bogu mesék : A kottafejű

Az elmúlt évben, kora reggelenként többször láttam egy elhanyagolt, lepusztult külsejű, borostás, csontsovány alakot a környékünkön lévő kukákba derékig hajolva, turkálni. Egyszer mellette mentem el, és a kukából felegyenesedő ember bánatos, kidülledt szemeibe nézve, régi munkatársamat ismertem fel.
Szevasz Kottafejű! köszöntem rá barátságosan és ő félszegen visszaköszönt.
Szevasz Bogi.
Mi van veled öregem? kérdeztem szánakozva a rongyos, borostás emberi roncstól.
Látod, ide jutottam, de hosszú... majd, egyszer elmesélem, ha meghívsz egy sörre, mint régen.

Ennyiben maradtunk, és tovább menve, mégegyszer, szánakozón visszanéztem rá.. Ősszel az alsó Dunaparton sétálva egy használaton kívüli szivattyúház mellett mentem el. Benne rongydarabok, szalma, egy rozsdás vaságy és egy nagykabát. Amint kíváncsian nézegetek befelé, egyszer csak megmozdul a nagykabát és előbb egy kutya, majd Kottafejű dugja ki a fejét alóla.
Szevasz, szevasz! üdvözöltük egymást, és már-már továbbmentem volna, amikor eszembe jutott a korábbi ígéretem.
Gyere! Felmegyünk a Cifferbe, megiszunk egy-két pofa sört mondtam neki, emlékeztetve adósságomra. Ő restelkedve elmosolyodott és a vaságy szélére ülve hellyel kínált. Aztán a sarokban a lomok alatt elhelyezett reklámszatyorból két üveg, sört vett elő. Kinyitotta őket és megvendégelt. Elfogadtam az invitálást és a korcseb figyelő tekintete mellett beszélgetni, kezdtünk.

Tudod, az úgy volt, hogy a rendszerváltás után Kft lett az üzem. Már nem nézték el a kimaradásaimat, mint régen. Kirúgtak! Aztán otthon is kitelt a becsületem. A Lenke elvált tőlem, és a lakásból is mennem kellett. Négy éve kukázom, üres üvegeket váltok vissza. Ebből élek! Az otthonom ez az odú. Ruhatáram az egyik reklámszatyor, a másik meg a spájzom. Fifi, ez a félszemű korcs a barátom.
Sajnálom barátom, de hát hogy jutottál ide?
Jó kérdés! Én is ezt kérdeztem magamtól, de hát tudod egyik napról a másikra szépen, belecsúsztam ebbe a helyzetbe. Hol van már a régi szép világ, amikor részegen bementem és a rongyosládában aludtam, ti meg dolgoztatok helyettem.
És, a főnök mindig megkönyörült rajtad... vigasztaltam.

A szemétdombra kerültem barátom, de hát látod, elvagyok. Leselejteztem magamat. Na, de ne búsulj a sorsom miatt: proszit! Igyunk erre, a szép új világra!
A találkozás után még hónapokig láttam meggörnyedt alakját elhaladni velem szemben. Egyik kezében ruhatára, másikban a spájza. Kétszer meghívtam a Bisztróba, egy babgulyásra és egy pofa sörre. Ennyit fogadott el. Ezt is csak barátságból! Karácsony után, abban a nagy hidegben, szánkózó gyerekek találtak rá a rozsdás vaságyon félig szétrágott hullájára. Fifi morogva őrizte örök álmát. Jóságos, kifordult szemei elnézést kérően néztek ki csontsovány, borostás arcából, mintegy bocsánatot kérve a világtól, hogy gondot okoz neki hullája eltakarításával...

Fifivel halálával is jót tett. Több napra eledelül szolgálva neki, megmentette az éhhaláltól. A gyerekek elborzadva, visítva menekültek a színhelyről. A riasztásra kiérkező rendőröknek közelharcot kellett folytatniuk Kottafejű hullájának maradványaiért a kutyával. A vicsorgó állat nem értette, hogy miért ragadják el tőle barátját és éléstárát. A rendőrök a rozsdás vaságyat otthagyták. Azóta kitavaszodott és arra felé sétálva, csak úgy, kíváncsiságtól hajtva bekukkantva a helységbe, új lakóra lettem figyelmes .Egy öregasszony kucorgott a vackon, két korcs eb társaságában. Most tavasz van, jön a nyár, az ősz és eljő a tél vacogtató hidegével... Vajon a Karácsony még itt találja?