eljátszani, hogy fáradt, nyűgös és egykedvű vagyok. De az illata, a hangja megőrjít, vonz magához, mint a mágnes, minden lélegzetvétellel vesztek a tartásomból. A legszívesebben most azonnal az ölébe ülnék, hagynám, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nem tudom mit lát a tekintetemen, de amikor leállítja a motort a parkolóban egy pillanatra mélyen a szemembe néz, a másodpercnyi varázst egy dudálás szakítja meg. Ki is pattanok a kocsiból és elindulok a bejárat felé, pár lépéssel beér. Most hogy nem vagyunk centikre egymástól, megint kezdek lenyugodni.

A kiválasztott parfümériában kb. 20 perc alatt végzünk, beülünk egy alkoholmentes koktélra az egyik kávézóba. Mielőtt hazavinne, közli, hogy becsomagolni még nem tudja, hogyan fogja, nem akarja egyszerű papírzacskóba tenni. Reflexből kiszalad a számon, hogy segítek ebben is, csak kell csomagolópapír. Egy lila-pillangós darabra esik a választásunk. Majd irány át hozzá….

A lakás ajtaját átlépve azonnal a fürdőszobába menekülök, hogy kezet mossak és rájöjjek, megint besétáltam az oroszlán barlangjába. Nincs vissza út. Elhagyván a menedékemül szolgáló fürdőt a nappali felé lépkedek. Nagyon vicces látvány, ahogy a papírt próbálja hajtogatni, de sehogy sem sikerül neki…persze, amikor a melltartómból kellett még anno kihámozni, azzal nem volt gond. Cellux, olló…?! Amíg elmegy az említett tárgyakért a dobozt a megfelelő technikával behajtogatom a papírba. Asszisztál a ragasztásnál és a díszzsinór felhelyezésénél...KÉSZ!!!

Ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy az asztal és közé vagyok szorítva. A két keze őrt áll mellettem. Hátulról a fülembe súgja: - Kívánlak! A szó varázsütésre beindít. Enyhe bizsergés fut végig gerincemen, a testem enyhén hullámzik,  a kezei birtokba veszik a csípőmet, a derekam mentén osonnak fel a mellemig. Mohón csókolja a vállamat, nyakamat. Ahogy a vágytól magához szorít, érzem az ágaskodó férfiasságát. Megfordulok, hogy lássam a feltüzelt tekintetét. Mohón, követelőzően csókol meg, miközben a felsőmet, melltartómat hámozza le rólam, viszonzom a hevességét. Szinte letépem róla az inget, felültet az asztalra- a farmeromat már le is rántotta rólam – terpeszbe nyitom a combjaimat, hogy minél közelebb tudjon jönni hozzám. Ölelem és csókolom.

A melleimet kezdi kényeztetni: csókolja, nyalja, szívogatja, simogatja őket. Imádom, ahogy csinálja. A kezeimmel az övének a kapcsával küzdök, hogy minél hamarabb kiszabadítsam a nadrágjából, az alsójából azt a finom, vastag farkát. Épp, hogy kioldom a nadrágját és tolnám le róla az asztalra nyom, félrehúzza a tangámat és a nyelvével kezdi kényeztetni a csiklómat, elég hamar rájön, hogy már rég nedves vagyok, az ujjaival is ellenőzi, jó mélyen. A gyönyörtől csak úgy hullámzik a testem, egyre közelebb a csúcs…. egész délután kívántam, érezni akartam minden porcikáját. Felülök és lehuppanok az asztalról, lerántom az alsóját – ahogy ott áll előttem álló farokkal… megunhatatlan látvány.

Pajkos mosoly kíséretében elé térdelek, látom rajta, hogy már alig várja, hogy a számba vegyem. Egészen addig tartom a szemkontaktust, amíg óvatosan a nedves ajkaimhoz nem ér a makkja, finoman kinyitom a számat, a nyelvemmel kezdem izgatni. Apró, pici érintésekkel először csak – tudom, hogy ez megőrjíti - majd hírtelen az egész farkát a számba veszem. Amíg ütemesen ki-be húzogatom a számból a kezeimmel a golyóit és a tövét cirógatom. Pár percig bírja, még mélytorokig sem jutok, amikor felránt a földről és a falnak nyom, a hideg hatására libabőrös leszek, de máris érzem, hogy belém hatol, a forró testét hozzám nyomja. Ritmikusan, ütemesen, mozog bennem. A lábaimmal átkulcsolom a csípőjét a kezeimmel a nyakát, földöntúli érzés, ahogy a karjaiban tart. A közeli tükörben látom magunkat, leírhatatlanul izgató a látvány. A szívem ezerrel ver, forr a vérem, nyögdécselek, egyre szaggatottabban veszem a levegőt, nem bírok betelni az élvezettel, egyre hevesebb, fokozza a tempót, már alig kapok levegőt, amikor egyszer csak a csúcsra érünk, még jó, hogy vastagak a falak, mert azért ezt áthallatszódna.
Pár pillanatig így maradunk. Majd óvatosan kicsusszan belőlem és letesz a földre. Óvatosan, gyenge lábakon, de a saját lábamon állok.
Hogy csak nosztalgia volt, vagy a folytatása következik a kapcsolatunknak az még rejtély. Nem tudok és nem is akarok gondolkozni. Most csak élvezem a pillanatot, a többi most nem számít.